építészet : környezet : innováció

Underground filmklubból nemzetközi fesztivál

"Az építészet, városfejlesztés az egy közös ügy, aminek mindenkinek hozzáférhetőnek, elérhetőnek kell lennie és ebből a szempontból a film egy tökéletes médium." - vallják a Budapesti Építészeti Filmnapok szervezői. Az építészeti film műfajáról, a fesztivál sikeréről és misszióról beszélgettünk Fehér Gáborral és Huszár Daniellával. 

Fürdős Zsanett: Idén 10 éves évfordulót ünnepel a Filmnapok. Készültök valamilyen különlegességgel a jubileumra?

Fehér Gábor: Igen, az egyik ilyen az elmúlt évek filmjeiből közönségszavazott kedvenc, A Velence-szindróma, amit újra levetítünk a nézőinknek. Emellett legnagyobb örömünkre most minden eddiginél több vendégünk lesz, így idén is lehet rendezőkkel és fesztiváligazgatókkal beszélgetni. Újra készülünk városi sétával is, ami az elmúlt évekből kimaradt, és természetesen a nyitóestén is lesz meglepetés.

FZs: Ha visszatekintetek az elmúlt évekre, honnan indult a Filmnapok, hol tart most és mi a jövő?

Huszár Daniella: Az egész a Szervita téren indult, a szokásos utolsó pillanatos projektorkábel vadászattal, kb. 40 fővel, underground filmklub jelleggel. Mára egy nemzetközileg is jegyzett fesztivállá nőttük ki magunkat, amire igazán büszkék vagyunk. Az elmúlt években voltak külső helyszíni vetítéseink, pl. a metróépítésről szóló filmet az akkor még át nem adott Fővám téri állomáson vetítettük vagy a 8. kerület történetét feldolgozó válogatást a Leonardo kertben. Ezt az irányt szeretnénk tovább vinni, illetve kísérőprogramok esetében nyitni az audiovizuális művészetek, új technológiák felé.

FG: A növekedés egyértelműen látszik: évről évre egyre több nemzetközi és hazai vendég van, mindig készülünk kerekasztalokkal, de a filmek után spontán is szerveződnek beszélgetések a mozi előterében. Ahogy Daniella is említette, ezek a filmek nem kizárólag a szakmának szólnak, és próbálunk minden évben megújulni, frissek maradni. Tavaly például több játékfilmünk volt, kísérleti vagy rövidfilmeket minden évben vetítünk, és rendszeresen beválogatunk animációs filmeket is. Igyekszünk széles spektrumot adni, hogy mindenki megtalálja a számára élvezhetőt. Kiemelten figyelünk arra, hogy a levetített produkciók filmes szempontból is izgalmasak, befogadhatóak legyenek, mert az nem elég, ha egy téma jó és a film fontos szituációkat, problémákat mutat be. Ha valaki másfél-két órán át ül a moziban, annak minőséget kell kínálni, és mi törekszünk ezt meglépni. Ez a jelen, a jövő még kérdés. Régóta tervezzük, hogy a Filmnapok ne csak erre a pár napra koncentrálódjon, hanem év közben is valamilyen módon többször megjelenjünk. Reméljük, hogy a jövőben efelé is tudunk mozdulni.

Budapesti Építészeti Filmnapok


FZs: Miben látjátok a Budapesti Építészeti Filmnapok sikerét?

FG: Ez egy nagyon szerethető fesztivál, már csak azért is, mert mindig vannak elborult vagy éppen elképesztő filmjeink, amiket muszáj megnézni. Próbálunk mindig relevánsak maradni, mindenkihez szólni, és persze jó látni, hogy a vetítés után a közönség az előtérben tényleg folytatja a beszélgetést a készítőkkel. Ez a fesztivál egyik legfontosabb eleme, ez az, ami miatt hiteles az egész, és ami miatt mi is csináljuk. Van egy pici csapat a Filmnapok mögött, de a vendégekkel, nézőkkel, rendezőkkel kiegészülve lesz azzá a fesztivál, ami.

HD: A személyességében. Ez egy közösségi esemény, amire rásegít a Toldi kötetlen légköre is, ami összehozza az embereket. A fesztivál ezáltal egy találkozópont is, ahol a filmek és a beszélgetések mellett valódi viták is kialakulnak. Emlékszem, egyszer az egyik beszélgetésen egy Litvániából érkezett vendég köszönetet mondott a közönségnek szóló személyre szabott figyelemért, ami a csapat összes tagjának eredménye, beleértve a KÉK legszélesebb értelemben vett köreit az önkéntesekkel és a Toldi mozi munkatársait.

FZs: Mi alapján szelektáltok? Honnan érkeznek a filmek?

HD: Alapvetően két forrás van: a filmes felhívásunk és a KÉK kurátori hálózata. Az elmúlt években sikerült jó kapcsolatokat kiépítenünk a világ összes építészeti tematikájú fesztiváljával, így a felhívásunk eljut a releváns fórumokra, ahonnan több száz film érkezik. Emellett van a saját válogatásunk, illetve a tágabb KÉK kurátori hálózatán keresztül is rengeteg filmötlet érkezik és más, hasonló tematikájú fesztiválok programjaiból is veszünk át ötleteket.

FG: Emellett vannak együttműködéseink is, például a jubileumi kiadás egyik tematikus blokkjára a bukaresti fesztivál igazgatóját kértük fel vendégkurátornak. Igyekszünk minden évben bővíteni a programot, meghívni más partneresemények szervezőit is, ezzel is elmélyítve a kapcsolatainkat. A Rotterdami Építészeti Filmfesztivál jelenleg vezető kurátora, korábbi igazgatója is itt lesz, aki több beszélgetést fog moderálni.

FZs: Hol helyezkedik el a Budapesti Építészeti Filmnapok a hasonló tematikájú fesztiválok horizontján?

HD: Örök kérdés, hogyan találjuk meg az egyensúlyt az úgymond blockbuster építészeti filmek – portrék (például az idei progamból a REM vagy a BIG Time) – és a KÉK missziójából adódó városfejlesztéssel, társadalmi elköteleződéssel foglalkozó dokumentumfilmek között. Törekszünk arra, hogy egy olyan platformot hozzunk létre, amelyben megmutatkozik a városfejlesztés társadalmi aspektusa.

FG: Nagyon sok szempontnak és kihívásnak kell a fesztiválnak megfelelnie. Egyrészt bemutatjuk a közép-európai régió filmjeit, másrészt elhozzuk a legfrissebb alkotásokat vagy azokat a releváns filmeket, amiket a magyar közönség még nem látott. Emellett minden évben más a Filmnapok jelszava, más a tematika, amivel reflektálunk a város aktuális problémáira. Idén a fesztivál jelmondata a „Residents for presidents!”, mert a lakhatási probléma, a civilek és a politika viszonya egyre érzékenyebb pont, és a filmjeinkkel ezekre szeretnénk konkrét példákat hozni, nemzetközi párhuzamokat vonni. Mindemellett

Budapesti Építészeti Filmnapok


FZs: A filmnapok az építészet kérdéseit a nem szakmabeliek számára is hozzáférhetővé teszi. Hogyan segítenek az általatok levetített dokumentumfilmek az építészetet közérthetővé tenni? Megfordulnak nálatok olyan vendégek is, akik nem a filmes vagy építész szakmából jönnek? 

FG: Nyitunk a tágabb értelemben vett közönség felé is a nem szigorúan vett építészeti filmekkel. Régóta általános mottónk, hogy ha szereted a filmeket és épületben laksz, akkor várunk szeretettel, mert ezek a filmek nemcsak építészekről, építészetről szólnak, hanem a sokkal tágabban értelmezett lakókörnyezetről, életről a városban és városon kívül, az épített környezetről és arról, mit jelent a design az embereknek.

HD: Ez évről évre változik, noha az Építészeti Filmnapok elnevezés ebből a szempontból kevésbé szerencsés. Ahogy Gábor is mondja, a fesztivál szorosan összefügg a KÉK alapvető küldetésével, hogy az építészet, városfejlesztés az egy közös ügy, aminek mindenkinek hozzáférhetőnek, elérhetőnek kell lennie és ebből a szempontból a film egy tökéletes médium. Többségében építészek fordulnak meg nálunk, de abszolút cél, hogy a szakmán túl nyissunk, ebben segít az is, hogy minden évben igyekszünk egyfajta látleletet adni arról, hogy mi történik most a világban, mi zajlik az építészet terén. Emellett fontos, hogy ezeket a trendeket Budapesthez vagy legalább a régió speciális kihívásaihoz kapcsoljuk. A filmek utáni beszélgetések, előadások is azt segítik, hogy a közönség el tudja helyezni ezeket a mentális térképén és segítsünk neki kontextusba helyezni mindazt, amit látott.

FG: Az nem elég, ha a téma érdekes, a filmnek az elejétől a végéig le kell kötnie a nézőt. Nagyon sok olyan film van, ami azért nem kerül be a válogatásba, mert filmként nem elég erős ahhoz, hogy a többi produkció mellett ne vesszen el. A válogatás egy nagyon komplex és sokáig tartó, sok nézőpontot bevonó folyamat, amíg a fesztivál anyaga kikristályosodik, szem előtt tartva ezt a hozzáférhetőséget.

FZs: Az elmúlt évek alatt rengeteg hatás, filmélmény ért benneteket, számtalan filmötletet és -kísérletet láttatok. Milyen irányba mozog, hogyan változott meg az évek során az építészeti film mint műfaj? Mi ma a fontos?

FG: Idén is van több olyan filmünk, amik nagyobb projektek audiovizuális elemeiként értelmezhetők: az ilyen filmek mögött gyakran komoly kutatás vagy doktori program áll, és a film mellett weboldal, publikáció, vagy akár kiállítás is létrejön. Ahogy növekednek az építészeti filmfesztiválok, úgy változnak és lesznek egyre árnyaltabbak az építészetről szóló filmek is.

HD: A történetmesélés, a személyes vonatkozás, a kirajzolódó narratíva vette át az elmúlt években a szerepet a dokumentumfilmben. Az elmúlt 10 év alatt az építészeti film műfaja is rengeteget változott. A film ma nem csak reprezentációs eszköz, sokszor használják kutatásokban, képzéseken is. Az egyetemeken feladat a filmkészítés, ez összehozza a különböző diszciplínákat. Rengeteg dokumentumfilmes fordul a város témájához, ami a széles közönséget is bevonzza ebbe a világba, így az építészeti film vitageneráló médiummá vált.

a szervezők: Fehér Gábor, Szín Karolina, Huszár Daniella, Soltész Noémi, Szakál Anna, Polyák Levente


FZs: Van bennetek valamiféle tanítószándék? Mi a célotok ezekkel a filmekkel? Képesek vagyunk a filmekben látott példákat a való életben megvalósítani?

FG: Legtöbbször valamilyen Magyarországon is releváns kérdéskörre fűzzük fel a különböző blokkokat: példákat hozunk a világ más tájain megjelenő problémákra, amik összevethetők az itthoni helyzettel, és gondolkodásra, cselekvésre ösztönöznek. Pont ezért nagyon jó, amikor jelen van a rendező, mert a mi nézőpontunk mellett közvetlenül lehet megismerni az ő látásmódját, és természetesen a közönség is egészen másfajta szemléletet tud behozni, éppen ezért nagyon jó beszélgetések jönnek létre. Ilyenformán a fesztivál egy jó összprodukció tud lenni.

