építészet : környezet : innováció

Széchenyi Egyetem x Építész Mustra

A Rátka szélén fekvő rekultivált bánya tetejére álmodott meg a győri csapat egy kakast, amely pihenőhely, és a falu totemállatává is válhat. Csikár Ottó hallgató mesélt részletesebben a csapat által kidolgozott koncepcióról és a tábori munkáról.

ÉF: Ti már dolgoztatok együtt csapatként?

Csikár Ottó (CSO): A csapat nagyrésze igen. Tavaly kétharmada volt itt a mostani tagoknak. Akkor a Kerekítés nevű projektet csináltuk, ami egy iskolaudvar kerítésének megalkotása volt – ki lehetett tolni, és így nagyobb lett az iskolaudvar. Vidám, hangulatos projekt volt. Győrieknek egyébként három építőtábor közül lehet választani, ott van a Mediawave, a Faluépítés és ugye a Hello Wood. Tehát ha nem is éppen itt, de már dolgoztunk együtt.

ÉF: Hogyan jutottatok el a koncepcióig?

CSO: Elsősorban Rátkára építettünk: ez egy sváb falu, aminek egy galamb a jelképe. Leginkább a helyszín miatt választottuk aztán a kakast: amikor megláttuk ezt a körpanorámás dombot, rögtön adta magát mint egy szimbólum. Később költöttünk hozzá egy mende-mondát. Eszerint Németalföldről jött ide a lakosság, akiknek volt egy védelmező kakasuk. A kakas az űrből zuhant le, a lakosság befogadta, és megszerette. Miután tűzvész volt a faluban, amit nem tudott megakadályozni a kakas, elvezette őket egy hajón a paradicsomi Rátkára. Ezen az új helyen a falu védelmezőjévé vált, ezért testet adtunk neki. Az építmény egyébként messziről is látványos, ami azért jó, mert a Mád és Tállya közt található Rátkát sokszor nem veszik észre a turisták. A két település közti főútról viszont már észlelhető lesz ez a pihenőhely, és így a település is jellegzetessé válik.

 


fotó: Lakos Máté

fotó: Lakos Máté

 

ÉF: Ennek a mitikus történetnek volt olyan alapja, ami a helyi lakók történetiségéből táplálkozik?

CSO: A településen sokáig sváb lakosság élt, de mi a helyszínből indultunk ki. A dombtető egy rekultivált bánya mellett van, és körülbelül a semmiből jelenik meg, nagyon pazar kilátással – úgy gondoltuk, hogy erre a dombra egy kakas illik a leginkább. Úgy alakítottuk ki, hogy le lehessen majd ülni benne középen - ezzel a fiatalokat akartuk megcélozni. Rátka alvófalu; innen a fiatalabbak inkább csak elmennek. Arra gondoltunk, hogyha kialakul egy közösség fiatalkorban, akkor talán inkább itt tudnak maradni, mert egyébként minden megtalálható a környéken.

ÉF: A kakas alatt van egy betonkád, ennek mi funkciója?

CSO: A betonkádat itt találtuk. A csoportvezetőnk, Nagy András akadt rá magára a helyre, amikor őt követtük, és megláttuk ezt a betonkádat, arra gondoltunk, hogy valószínűleg a bánya működéséhez kellett, de először nem szántunk neki funkciót. Végül ezt használtuk a kakas alapjának, erre fogjuk rögzíteni, és be is fogjuk fedni, mivel viszonylag mély. Ehhez tudjuk majd az egész konstrukciót erősíteni, és ami befedi, az lesz az üldögélős rész.

ÉF: Egy régi bánya közelébe tervezitek a pihenőhelyet. Milyen használatot képzeltek el a környéknek a megépített pihenőhely után?

CSO: Bármit el tudunk képzelni. Az elsődleges cél egy közösségi hely megalkotása volt, amit a kakas önállóan betölt; de reméljük szabadjára engedik a fantáziájukat a fiatalok. Fiataloknak terveztük a helyet, így fontos volt, hogy elég távol legyen a központtól, de ne essen ki teljesen a falu területéről. Tökéletes helyszínnek bizonyult a kakas dombja.

Kiss-Pál Anna

 

fotó: Lakos Máté

fotó: Lakos Máté

 

Széchenyi Egyetem 

projektvezető: Nagy András, Élő József

csapat: Bálint Eszter, Csikár Ottó, Farkas Fanni, Fátrai Júlia, Gáspár Renáta, Geyer Dorottya, Kornéli Ferenc, Kovács Attila, Kovács Martin, Lazúr Eszter, Pati Barbara, Truhlig Noémi, Vadász Vanessza

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »