építészet : környezet : innováció

Utazás a finn népi építészet erdejébe

"Takács Gyula háza egy utazás. Utazás egy messzi, mégis rokon országba, utazás egy modern fővárosba, onnan egy sűrű erdő borította, nyugodt kis szigetre, a finn népi építészetet bemutató Seurasaari szabadtéri múzeumába." - írja opponensi véleményében Jószai Ágnes. A BME építészhallgatója diplomamunkájában 3 új épülettel, s velük 3 új funkcióval ruházta fel a skanzent. 

Helyszín

Seurasaari egyike a Helsinki környékén található 315 szigetnek. A város felől pontosan észak-déli irányú, hangulatos fahídon keresztül megközelíthető sziget 45 hektár alapterületű. Seurasaarit 1871-ben vette meg Helsinki városa. A skanzen létrehozásában nagy szerepe volt Axel Heikelnek, a Helsinki Egyetem néprajz professzorának, aki a stockholmi skanzen sikeres példáját szerette volna itt megvalósítani. Ennek eredményeként, 1909-ben a sziget egyharmadnyi területét jelölték ki a szabadtéri múzeum céljára. Végül 1913-ban az egész sziget a Nemzeti Múzeum (Kansallismuseo) tulajdonába került, és megkezdődött a nagy vállalkozás: egy kicsi, népi Finnországot létesíteni úgy, hogy mindennek megmaradjon az eredeti formája, íze. Az elmúlt 100 évben 78 építményt szállítottak ide Finnország különböző pontjairól és helyeztek el a területen, organikusan fejlődő település lenyomataként, ahol vannak hangsúlyok, sűrűsödések és határhelyzetek. A skanzen egész évben szabadon bejárható, ugyanakkor, ha belülről szeretnénk megtekinteni az épületeket, jegyet kell váltanunk.


a helyszín - fotó: Takács Gyula



Koncepció

A skanzen házakra úgy tekintettem, mintha a természet részei lennének. A nagyon határozott, mérnöki pontossággal észak-dél irányban kitűzött híd a megérkezés eszköze. A geometriailag kiemelt tengely meghosszabbításával felerősítettem a híd szerepét, az útvonal a megérkezést követően a megismerés színterévé válik. A tengelyre szerkesztett három épület kiszolgálja a skanzent, ugyanakkor új, de mégse helyidegen funkciókat hoznak a szigetre, ezzel erősítve a várossal való kapcsolatot.


koncepció - építész: Takács Gyula



Program

A kompozíció első és egyben legnagyobb eleme egy kétszintes  fogadóépület, ahol az alsó szinten kiszolgáló funkciók, információs pont és kávézó található. A felső szinten egy kiállítás keretében megismerjük a sziget és a skanzen történetét. A középső épület az Aalto Egyetem Építészmérnöki Karának Wood Project néven futó posztgraduális képzésének új helyszíne. Egy műteremház, ahol évfolyamonként tucatnyi hallgató testközelbe kerülhet a hagyományos faépítészettel, melynek megismerése része a képzésnek. A trió utolsó tagja egy játszóház, ahol a gyerekek ismerhetik meg a fát, mint anyagot. A három épület önállóan működik, valós igények alapján terveztem meg őket, létező intézmények fenntartása alá tartoznak. Egymást kiegészítve a skanzen házakkal együttesen lefedik a faépítészet különböző rétegeit. 


Seurasaari Skanzen fogadóépülete - építész: Takács Gyula


Tömeg

Olyan megoldásokat vizsgáltam a skanzen házak esetében, amelyek az ember építészeti gondolkodásának legősibb pontjai lehetnek. Valamennyi épület kő alapzaton áll, meggátolva azt, hogy a fa a talajban lévő nedvességet magába szívja. A fogadóépület követi ezt az analógiát, a földszinten minden szilikát anyagú, vasbeton szerkezetű. A szoborszerűen megformált tömeg egy épített szikla, erre támaszkodik a felső szint, amely minden elemében faanyagú. Szintmagas rétegelt-ragasztott rácsos tartók a fő teherhordó szerkezetek, a belső térben natúr fa felületek, a homlokzaton fehérre mázolt faburkolat. A három épület között a kapcsolatot fenyőkéreg ösvény teremti meg. A határozott tengely végpontjának megtalálása helyett a fakéreg szórás fokozatosan fogy el a sziklák és az avartakaró között, így ez bármikor felülírható.


tömegképzés - építész: Takács Gyula


Szerkezet

Az új épületek nem imitálják a hagyományos fa kapcsolatokat, a jellemző boronafalas szerkezeteket. Napjainkban teljesen más energetikai, tűzvédelmi, épületgépészeti és épületszerkezeti igényeknek kell megfelelni, mint több száz vagy akár tíz évvel ezelőtt. A szerkezeti koncepció korszerű, mérnöki fa kapcsolatokon, rendszerbe illeszkedő és moduláris szerkesztéseken alapul. A fogadóépület a jövőbe mutató futurisztikus, ipari test. Aktív házként kiszolgálja a szigetet energiával, valamint fizikai és szellemi védelmet biztosít a skanzen házak és látogatók számára egyaránt. A Shed-tetős kialakítás megidézi a fenyőerdő és a skanzen épületek magastetős sziluettjét. A fák között felhőként lebegő tömeg hívogat, megismertet, irányt mutat és segítségével visszatalálunk oda, ahonnan elindultunk.


Seurasaari Skanzen fogadóépülete - építész: Takács Gyula



Köszönet

Marosi Bálint építész konzulensként végigkísérte a tanulmányaimat. Lendületesen rajzoltunk és vidáman beszélgettünk tervekről, házakról, zenéről. „Lesz még közös projektünk!” – mondtam a diplomavédés utáni percekben. Sajnos az élet közbeszólt, de az ígéretemet megtartom. Bálint, mindaz, amit tőled tanultam emberileg és szakmailag továbbra is vezetni fogja a gondolataimat!


Marosi Bálint és Takács Gyula


Takács Gyula


Opponencia Takács Gyula diplomamunkájához, 
Seurasaari Skanzen fogadóépülete, Helsinki, Finnország 

Takács Gyula háza egy utazás. Utazás egy messzi, mégis rokon országba, utazás egy modern fővárosba, onnan egy sűrű erdő borította, nyugodt kis szigetre, a finn népi építészetet bemutatató Seurasaari szabadtéri múzeumába, Alvar Aalto letisztult skandináv világába. A kontrasztos gyárkémények hátterétől távolodván, a nagyvárosi lüktetés felől nyílegyenes hídon át érkezünk a sziklás szigetre, a rurális rekreációs színhelyre: az organikusan, tervezettségük ellenére is spontán elhelyezkedő apró skanzen-épületek között az új trió tagjai (fogadóépület, workshop, játszóház) a tervezés során igen hamar megtalálták e kifeszített köldökzsinór mentén a helyüket. 

Mint egy hajó, melyet az északi szél kellő mértékig partra fújt. 
Mint egy tájoló mágnestűje, e telepítés is ellentmondást nem tűrően áll be az észak-déli tengelyre, s mint egy szigorú tanító, rendet teremt, maga köré rendezi a nebulókat. Összefogja egy átláthatóbb virágcsokorba a szórványos, sárgálló pipitér-rengeteget. Esélyt ad a terület csillagszerű felfedezésére, hiszen látható tájékozódási pontként mindig visszatérésre is invitál, ugyanakkor kardcsapásszerű ösvénykijelölésével utat mutat egy irányított bejárásra is. A három “útonálló” közül természetesen a fogadóépület a főnök, a műhely- illetve játszóház csak apródok – e tizennyolc váll-lapos szikár őrmester, e tizennyolc sédtetőt égnek mutató félig ipari, félig folly-szerű, mégis puha fa középület markáns elem lesz, de ez cseppet sem zavaró. Lenyűgöz a döntés, mellyel felvállalja, hogy ő nem cizellált, inkább homogén geometrikus test, ő nem boronafalú mint a körülötte elpetyegtetett kulturális értékek egyike-másika, hanem minden épületszerkezettani és hőtechnikai igényt kielégítő modern konstrukció, ő nem zöldtetős, annál filigránabb, ő nem megbújó, annál kissé nagyobb léptékű. Egy különc, tüskéshátú Stegosaurus-ház – miközben anyaghasználata mégis rokonságot mutat a jórészt fa szerkezetű építészettörténeti emlékekkel, fehérre lazúrozott felülete a híd megjelenésével. A fa csontozatú, lécborítású, homogén módon belülről is puha fával bélelt épület alapvetése volt az anyagválasztása, a szilikát anyagú lábazati zónájával szépen tükrözi le a helybeli gránitsziklák és fenyőrengetegek kettősét. 

Az évtizedek során idetelepített népi építészeti emlékek önálló, háboríthatatlan, befejezett egységek – ezzel ellentétben az újonnan ideálmodott épületek sejtes, moduláris struktúrája folytathatóságot, összekapcsolhatóságot, változtathatóságot is sugall. Játékosságot, nyúzhatóságot, lecsiszolhatóságot. Helyénvaló. Gyula elmesélése alapján a régi finn tervek ábrázolástechnikájában jellegzetes volt a sárga szín. Finom ez a visszautalás, és vagány a harsány szín előremutatása is: úgy képzelem, e sárga lézersugár további utat is törhet a szálegyenes fenyőtörzsek között. A tervező arra is ügyelt, hogyan oldhatja fel a határozott tengely végpontjának megtalálási dilemmáját s az hogy maradhat bármely pillanatban felülírható: finom tájépítészeti eszközzel operál: az útvonal fakéreg-szórása fokozatosan fogy el a sziklák és a talaj avartakarója között. 

A terv érettséget, összeszedettséget, aprólékos gondosságot sugall, méltó az aaltói talajhoz. Hangsúlyozottan arányos: nem ragadt le a helytörténet vizsgálatánál, a hagyományos fakapcsolatok boncolgatásánál, sem az előképeknél, ellenben számtalan szempont szerint elemezte a helyszín morfológiáját, szövetszerűségét. Megalapozott funkcionális programot vázol melyhez valós üzemeltető intézményeket tud rendelni, ügyel a fenntarthatóságra. A figyelmességet és biztoskezű, vidám kimunkáltságot az épületszerkezeti részletképzésig, de még a gépészeti megfontolások szintjéig is magával tudta vinni. Külön kiemelném a grafikai finomságokat: az ujjlenyomatszerű helyszínrajz, a fotópapírra nyomtatott vázlattervi elemzések, a fekete-fehér saját fotók, a szemet gyönyörködtető grafikonok, a staffázs, az ikonszerű jelek mind olyan fokú igényességről és grafikai érzékről árulkodnak, ami kimagasló. 

Találkozásunkkor ennyi üde, szellemes és egyenletes színvonalú tervrészlet, belső montázs és szerkezeti rajz, makett és lego-modell láttán hiányoltam, hogy e színes eszköztárban nem látok szabadkézi vázlatokat, de azóta megbizonyosodhattam, hogy a munkaközi, évközbeni anyagok között akad bőven szabadkézi vázlat is – azonos tudatossággal, letisztultsággal, szépérzékkel. 

Megérint a ház zeneisége: az alaprajzok kottaképszerű grafikáján átszüremlő zene, a tető egyenletes taktusa, a hosszhomlokzat aszimmetrikus lécezésű, szinte Steve Reich-i minimalista repetitív ritmusa. Szellemes, egyszerű megoldásnak tartom a felső szinti kiállítótér “matricázható” kiállítási technikáját. Legyen szó akár a benapozásról, esti LED-fény csíkról, hatodik homlokzatról – a válasz megnyugtató. Egyetlen kérdés maradt csak bennem a beszélgetésünk után: a kiállítótér kifordítható falrészekkel való oszthatósága említésre került, ám sem geometriailag, sem műszaki megoldásait tekintve nem volt még ugyanazzal a gondossággal kifejlesztve, mint az épület többi aspektusa. Az elmúlt pár napban talán már arra is született megoldás. 

Összességében egy bátor, előremutató, érzékeny tervet láthatunk. Szívből kívánom Takács Gyulának hogy sikerrel járjon Finnország földjén s hozzon haza is tudást, lelkesedést és bátorságot! 

A Diplomazsűri felé a terv elfogadását javaslom. 

Jószai Ágnes 
építészmérnök 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »