építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Széchenyi István Egyetem bővítésének főépülete

Miklósi Tibor: a Széchenyi István Egyetem bővítésének főépülete

Miklósi Tibor: a Széchenyi István Egyetem bővítésének főépülete

Koncepció

Telepítés:
A program az Egyetem bővítésének, az Építési És Környezetmérnöki Intézet szakjainak ad otthont. Az épület ennek a beépítésnek a főépülete, a „Campus kapuja”. Ennek megfelelően telepítésénél sokáig kerestük a helyét. Több alternatíva megvizsgálása után az épületet a terület délkeleti oldalára helyeztük. Az itt kialakítandó körforgalom a terület jelentős csuklópontja lesz, a diákok nagy része is ebből az irányból várható valamint az épület (és egyben az egész terület) szervesebben tud kapcsolódni a városhoz. A körforgalom mellet kialakítottunk egy reprezentatív városi teret, mely a „Campus előszobája”, gyűjtő funkcióval bír. Az épület erre a térre áll rá hosszanti oldalával, határozott térfalat hoz létre, lezárja azt. Kialakításánál fogva ténylegesen is kaput alkot, a Campus belsejébe igyekvő emberek átmennek rajta, elosztó szereppel is bír. Nagyméretű aulája tulajdonképpen a tér folytatása az épületben. A telepítés másik fő szempontja a két szorosan kapcsolódó épület, a Tanszéki épület és a Könyvtár közelsége volt. A három épület közötti direkt kapcsolatot az épületeinket összekötő alternatív közlekedési út kígyója biztosítja. Ez lehetővé teszi az épületekbe való fedett és zárt térben való átjutást.





Funkcionális elrendezés:
Az épület alapjában véve három részre osztható. Az északnyugati tömbre, amelyben a jellemzően oktatási és diáksághoz kapcsolódó terek kaptak helyet, a délkeleti tömbre, amely az igazgatási tereket tartalmazza, és a bogyóra. Az aulában helyet kapó funkciók (ruhatár, porta, újságos, büfé) olyan mobil dobozokként vannak megfogalmazva, melyek áttelepíthetők, így az aula tere esetleges rendezvények alkalmával felszabadítható. Ennek megfelelően a dobozok közműcsatlakozásai az aula padlójába rejtett oldható kapcsolatokat biztosítható „dokkokban” történik. Az északnyugati tömb tulajdonképpen két egymás mellé helyezett hasábból áll. A nagyobbik hasábban találhatók az előadótermek illetve a kereskedelmi egységek, a kisebbik, aulára néző hasáb a kiszolgáló helyiségeket foglalja magába. A két hasáb csatlakozási felülete mentén az egész épületet átszelő gépészeti akna húzódik amelyben lehetőség van a nagyméretű légtechnikai csövek illetve a vizesblokkok szerkezeteinek vezetésére is. Az északnyugati tömb földszintjén található a 76 fős VIP terem. A terem felszereltségéből adódóan konferenciák, filmvetítések, akár színpadi előadások tartására is alkalmas. A tömb második szintje a kereskedelmi egységeké. A tömböt áthasító „kígyó” két oldalára kerültek a bérirodák (pl. fénymásoló, írószer, könyvesbolt), illetve a büfé. Így az épület szervesen kapcsolódni tudott a kígyóhoz, a kígyó az épületen belül „utcává” alakult. Erről a szintről lehet megközelíteni a 194 fős nagy előadót is, így az szervesebben kapcsolódik mind a tanszéki épülethez, mind a campus egészéhez. A kígyóról való „lehajtást” a nagyelőadó főlépcsője biztosítja, így jól működő csatlakozási csomópont alakul ki mind a kígyó, mind az épület aulája, és ezzel együtt az épület előtti tér illetve a város között. A harmadik szinten egy 75 fős és egy 100 fős előadó található. A negyedik szinten jellemzően gépészeti helyiségek, a takarító és karbantartó személyzet helyiségei és raktárai és a légtechnikai berendezések szabadtérhez való csatlakozását lehetővé tevő légudvar található. Az északnyugati tömb oldalfolyosókkal csatlakozik az aula teréhez így az „ugráló” belső homlokzat „lecsitul”, illetve a külön szinteken található előadók jobban csatlakoznak az aulához és egymáshoz. A délkeleti tömb földszintjén vizesblokkok találhatóak, a második szinten a dohányzó és társalgó tér. A harmadik szinten az igazgatási irodák, a negyedik szinten a klímahomlokzat gépészeti helyisége, illetve erről a szintről lehet hátulról bejutni a nagyelőadóba. A funkcionális kialakításnál elsődleges szempont a jó térkapcsolatok kialakítása és a racionális szerkesztés volt.