HD: Mindenképpen van bennünk cselekvésre ösztönzés, még akkor is, ha ezt csak 1-2 filmünkkel bizonyítjuk. Az idei Residents for Presidents! téma és a kapcsolódó filmek mozgalmár jellege egyértelműen arra buzdít, hogy te is tehetsz a városodért, hogy lehet olyan változás, ami rajtad is múlhat. Például a Jane Jacobsról szóló nyitófilm [Jane polgár – Csata a városért] természetesen számunkra is nagyon inspiráló, de a zárófilm is ide tartozik, az Adát polgármesternek, ami annak a számunkra teljesen elképzelhetetlen forgatókönyvnek a valósággá válása Barcelonában, mintha Udvarhelyi Tessza lenne Budapest következő polgármestere.

FZs: Nézegettem a programot és feltűnt, hogy a magyar alkotások leginkább a rövidfilmes blokkban szerepelnek. Mennyire illeszkednek ezek a filmek a világot foglalkoztató általános kérdésekhez? Vagy sokkal inkább érezhető bennük valamiféle helyspecifikum? És egyáltalán, hol vannak a magyar dokufilmek? 

FG: A magyar rövidfilmekben sokszor a világ más pontjain készülő dokukhoz hasonló narratívák, témák figyelhetők meg, pl. a különleges közösségeket vagy helyi projekteket, kezdeményezéseket megjelenítő filmek esetén. Noha vannak visszatérő rendezők is, nehéz érdemi összevetést adni, mert mennyiségben jóval kevesebb a készülő hazai produkció, amik ráadásul jellemzően inkább rövidfilmek, ezért túlnyomó többségben nemzetközi filmeket vetítünk. Ettől függetlenül igyekeztünk minél többet megmutatni az itthoni termésből. Általános tapasztalat, hogy evidens módon vannak korlátaink, és sokszor olyan prózai okok miatt kényszerülünk nemet mondani, mint a rendelkezésre álló hely- és időkeret. Igyekeztünk a lehetőségekhez mérten egy jó metszetet készíteni, ami a Filmnapok tematikájába és küldetéstudatába is illeszkedik.



FZs: Az idei fesztivál válogatásából nektek melyek a nagy kedvencek? Ti mit ajánlotok jó szívvel?

FG: Mindig nehéz csak néhány filmet kiemelni, de a nyitófilmet [Jane polgár – Csata a városért] mindenképp érdemes megnézni, zseniális. A meghökkentő jelenetekkel tarkított Togliatti(grád) szórakoztató módon meséli el egy orosz gyárváros elképesztő történetét, és az is rendkívül fontos, hogy A cement ízét be tudjuk mutatni. Idén kifejezetten erős a lakhatási tematikánk, erre jó példa a Megfosztás – Svindli a szociális bérlakások körül. A városok árucikké válását pedig az Álombirodalom és A zsákmányul ejtett város illusztrálják – utóbbi az abszurd berlini helyzetre reflektál.

HD: Szeretem a modernizmus örökségével foglalkozó filmeket, idén A novgorodi űrhajó ilyen. Ez egy gyönyörű magára hagyott színházról szól, és azért különleges, mert amatőr abban az értelemben, hogy egy divatfotós készítette, aki megpillantotta ezt az elképesztő struktúrát és rögtön meg akarta örökíteni. A film kerettörténete azt a kihívást meséli el, amivel ő nem filmesként szembenézett. Ajánlom A magasban dolgoznak blokk filmjeit is (A cement íze, Amit mi alkottunk), ez egy különleges válogatás az építőmunkások világáról, akikről a leginkább hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

Fürdős Zsanett


Épületben laksz? Szereted a mozit és a filmeket? Akkor március 8-11. között vár téged a Budapesti Építészeti Filmnapok a Toldi moziban! Ha még nem tudod, milyen filmeket nézz meg, olvasd el ajánlónkat itt.  

 

 

Kortárs Építészeti Központ

vélemény írásához jelentkezzen be »