építészet : környezet : innováció

Pásztor Erika Katalina: Az újjászülető videóról - AUDIO-VIDEO-DISCO vetítések előszavaként

A video még meg sem született s úgy tűnik máris "kifutó termék" lett, bár azt sem tudjuk, hogy pontosan micsoda: ugyan mozog a kép és amolyan filmszerű az egész, de mégsem az...
(A Magyar Iparművészeti Főiskola (immár évek óta Egyetem!) Video képzése lassan lezárja első és utolsó 15 évét. Az átmeneti korokat jellemző bizonytalanságokkal terhesen, meghatározatlanul és megnevezetlenül szép lassan átalakul. Vajon lesz-e belőle valami más, valami új, amiről talán épp olyan nehéz lesz premisszákban gondolkozni, mint amennyire nehéz volt annak idején a videóval kapcsolatban?)

A video még meg sem született s úgy tűnik máris "kifutó termék" lett, bár azt sem tudjuk, hogy pontosan micsoda: ugyan mozog a kép és amolyan filmszerű az egész, de mégsem az... Mi az, amit most át kell nevezni, mi az, amit újra kell gondolni, s ha lesz, mi lesz a folytatás?



Sárosi Anita: Sallanita


A video egy roppant egyszerű eszköz, legalábbis a "felhasználói oldalról": van egy pár gomb a készüléken, azt kell nyomkodni, és még igazán - ha az ember azt a néhány alapvető szabály megtanulja, mint pl. hogy ne a patkómágneskészlete mellett tartsa a kazettát és ne fogdossa kézzel azt a vékony fekete szalagot, ami benne van, akkor tulajdonképpen - elrontani sem lehet. Persze a könnyedség, a használati elegancia, a végletekig lebutított "interfész" mögött több évtizedes és dollármilliárdos fejlesztési munka van, szabványcsaták és ipari kémkedés, egyszóval modern ipari-technológiai civilizációnk minden jellegzetes eseménye, hite és kétkedése. A video egy kétségtelenül ipari termék, fejlesztésében és terjedésében semmilyen ún. művészeti szándék nem kapott szerepet. A videót azért találták ki, hogy a televíziók működni tudjanak, illetve a nagyközönség családi használatba vegye, más néven fogyasztási cikk legyen belőle, eggyel több olyan eszköz, amire érdemes vágyni és némi áldozatot hozni érte. A videót a művészek pontosan azért találták meg, amiért piacra dobták és bevezették a terméket: olcsón lehet mozgóképet (filmet) készíteni: rögzíteni, vágni, szerkeszteni, trükközni, sokszorosítani vele. S az eszköznek ez a jellegzetessége több, mint egy évtizeden át lelkesítette a művészeket, mert új kifejezési formát és eszközt találtak: az autonomitás - függetlenség - eszméje a videón keresztül végre a mozgóképi (filmes) műfajban is megjelenhetett.


Rétháti László: Orsó
Palotás Kincső: Kép, szó, hang integráció


Technológiai orientáltságunk másik jellezetessége, hogy soha semmi sem befejezett: jönnek az új kütyük, évente legalább egy, jobb képminőséggel, új képrögzítési rendszerrel, esetleg új szabvánnyal. A tökéletesebb eszközök ára bizonyos stabilitást mutat: ugyan valamivel olcsóbbak az új kamerák, de újabb és újabb olyan beépített szolgáltatásokat kínálnak a gyártók, amelyek az árakat szinten tartják, miközben a sugárzási (televíziós) elvárások is fokozatosan finomodnak. (Mindemellett egyátalán nem szempont a régi és új eszközök közötti kompatibiltás: az egyik eszközben használt nyersanyag természetesen nem haszálható a másikban.) Az eredmény nagyjából ugyanaz, mint 10 évvel ezelőtt: ha viszonylag jó minőségben kell dolgozni a videóval, akkor az sokkal több pénzbe kerül, mint hogy "olcsónak" lehessen nevezni: jó kamera kell hozzá, esetleg operatőr, aki ismeri a videótechnikát, a hozzá szükséges megvilágítást, lámpaparkot; nyersanyag kell - kazetták, amelyek csak a színes filmhez képest olcsók; stúdió kell, ahol szerkeszteni, trükközni lehet az anyagot és nem utolsó sorban kell egy jó technikus, aki profi, aki ismeri az elektronikus kép- és hangtechnika útvesztőit, számtalan és láthatatlan hibaforrásait.


Slavei Tamás diploma


A technológiai konvergencia - az analóg rendszerek és a digitális rendszerek összeolvadása egy közös platformra, ami - elvileg a személyi számítógép lett volna - csak részleges és átmeneti ideának bizonyult. A televíziózás csak elenyésző részben alkalmazza a non-lineáris rendszereket (számítógépes mozgókép szerkesztést), mert a napi munkához a személyi számítógépek egyáltalán nem megbízhatóak, helyettük speciális ún. "high-end" komputerekkel dolgoznak, amelyek speciális feladatokra fejlesztett célgépek. Ezekkel - képminőségben, képmanipulációs lehetőségekben - nem lehet felvenni a versenyt.

S itt nagyjából eljutottunk ahhoz a problémához, amit a bevezetőben említettem: az eszközök fejlődésében megmutatkozó nagymértékű polarizáció összevág az eszközökkel létrehozható és publikálható művek érvényesülési lehetőségeinek polarizációjával. A szórakoztató- (média)ipari termékek kontra önálló (autonóm) videó művek összemérhetetlenné váltak. Ebből következik, hogy az utóbbi kiszorul az "off-line" világba: fesztiválokra és olyan bemutatókra, mint ez a mostani is. S ha valami nem eladható, nem terjeszthető, mert nincs nagy közönsége és ennél fogva nincs rajta nagy haszon, a mostani merkantil-technológiai civilizációnkban nem is létezik, nem legitim. Ez is egyfajta kontraszelekció, csak nem annyira látványos, mint az "átkos" politikai alapon működő kontraszelekciója. A mozgóképi függetlenség (szabadság) eszméje ezek szerint végleg megbukott(?), vagy tovább folytatódik a reménytelen, de hősies küzdelem.l(?)

Ezekre a kérdésekre azonban érdekes választ sejtet az a tény, hogy Európában és szerte a világon a videófesztiválok és az autonóm videók újra nagy közönséget vonzanak, és évről évre nő az új videóművek száma...

Budapest, 2000.05.09.

Pásztor Erika Katalina
adjunktus, MIE Vizuális Kommunikáció Tanszék
(a szerző 11 éve tanít audiovizuális tervezést a tanszéken)

vélemény írásához jelentkezzen be »