építészet : környezet : innováció

Tanulni a Balkántól!

Az európai viszonyokhoz mérve elképzelhetetlenül gyors és erőteljes városnövekedés leírására Kai Vöckler berlini városkutató bevezette a turbó-urbanizmus fogalmát. A Balkán jellemző urbanisztikai trendjei - német szemmel. Károlyi Zsuzsanna beszámolója egy bázeli kiállításról.

Kaotikus városnövekedés Délkelet-Európában
A Balkán évszázadok alatt fogalommá vált Európában. Földrajzi és történelmi értelemben negatív előítéletek sora, a balkanizálódás fogalma azonban ambivalens töltetű. Egyrészt nagyfokú szabálynélküliséget jelent, másrészt viszont improvizáló készséget is. Kai Vöckler berlini városkutató annak járt utána, hogyan mutatkoznak meg ezek a klisék a volt jugoszláv államokban és Albániában. Szubjektív válogatást készített a krízis által szétzilált régió történeti és kortárs építészetéből. Nem csupán épületek, tervek bemutatására szorítkozott, hanem célja volt a háttérben meghúzódó interdiszciplináris összefonódások feltárása is. A gyenge állami intézmények és a függés a külföldön élő diaszpóra pénzétől az építészet és a városfejlődés sajátos formáját kelti életre.

2005-ben a grazi műszaki egyetemen konferenciát rendeztek Kelet-Európa városainak fejlődéséről. Kai Vöckler itt találkozott egy koszovói albán diákkal, aki Grazban tanult építészet. A fiú fotókat mutatott szülővárosa, Prishtina építészetéről. Az impresszív épületek és építészeti megoldások arra indították Vöcklert, hogy tanulmányútra induljon, megismerje a Nyugat-Balkán építészetét és feltárja a szabályozatlan építési tevékenység mögötti gazdasági és intézményi feltételrendszert. Eredményeiről egy látványos kiállítás(1) és egy nemrég megjelent könyv(2) tudósít.

 

1. kép A bécsi kiállítás
2. kép A bécsi kiállítás

 

Horvátország, Szlovénia, Szerbia, Montenegro, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Koszovó és Albánia egy olyan nagy múltú terület része, amely határos Olaszországgal és Ausztriával, Magyarországgal, Romániával, Bulgáriával és Görögországgal. A központok és fővárosok Zágráb, Ljubljana, Belgrád, Szarajevó, Skopje, Prishtina és Tirana.

Az építészeti változás komplex témáját a kiállítás egy történeti és egy kortárs részben taglalta. A múltat a II. világháború utáni avantgárd modern építészek épületein és városépítészeti vízióin keresztül mutatta be Vöckler. A visszatekintés Jozé Plečnik klasszikus ljubljanai nemzeti és egyetemi könyvtárával kezdődött (1940). Tartósabbnak mutatkozott Le Corbusier hatása, akinek párizsi irodájában a II. világháború előtt számos későbbi jugoszláv építész dolgozott. Így köszön vissza a marseille-i Unité d’Habitation (1952) Juraj Neidhardts szarajevói apartman házán (1968). A CIAM doktrínái is érezhetők a Citroën-lakópark mintájára tervezett és részben megépített Új-Belgrád (1947) és Új-Zágráb építészetén.

 

3. kép Prishtinai nemzeti könyvtár
3. kép Szocialista modern Jugoszláviában: Nemzeti és egyetemi könyvtár, Prishtina, Koszovó, 1983, építész: Andrija Mutjankovič, fotó: Wolfgang Thaler. Az 1983-ban megépült prishtinai könyvtár érdekes esete a kialakuló strukturalista kezdeményezésnek és egyben hivatkozás az iszlám építészet formavilágára.
Turbó-urbanizmus
1991 után az európai viszonyokhoz mérve elképzelhetetlenül gyors és erőteljes városnövekedés leírására Vöckler bevezette a turbó-urbanizmus fogalmát. Az új kisállam, Montenegró, Koszovó fővárosa, Prishtina vagy az albán főváros, Tirana példáin keresztül grafikonok, fotók és tervek segítségével dokumentálja ezt a jelenséget. Vöckler rámutat arra, hogyan terjeszkedik a lakosság a törvényes korlátozások hiányában. Minden lehetséges helyet beépítenek, és olyan nagy épületeket húznak fel, amekkorát csak bírnak. Nincsenek tekintettel sem a szomszédra, sem a közösségre. A városi épületeket két, három vagy akár négy emelettel is megtoldják. A régire ránövő és gyors iramban növekvő épülettoldásokat találóan „mushroom building”-nek nevezi.
4. kép Mushroom building Prishtinában
5. kép Épülő szerelőcsarnok, Koszovó
4. kép Urbánus jelenségek. Az egy-három szint magas emeletráépítések jellegzetesek a privatizált kommunális lakóépületeken Prishtinában. Fotó: Kai Vöckler
5. kép Urbánus jelenségek. A szocialista rendszer összeomlásával a jugoszláv utódállamokban megfékezhetetlen építési láz indult meg. A képen egy új szerelőcsarnok építése látható a Prishtinából Skopjébe vezető út mentén. Fotó: Kai Vöckler

 

Építészekre semmi szükség
Az építőanyag-kereskedésben megvásárolják az építőanyagot és a nyugati televíziós sorozatok formakincséből merítve építenek. „Telenovella-építészetnek” hívják ezt a stilisztikai konglomerátumot, amellyel a világ bármely pontján találkozhatunk. A háború utáni Balkán másik tipikus válságszimptómáját Vöckler a nemzetközi ingatlanfejlesztők városközpontokra mért „támadásában” látja. Itt ugyanaz az ignorancia jut érvényre, mint a családi házaknál, csak nagyobb léptékben. Ezzel a Nyugatra irányítja a figyelmet, mert a közösségi terek privatizálása és kommercializálása nemcsak egy-egy balkáni országban felbukkanó jelenség.


Archis Interventions
A kritikus építészek és tervezők a maguk megsegítésére összefogtak. A prishtinai Archis Foundation nonprofit ágaként működő Archis Interventions a tervezés és a piacgazdaság metszéspontjainál akar közbeavatkozni. Ez egy olyan kísérleti szellemi műhely, amely feladatát tervezési és cselekvési koncepciók készítésében határozta meg. Világszerte megrendezett rendezvényeik taktikai beavatkozásokon, proaktív kritikai kísérleteken és improvizációkon keresztül a közösségi térre irányulnak. Emellett párbeszédet kezdeményeznek a lakossággal, mert ebben látják a megtört polgári bizalom helyreállításának lehetőségét. Az Archis Foundation egyébként még két másik részleget is magába foglal: az Archis Publishers-t és az Archis Tools-t.

 

6. kép Polje lakótelep, Ljubljana
7. kép Kortárs Művészetek Múzeuma, Zágráb
6. kép Kortárs építészet: Polje lakótelep, Ljubljana, Szlovénia 2005., építészek: Bevk – Perovič arhitekti, Ljubljana, fotó: Matev Paternoster. A polje-i lakótelep Ljubljana peremén fekszik. A világosan megfogalmazott városépítészeti terv hat szimmetrikusan elhelyezett, azonos, kockaépületből és az őket körülölelő apró részletekig megtervezett köztérből áll.
7. kép Kortárs építészet: Kortárs művészetek múzeuma, Zágráb, Horvátország, 2009., építészek: Studio za arhitekturu – Igor Franić, Zágráb, fotó: Bruno Bahunek. A kulturális és közösségi programok hiányát pótló múzeum Zágráb CIAM-stílusban megépített ikervárosában, Új-Zágrábban található. Igor Franić kompakt és precíz térszervezéssel egy olyan rafinált épületbelsőt tervezett, amely közvetít a külső és a belső tér között

 

Az Archis Publishers – a Volume magazin kiadásának sokéves tapasztalatával a háta mögött – kiadói tevékenységének kiszélesítésére törekszik. Az Archis magazin és elődei hetvenöt éven át az építészet tényeit közvetítették az olvasók felé. Kezdetben specifikus világszemlélet és kötelezettségvállalás (katolikus tradicionalizmus) jellemezte, majd a mindenkit megillető és a designban is kifejezésre jutó esélyegyenlőségért szálltak síkra. Végül az építészetet és az építészeket érintő témák kutatásába fogtak. Kísérletet tesznek arra, hogy felvázolják a szakképzett tervezők lelkiismeretes munkája eredményeként vagy éppen ennek hiányában kibontakozó világunkat formáló erőket. Mindeközben a folyóirat is folyamatosan átalakult. Már nemcsak az épített környezet új eseményeiről, az új technológiákról, a tervezőkről számoltak be. A mit, hogyan és ki kérdések helyett az Archis az építészet alapvető kérdését, a miértet feszegeti.


8. kép Kereskedelmi Kamara, Ljubljana
9. kép Szociális lakóépület, Krapinske Toplice
8. kép Kortárs építészet: A kereskedelmi- és iparkamara épülete, Ljubljana, Szlovénia 1999., építészek: Sadar Vuga Arhitekti, Ljubljana, fotó: Hissao Suzuki. A szlovén Kereskedelmi- és Iparkamara az egyik első ultramodern épület az egykori Jugoszlávia területén. Építészetében több újító megoldás is felfedezhető, például a nyilvános, félig zárt és zárt terek térben összetett, áramló koncepciója, valamint a tömegalakítás táncoló mátrixa
9. kép Kortárs építészet: Szociális lakóépület, Krapinske Toplice, Horvátország, 2003., építészek: Iva Letilović & Morana Vlahović, Zágráb, fotó: Jasenko Rasol. A Krapinske Toplice-i lakóegység az államilag támogatott lakásprogram eredménye, amelyet 2000-ben a horvát kormány hírdetett meg. Szigorúan programozott sémák alapján rendezték el a lakóegységeket, amelyek az akkori viszonyok között teljesen újszerűek voltak.

 

A Balkán építészei nyugati kollégáikkal ellentétben nem igazodhatnak egy lineáris és koherens építészeti hagyományhoz. Különösen a modernizmushoz fűződő viszony tört meg több ízben is. Legutóbb a 90-es években, amikor az újonnan megalakult államok a modernizmust mint „jugoszláv és szocialista maradványt” bélyegezték meg. Annál biztatóbb, hogy az építészek egy fiatalabb generációja újra párbeszédet kezdeményez a történelmivel és az európai külfölddel is.

Károlyi Zsuzsanna

(1) A kiállítás a bécsi Architekturzentrummal együttműködésben a S AM- Schweizerisches Architekturmuseum-ban volt látható 2008. október 4 – december 28. között. A kiállításhoz készült katalógus: S AM No.06 – Balkanology, Schweizerisches Architekturmuseum, Basel, 2008

(2) Vöckler,Kai: Prishtina is everywhere: Turbo-Urbanismus als Resultat einer Krise; Berlin: Parthas, 2008

vélemény írásához jelentkezzen be »