Építészeti kialakítás:
Az építészeti kialakítás meghatározó eleme a beépítésből adódó kubusokból építkező tömegképzés volt. Az épületeink a tervezési területre kifeszített, a Duna erővonalát követő és az ideális tájolási irányra ráforgatott raszterbe illeszkednek. Az épületek külső tömegei ebből a raszterből emelkednek ki, „vetődnek”. Ez a tektonikusság a terület egészére jellemző; mind a terepformálásban, mind a parkalakításban, mind az épületek külső formálásában megjelenik. Az épületem két fő koncepció mentén építkezik: A tömegével kaput formáz, hosszanti oldalával áll rá az előtte lévő térre, mintegy bejárata a campusnak. A kapuformát erősíti a déli homlokzat üvegfelületének fél raszterrel való benyomása. A kapuzatból következik a két fő hasáb (északnyugati és délkeleti) kialakulása is. A hasábok szigorú racionális kialakításúak, merőleges térszerkezetekkel.
Az épület az Építési és Környezetmérnöki Intézet szakjainak otthont adó campus főépületének készül. Az ezekkel a tudományágakkal foglalkozó szakemberek (építészek, építőmérnökök, környezetmérnökök stb.) munkájuk során házakat építenek, hidakat, víztárolókat terveznek, tájat rendeznek; a természeti környezet egy-egy darabkáját próbálják meghódítani. Az aula terébe befüggesztett hatalmas faburkolatú elipszoid a természet egy darabkájára asszociál, amit a mérnöki szerkezetek (rácsostartók) tartanak egyensúlyban, „zaboláznak meg”. Ezen elemek kompozíciójából származó feszültség betölti az aula terét, az emberekben – akár nézőpontonként más-más - érzéseket kelt (volt aki póknak nevezte, rajzfilm figura fejének, kullancsnak, petesejtnek, kavicsnak az akváriumban, buboréknak), és ez mindenképpen gondolkodásra sarkal, akár tudat alatt is, tehát inspiratív elem.
Az építészet kialakításnál még meg kell említenem az épületeinket összekötő alternatív közlekedési rendszer kígyóját, mely az épület belső és külső rendszerére, logikájára tekintet nélkül fúrja át az épületet, figyelmen kívül hagyva annak törvényszerűségeit.

Szerkezetek, anyagok:
Az épület monolit vasbeton teherhordó szerkezettel épül. A térelválasztó falaszatok kerámia alapú falazótéglából készülnek. Az aula lefedésére acél térbeli rácsostartó szerkezet kerül beépítésre. Az aula tetőszerkezetét acél oszlopszerkezetek tartják. A nagyelőadó bogyója önhordó jellegű acél keretszerkezetkből összeállított térbeli háló, szerelt jellegű burkolatokkal. A keretszerkezetekhez acél rácsostartó szerkezetek kapcsolódnak amelyek az erőket az acél oszlopszerkezetekhez közvetítik. A bogyó keretszerkezetei az ezeket tartó rácsostartókkal, az oszlopszerkezetek, a tető térbeli rácsostartó szerkezete valamint az oszlopokat összekötő talpgerendák együttesen egy merev térbeli tartószerkezetet alkotnak. A kígyó acél keretszerkezetekből, szelvényekből áll. Az alapozás fúrt cölöpözésre fektetett monolit gerendarács. A külső anyagképzés sötét tónusú vágott csiszolt téglány formátumú kőlapburkolat kiszellőzetett légréssel. Az aula belső homlokzata látszóbeton felületképzést kaptak. A nagyelőadó kívülről faburkolatot kapott. Az előadók belső felületképzései fa és textilburkolat kombinációjából állnak. A nyílászárók alumínium tokszerkezettel készülnek. Az aula függönyfala rejtett üveg bordázattal készül, rögzítése az oszlopszerkezetekhez történik. A déli oldalon a függönyfal kétrétegű, a két réteg között keletkező hőenergiát hőszivattyúk alakítják át, az így nyert energia felhasználható nyáron az épület hűtéséhez, télen fűtéséhez. A belső bútorok alumínium, fa és üveg kombinációjából készülő egyedi szerkezetek.

szöveg és képek Miklósi Tibor

vélemény írásához jelentkezzen be »