építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Városi beavatkozások

A réz az építészet egyik legrégebben használt, hagyományos, ugyanakkor kortárs anyaga. Évszázadok óta használjuk templomok, műemléki épületek tetejének fedésére, az igényes, hosszútávra gondolkodó ember pedig rézből készítteti csatornáját. Az utóbbi évtizedben az európai kortárs építészet is újra felfedezte az anyagot, és városképet meghatározó, modern épületek homlokzata hirdeti e sokszínű, élő anyag dicsőségét.

 Jelen cikkünkben azonban a réz szerényebb méretű, de a városkép kialakításában fontos épületeken, tereptárgyakon, az utcaképet szépítő létesítményeken történő alkalmazását gyűjtöttük csokorba.

Először a mindenütt jelenlévő, nyilvános „menedékek”, a busszal, vonattal vagy villamossal folytatott fenntartható közösségi közlekedés megállóinak egyre fontosabbá váló elemeire adott két teljesen különböző választ mutatunk. Wettingenben, Svájcban a buszpályaudvart (építész: Schockguyan Arch) a lapos, íves formájú sárgaréz előtetők látványa határozza meg, melyek vékony oszlopok felett lebegnek, felületüket felülvilágítók szakítják át.

Buszpályaudvar Wettingenben, fotó: Thomas Züger

Ez a karcsú modernizmus kontrasztban áll a franciaországi Rouenben található Abribus megállóival (építész: AR THEME Associés). Ebben az esetben az építészek könnyen beazonosítható, emberi léptékű objektumokat akartak létrehozni, hogy kijelöljék az adott helyszíneket, és kifejezzenek egyfajta mozgást. A zöld előpatinázott réz a város katedrálisának toronysisakjaira utal, az átlátszó, organikus „levél” motívum pedig Guimard párizsi, Art Nouveau stílusban épített Metropolitain (metró) lejáratait idézi fel.

Brown Hart Gardens

Londonban eközben egy műemlékvédelem alatt álló, eredetileg 1905-ben épített elektromos alállomás felett található emelt köztér felújításakor a kortárs beavatkozásokhoz rezet, üveget és fát használtak, melyek világosan elkülönülnek az Edward-korabeli barokk stílusban, portlandi kőből készült létesítménytől. Az építész, a BDP iroda vezető tervezője, Sara Edmonds szerint: “A réz használata mellett döntöttünk, mivel történelmi asszociációk köthetők hozzá, ugyanakkor kortárs építőanyagnak számít. Ehhez adódtak olyan műszaki megfontolások is, hogy például az eredeti plató csak könnyűszerkezetes építményt tud alátámasztani. Egy különleges, finom kékeszöld előpatinázott árnyalatot választottunk, mely jól egészíti ki a portlandi követ.”

Kompállomás épületek, fotó: Johan Fowelin

Új kompállomás-épületek sora köti össze Stockholm ikonikus rakpartját a várossal

A városközpont vízpartja mentén elhelyezett, visszafogott építmények szervesen kapcsolódnak történelmi környezetükhöz, és előtérbe helyezik a királyi palota szabad látványát. Az építész, a Marge Arkitekter koncepciójának része az interaktív „tölcsérek” kialakítása – ezek az egységek méretükben és számukban a funkciótól és helyszíntől függően változnak, és úgy alkotnak épületet, hogy annak nincs kifejezett első vagy hátsó homlokzata.

A tetőket és a falakat csiszolt sárgaréz burkolattal fedték, mely jól harmonizál a háttérben álló kő- és vakolt stukkóhomlokzatokkal, egységes, szoborszerű kifejezést jelenítve meg. Ezenkívül változatos felületi textúrákat hoztak létre különböző technológiák alkalmazásával. Az időjárásnak kitett rakparti helyszínen a sárgaréz alkalmazása nagy korrózióállóságot és tartósságot biztosít a homlokzatnak.

vélemény írásához jelentkezzen be »