építészet : környezet : innováció

RE:ORIENT / Rejtett hálózatok architektúrája

"Legkevésbé beszélhetünk építészetről. Az a cím illene e katalógusra, amit 11 éve Bachman Gábor adott a velencei biennáléra készített, emlékezetes kiállításának: A semmi építészete. Íme az eldobható megismerés."
Vargha Mihály katalógus-recenziója

Tavaly az építészeti velencei biennálén bemutatott kiállításhoz készült, műnyomó papírra színesen nyomott, súlyos kötet. A kiállítás iróniája nincs összhangban a kötetben olvasható Salát Gergely-tanulmány komolyságával (A mulandóság múltja). A mulandóság túl hamar bekövetkezett? A kiállítás könnyedsége nincs összhangban a kiállítás műszaki jellemzőinek, terveinek rajzaival/leírásával, amit bőven dokumentál a katalógus. A kiállítás buheráltsága viszont jól rímel a többi tanulmány összetákoltságára, áltudományos, rossz megfogalmazásaira. A kiállítás iróniája mégsem tud visszahatni a katalógus komoly(talan)ságára, nagyon erős a disszonancia. Ettől a dolog nem válik működésképtelenné - bár az Itáliában rendezett kiállítást kísérő kötetben az olasz szövegek szinte teljes hiánya súlyos fogyatékosság.

Csináld magad! - szólít fel a kötet első írása a kiállítás kurátorától, a kötet szerkesztőjétől. (Foglalkozására nézve: Art Historian, Free-lance Curator, living in Budapest - tudhatjuk meg a katalógusból, melyben csakis angol nyelvű életrajzok olvashatók.) A RE:ORIENT a keleti kapcsolatot jelenti, a rejtett hálózatok pedig a Budapesten élő kínaiak vagy más távol-keletiek sajátos viszonyrendszerét a magyar tájhoz, és persze egymáshoz, a "bérbe fejlesztő serpák"-hoz. Legkevésbé beszélhetünk építészetről. A mindennapi életet szolgáló térről persze igen, amit valóban sokan maguk alakítanak, s ami napjainkban, a tárgyat/médiát sokszoros felspannoltságban fogyasztó élet közepette elképesztő gyorsasággal változik - vagyis mi magunk változtatjuk, változtatgatjuk, és közben emésztetlenség, trágyaözön a részünk.

"Csináld magad!" Maszturbatikus művet sikerült katalógusként összehordani a műanyag-fetisizmus oltárára. Lazán kapcsolódó témák vagy fejezetek, a "modul"-ok tevékenységének hű dokumentálása, ahogyan a kiállítást megvalósították. Ugyanis "az építészi tapasztalatokon túl a hatások közvetítésének számos csatornája van, amik közül több úgy fejti ki hatását, hogy közben gyakorlatilag észrevétlen marad".

Ám mégis itt a katalógus, s benne hasznos tanácsok, például amit Csináld magad cím alatt olvashatunk a szerkesztő előszavában: "Ezen tárgyak tömegei olcsó alapanyagok, a felhasználásukból származó tapasztalat pedig új gondolkodásmódot jelenthet olyan minimum költségvetésre épülő beruházások tömegénél, mint pl. a szociális lakásépítés, fillérekből megvalósítandó rehabilitációs programok, összességében a világ városi lakosságának többségét érintő fejlesztési stratégiák 'csináld magad' kialakításában is. A tárgyak sokaságából és a gyártás-szállítás-kereskedelem hálózataiból kialakuló komplex rendszerek ezen felül olyan többletértékkel, ha úgy tetszik, intelligenciával bírnak, ami tanulsággal szolgálhat mind a tervezés (gyártási technológiák, logisztika, menedzsment), mind a fejlesztés terén."

Hogy esetleg közelebb jussunk a szerkesztői szándékhoz, a tévé Kultúrház című műsorában hallhattuk a szerzőtől, hogy a kiállítást létrehozó társai "elképesztő tudást fejlesztenek", s "Budapest egy olyan lehetőség, amit ki lehet használni". E szellemben az a cím illene e katalógusra, amit 11 éve Bachman Gábor adott a velencei biennáléra készített, emlékezetes kiállításának: A semmi építészete. Íme az eldobható megismerés.

Vargha Mihály

(Szerkesztő Nemes Attila. A Műcsarnok kiadása, Budapest, 2006. 2490 Ft)

Nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom Ex libris rovatában (2007. 44. szám)


A 2006-os velencei biennálé installációja, amellyel Kína súlyának és szerepének változására reagált a magyar pavilon kiállító csapata, november 20-tól a párizsi Magyar Intézetben vendégeskedik. Ezzel egyidőben a továbbfejlesztett változat Tokióban látható. Videó és cikk itt! (hg.hu)

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »