építészet : környezet : innováció

Zalaegerszegi Hevesi Sándor színház rekonstrukciója

Építész tervező: Kőnig Tamás és Wagner Péter
Ismertető a rekonstrukciós tervek műszaki leírása alapján

1999. augusztusában a Kőnig Tamás és Wagner Péter (Kőnig és Wagner Építészek Kft.) meghívásos tervpályázaton nyerte el a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház rekonstrukciója tervezésének jogát. A tervek - a program alapján - csak a ház közönségforgalmi tereire (bejárat, ruhatár, előcsarnokok, közönséglépcsők, a közönség vizesblokkjai, nézőtér) vonatkoztak, érintetlenül hagyták az üzemi területeket. A következő részleteket a terv műszaki leírásából választottuk, értelemszerűen átírva a szöveget múlt időbe:





A tervezők kiindulásként megállapították, hogy
a Hevesi Sándor Színház épülete heterogén, architekturálisan zavaros épület. Az eredeti szocreál külső és a belsőben érvényesülő, századunk második felére jellemző "magyar snassz" építészet jellegzetes keveréket alkot. Ráadásul az alkalmazott rossz minőségű anyagok lepusztulttá tették a házat és elodázhatatlanná a rekonstrukciót. A színház közönségforgalmi tereiben végzendő munkákat a pályázati felhívás tételesen ismertette. Mindazonáltal az egyes anyagok és szerkezetek cseréje nem nélkülözhette a koncepciót, rendezendő az összevisszaságot, s mindezt oly módon, hogy az eredmény a jelenleginél fizikailag és erkölcsileg is kevésbé avuló legyen. Nem tekintjük a rekonstrukciót egyszerű "belső"-építészeti feladatnak azért sem, mert nem hiszünk az építészet megoszthatóságában, eddigi munkáinknál is összetartozónak itéltük a terek szervezését és az alkalmazott anyagok, szerkezetek ezekben megjelenő arculatát.

A közönségforgalmi területen adott az összes szükséges helyiség, ugyanakkor ezek nem állnak össze jól áttekinthető, logikus láncolattá, nem alkotnak igényes térsort. A földszinti bejárati szélfogó egyben a napközbeni pénztár- és közönségszervező bejárat is, s az időben és igényekben is eltérő funkció zavarossá teszi az érkezést. A ház földszinti előcsarnokából az emeleti főszint két egykarú, a bejáratnak hátat fordító, szinte rejtett lépcsőn közelíthető meg. A másik, önálló térben futó, oldalra húzott kétkarú lépcső csak a stúdiószínpad idöszaki megközelítését szolgálja, egyébként kissé sután csatlakozik a fő játéktér forgalmához. Ráadásul a büfé ennek a lépcsőnek a pihenőjén át közelíthető meg. A büfében a pult bejáratközeli elhelyezésével teljesen blokkolja a műsorszüneti forgalmat.›

Mindezek alapján a nézőteret hátsó és oldalsó karzatszinttel egészítették ki. A színpaddal szemben fallal zárt páholyok, oldalt mellvédekkel elválasztott páholyok készültek. A karzatszinten rendezvények tartására is alkalmas előcsarnokot alakítottak ki, melyre az egy szinttel lejjebb lévő fő előcsarnokból egykarú lépcsővel lehet feljutni.

A szétaprózott tereket két módon kapcsolták egymáshoz. Egyrészt a lehetséges helyeken átlátási lehetőséget igyekeztek biztosítani: a karzatszinti előcsarnok galériaszerű lett, így vizuálisan összekötötté váltak az előcsarnokok. Ezt segíti a bejárati szintről felvezető egykarú lépcsők kis átalakítása is, melynek során az induló néhány fok térbe való behúzásával már a bejáratból láthatóvá válik a feljárás helye.

A nézőtér szerkesztősíkjainak büfé felé mozdításával megteremtették a lehetőségét a térkapcsolatfejlesztés második módjának: a pszichológiai illesztésnek. Az egyébként tiszta osztású, derékszögű raszterű és térfalú helységsorban bevezettek egy második irányt, mely a kubuson belüli berendezések iránya: a nézőtéren a páholyok, a büfében a pult olyan elemsort alkot, mely az együtt nem látható terek érzetét összekapcsolja jellemző tömegarányaival és -irányaival, anyaghasználatával, színkezelésével. Az átalakítással megteremtették a tolókocsis közlekedés lehetőségét is. A bejárati előlépcsőknél rámpák készültek, a földszinti és az első emelet közé tolókocsi szállítására alkalmas felvonót építettek. A nézőtér utolsó előtti sorában, a bal oldal szélén két tolókocsi számára elegendő helyet hagytak üresen.

A nézőtéren az igényelt páholyokat a karzatfödém, valamint a mennyezeti hangterelő és légtechnikai álmennyezet egy részének elbontásával lehetett megépíteni. Az új, jobb látást és kényelmesebb ülést biztosító zsöllyeszint kialakításához a ferde vasbeton nézőtéri födémlemezen lévő vasbeton lépcsőelemeket is el kellett távolítani. Az új födémsíkot a vasbeton lemezre kerülő, felbetonozott pódiumsorral alakították ki. A felbetonra úsztatóréteg és csap-hornyos fapadló került. A sorok magasságkülönbségét felező lépcsőfokok kék szőnyegpadló burkolatúak, ezzel minden második fellépésnek más anyaga és színe van, ez - a lépcsővilágítás mellett - segíti a sötétben való közlekedést.

Az új térelrendezés meghatározója egyrészt a kiszerkesztett láthatóság, másrészt a fent említett térszervező irány, s az ebből eredő aszimmetria. Az alaptér mennyezete és a falburkolat feletti falfelületek - a szcenikai berendezések, karzatok is - matt fekete színűek. Ebbe a térbe került középen és bal oldalon a kék üvegnégyzetekkel kombinált, részben perforált, furnírozott rétegelt lemez és fa könyöklő kombinációjával előállított mellvédek szalagja, valamint az ugyanilyen elven készülő falburkolatok. A jobb oldalon a teret az íves karzatot hordó függőleges, műmárvánnyal borított vasbeton fal zárja le, mely előtt erkélyként jelenik meg a szintén műmárványos vasbeton mellvédű karzat. Ezt a mellvédet kék üvegből készített, belsejében világítószálat tartalmazó könyöklő zárja le. Ez a karzattest beszalad a hátsó páholyfödém alá, attól rejtett világítással ellebeg. A berendezéseket rejtett világítósávok és részben a felületekbe sűllyesztett fém-üveg kombinációjú lámpák egészítik ki. A nézőtéri fényforrások legnagyobb része szabályozható, vagyis az elsötétítés fokozatmentes.

A páholyok szerelt válaszfalakkal készültek. A nézőtér felöli oldalon ezek a falak textil kárpitot kaptak. A páholyfalak élein egyedi üveg világítósávok készültek. A nézőtér székei kék színű kárpítozásúak, faszerkezetük a sötétebbik nézőtéri falburkolat színével egyező. A zsöllyék a padló betonszerkezetéhez rögzítettek, a páholyok székei mobilak. A nézőtér terében, de attól vizuálisan elválasztva technológiai célokat szolgáló világítási hidak és munkakarzatok sora készült acél szerkezettel és fa járófelülettel. Az előszínpad - és ezzel együtt a zenekari árok - mérete megnőtt, lefedése flexibilis használatot tesz lehetővé. A világítási pozíciókat az oldalpáholyok mellvédje mögé szerelt világítási tartók egészítik ki.

Az előcsarnokhálózat kialakításának legfontosabb szempontja az összetartozás hangsúlyozása. A meglévő értékes burkolatokat (süttői mészkő) megtartották, helyenként átalakították illetve azonos anyagú új burkolatokat is terveztek. A meglévő-megmaradó kőszerkezeteket át kellett csiszolni. Ugyancsak a meglévő és az új állapotra is jellemző a vakolt illetve glettelt, festett felület. Ezeket egészítik ki a nézőtéren is használt furnírozott rétegelt lemez burkolatok, illetve az ilyen kialakítású beépített bútorok (ruhatár). Az előcsarnokokba új, gipszkarton álmennyezet került. Ezekbe sűllyesztve rejtett, kereskedelemből beszerezhető illetve egyedi világítótesteket szereltek. A világítást az oszlopokkal egybeépített üveg és fém kombinációjú lámpák egészítik ki. Az előcsarnokok világítási rendszere szándékosan többfajta, egymást kiagészítő fényt tartalmaz, ez egyrészt a színházi atmoszféra megteremtéséhez elengedhetetlen, másrészt lehetővé teszi az alkalmi rendezvényekhez alkalmazkodó variációkat (kiállítások, pódiumelőadások, fogadások stb.). Az új burkolatokat fényképek, plakátok bemutatására alkalmas képhelyek egészítik ki.

A meglévő egykarú lépcsők új fogódzót és világítást kaptak, felújított járófelülettel. A földszinti indulásnál a bejárat felőli láthatóságot az induló fokok kihúzása és az álmennyezet - illetve ehhez kapcsolódóan a világítás - kialakítása hangsúlyozza. A kétkarú felvezető lépcső kőanyagát felújították, a korlátról a vascső fogódzót fára cserélték, a fogódzó alatti korlátrészt újrafestették. Ennél a lépcsőnél nem készült álmennyezet, a világítást a pihenők feletti, mennyezetre szerelt szóló illetve sínes lámpatestek adják, s ezeket az oldalfalak képvilágítói egészítik ki. Az új, a páholyokhoz vezető lépcső acél tartószerkezetű, borda nélküli üveg mellvéddel és fa fogódzóval, ugyanilyen a páholyok előtti galéria mellvédje is. (A galéria és az emeleti előcsarnok közötti vizuális kapcsolatot az oszlopsor közötti nyílások felett a meglévőben is több helyen használt kőbélletű "ablaksor" segíti.)

‹A tervezett rekonstrukciós munkákból csupán azok egy része - reméljük, hogy azok "első ütemeként" - a nézőtér és annak közvetlen előtere készült el az új páholyokhoz felvezető lépcsővel.

Az előcsarnokok részben kő, részben szőnyegpadló burkolatúak. A földszinti előcsarnok kőburkolata felújítandó. Az emeleti és a karzatszinti előcsarnok szőnyegpadlós, melyet az emeleten kősávok egészítenek ki. A karzatszintre vezető lépcső körül kialakított térbővület padlója és fala is kőburkolat kap, ebbe a lépcső alatt padlóba sűllyesztett lámpák kerülnek. A szélfogó üvegfalai megtarthatók, de kis kék üvegrátétekkel kiegészítendők (a tolópajzsok már most is kék színőek, megtartandók). A három külső bejárati ajtó közül az egyik a napközbeni forgalomra alkalmas, automatizált, a másik kettő csak a rendezvényeket szolgálja (ekkor az előbbi automatikája kikapcsolható). A külső oszlopok új kőburkolatot kapnak. Az oszlopok arányát vízszintes, lefelé és felfelé világító lámpákkal ellátott födémsáv osztja meg, mely a bejárat fölött előtetővé válik. (A pillérek előtető fölötti burkolata fémanyagú.) A kiugró előcsarnoki tömb elavult, lépcsőző alsó burkolatát új aluminiumburkolatra cseréljük. A bejárat előtti pillérek üveg világítótesteket is kapnak. A használt anyagok és fények a belsőben megjelenő effektusokra utalnak. Az előlépcsők meglévő kőburkolatát a térszinten, a kiugró épülettömeg síkjáig ki kell egészíteni, az előlépcsőkben az akadálymentes közlekedést lehetővé tevő rámpák készülnek.

A büfé az átépítés után nemcsak a lépcsőpihenőről nyíló kiszolgáló helyiség lesz, hanem a közönségforgalmi térsor szerves része. A pultot elfordítjuk a bejárattól, hogy nagyobb csoportosulás se jelentsen forgalmi dugót. Az elrendezés olyan, hogy ugyanakkor a meglévő, két irányba nyíló ablakok nem kerülnek a pult mögé s a pulthossz is képes a lökésszerű igénybevételt biztosítani. A pultszerkezet kalakítása, szín- és formavilága a ruhatárével egyezik azzal a különbséggel, hogy fedlapja fa helyett kőből készül. A pult egyik oldalán álló kiszolgálás van, másik oldalán bárszékek helyezhetők el, ezenkívül igény esetén a helyiségbe kis pódium és néhány szék-asztal is telepíthető. Itt is új álmennyezet és világítási mód egészíti ki az architektúrát.

A munkában az alábbi tervezők vettek részt:

Építész

  • Kőnig Tamás és Wagner Péter
  • Fixek Mónika,
  • Jó Andrea,
  • Ország Attila

Szerkezettervező

  • dr. Nagy Tibor

Épületgépész

  • Dobay István,
  • Pacher László

Elektromos tervező

  • Holló Mihályné,
  • Révhegyi Ferenc

Akusztikus tervező

  • Kotschy András

vélemény írásához jelentkezzen be »