építészet : környezet : innováció

Toporgás a Zsidónegyedben

EMA: Tegnap este a Zsidónegyed sorsáról volt szó a Sirályban. Ahogy néztem az embereket, a közönség soraiban szinte mindenki ott volt, aki az elmúlt 4 évben valamit tett a pusztulás megakadályozására. Remek beszélgetés alakulhatott volna ebből, ha Váradi Juli nem akarta volna mindenáron befejezni másfél óra alatt. Igy viszont csak annyit értünk el, hogy kiderült: semmi nincs rendben, most sem.

Tegnap este a Zsidónegyed sorsáról volt szó a Sirályban. Ahogy néztem az embereket, a közönség soraiban szinte mindenki ott volt, aki az elmúlt 4 évben valamit tett a pusztulás megakadályozására. Remek beszélgetés alakulhatott volna ebből, ha Váradi Juli nem akarta volna mindenáron befejezni másfél óra alatt. Igy viszont csak annyit értünk el, hogy kiderült: semmi nincs rendben, most sem.

2004 januárjában a Zsidónegyed miatt kezdtem irogatni az interneten magyarul. Tel-Avivban éltem, ott dolgoztam, de napi rendszerességgel kezdtem irni az épitészfórumra. A Gozsdu udvar sorsa, aztán az egész negyed helyzetének abszurditása hivta fel a figyelmemet arra, hogy milyen bajok vannak a városban. Elkészült az első tanulmányom a témában, majd a második is. Szeptember elsején megtartottuk az első összejövetelt, a Spinoza szinháztermében.

Az is olyan zsúfolt volt, mint tegnap a Sirály.

A két esemény közt eltelt három és fél évben látszólag sokminden történt, mégsem haladtunk előre egy tapodtat sem.

Mint városgazdásznak, az első percben nyilvánvaló volt, hogy a probléma gyökere az elfuserált rendezési terv.

A még ma is érvényes (!) rendezési terv szerint bontottak bele a Gozsdu-udvarba, miatta bontották le a Holló utca közepét, és miatta lehetséges, hogy 7-8 szintes lakótelepi szörnyek kerülhetnek a szűk utcák mentére.

A főváros bűnös mulasztása mindez, és a végtelen tehetetlenségének jele az, hogy miután a civilek beismerésre késztették az akkori főépitészt, mind a mai napig vacakolnak az áttervezéssel. Az a módositott rendezési terv, amelyet Beleznay Éva mint eredményt értékelt, továbbra is a város legmagasabb beépitési mutatóját tartalmazza, továbbra sem óvja meg a városképileg fontos beépités jellegét.

Nemcsak arról van szó, hogy épitészetileg és várostörténetileg értékes épületek tömegét bonthatják le, jó esetben diszletként meghagyva a homlokzati falakat, hanem arról is, hogy a XVIII században kialakult utcaszerkezetbe olyan gépkocsiforgalmat eresztenek bele, amely befogadására alkalmatlan. A rombolás tehát, nem áll meg az épületeknél, a városi élet minden humánus megnyilvánulását kiirtja, ha ezt a folymatot nem állitjuk meg azonnal!

A döntéseket hozó szervek mérhetlen szűklátókörűségéről adtak számot a pulpituson ülők szavai, még akkor is, ha éppen ezen szervek képviseletében szóltak. Sem Budapest főépitésze, sem a KÖH jelenlegi vezetője nem tudott olyat mondani, amely elfedhette volna mindkét hivatal felelőtlen mulasztását ebben az ügyben. A kerület képviseletében senki el sem jött - ezt tették annak idején 2004-ben is - nekik, úgy túnik, még az sem jutott el az agyukig, hogy a negyed sorsa közügy, és ebben nekik kötelességük a köz véleményével is szembesülni.

Tegnap, megint az a furcsa helyzet állt elő, hogy a közönség soraiból felszólalók sokkal lényegretörőbb mondandóval jöttek elő, mint azok, akiknek a döntés lehetősége a kezükben van. Perczel Anna, akinek a negyedről szóló könyve a napokban jelent meg, részletesen birálta a módositott rendezési tervet, kijelentve, hogy az nemcsak a valóságtól elrugaszkodott, hanem rettenetesen elavult elveken alapszik. Magyarul, mindaz, amit a városrehabilitáció témakörében az elmúlt évtizedekben felhalmozott a szakma nemzetközi élvonala, nyomokban sem tűnik el. Ebben nem lehet a pénzhiányra hivatkozni - ez szimpla tudatlanság, a feladatra alkalmatlanság.

Az új szabályozási terv tovább növeli a bürokráciát, de a védelmet szolgáló kitételeit könnyen meg lehet kerülni. Erre egy helyi civil szervezet, láthatóan jogilag képzett vezetője hivta fel a figyelmet. Egy másik helybeli rámutatott, hogy azok a házak, amelyeket a rendszerváltás után eladtak a bérlőknek - lassan, az új tulajdonosok saját erejéből megújulnak, és éppen azok a műemléki épületek pusztulnak, amelyeket az állam ingyen átadott az önkormányzatoknak, azok pedig, ahelyett, hogy felújitották volna az épületeket, eladták különböző befektetőknek.

Valójában, a negyedre mind a mai napig nincs koncepcionális rendezési és megvalósitási terv! Utóbbihoz, bizonyos pénzügyi szabályozás is hozzátartozna, amiről fogalma sincs a műszaki vezetésnek, ezért lépéseket sem tettek annak érdekében, hogy például a külföldön jól működő "srófadóval" enyhitsék a zsúfolt beépitést.

Végső soron, ebben a kényszeresen abbahagyott "kerekasztal-beszélgetésen" csak az derült ki teljes bizonyossággal, hogy semmit nem oldottak meg a hatóságok, és amig az elmúlt évekhez hasonlóan kezelik a dolgokat, addig nem is fognak semmit megoldani! Nemhogy előre nem tolják a szekeret, de még azt sem tudják, hogy hol kéne megfogni, hogy bármilyen irányba el tudják mozditani. Ebből a reménytelen helyzetből az egyetlen kiutat az jelenthetné, ha az önkormányatokért felelős minisztériumban létrehoznának egy akciócsoportot, a területet kiemelnék a kerületi és a fővárosi tehetetlenkedés köréből, és egy hozzáértő szakemberekből kialakitott társaság célfeladatává tennék a Zsidónegyed rehabilitációs programjának kidolgozását, és elfogadtatását. Ez a modell-értékű program csak úgy készülhet el hatékonyan, ha egy munkacsoportban dolgozik épitész, városgazdász, jogász és közgazdász, pénzügyi szakember és tájtervező, stb. A gondolatok nyilt áramlásához pedig nem egy néhány évente megrendezett másfél órás diskurzus segit hozzá, hanem az, ha létrejön az a projketiroda a területen, amelyről az első tanulmányomban már irtam, ahová bárki, bármikor bemehet és megtudhat mindent a legapróbb részletekig, kinyilvánithatja véleményét, és az érdekeltekkel való párbeszéd folyamatos.

2 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »