építészet : környezet : innováció

Osztrák-magyar siker Chaumont sur Loire-ban

A Loire-völgyi Chaumont kastély kertje 1992 óta ad helyet az évente itt megrendezett konceptuális kertfesztiválnak. A tájépítészek számára itt kiállítani olyan rangot jelent, mint az építészeknek a Velencei Biennálén. Eddig sem magyar, sem osztrák tájépítész nem került be azon 20 közé, akik pályázatukat meg is valósíthatták a kastélykertben. Eddig. Mert Massány Edina és Dominik Scheuch idén először képviseli a magyar és az osztrák színeket a fesztiválon.

Chaumont-ba idén a kiírt délice et délire (gyönyör és önkívület) tematikára 300 fölötti számú pályázat érkezett be. Ezek közül került a legjobb 20 közé Massány Edina és Dominik Scheuch D’un monde à L’autre (=egyik világból a másikba) című pályázati anyaga. Mindez azt jelenti, hogy az immár 20. születésnapját ünneplő kertfesztiválon a fesztivál történetében idén először lesz osztrák-magyar munka.

 

Alaprajz - tervezők: Dominik Scheuch és Massány Edina
 

 

A két fiatal tájépítész kapcsolata 2002-ig nyúlik vissza, amikor Dominik Scheuch Erasmus-ösztöndíjjal Budapesten tanult. (Már ekkor tervezték, hogy a jövőben majd több közös projektben is részt fognak venni együtt, amit azóta több ízben sikerült is megvalósítani. Ennek az együttműködésnek egyik terméke a 2011-es Interaction Architecture építészeti pályázaton történt szereplés. A csoport ennek keretében Architekturlinienbus néven, Bécs-Budapest útvonalon egy osztrák építészkirándulást szervezett Magyarországra.)

 

Massány Edina - fotó: Bardóczi Sándor
Dominik Scheuch
 

Massány Edina a 2003 őszén a franciaországi Bordeux-ban, a Hervé Gastell tervezőirodánál ismerkedett meg először a Chaumont sur Loire Kertfesztivállal, ahol munkatársként részt vett (akkor még francia színekben) a pályázati anyag elkészítésében. Az akkori téma a Mauvaise herbe (=gyomok) volt. Végül 2011-ben határozta el az osztrák-magyar csapat, hogy összeállnak a pályázat idejére, és a gazdasági válság következtében felszabaduló kapacitásaikat a kertfesztiválra beadott pályázati anyag elkészítésére fordítják.

A fesztivál napi 5000 látogatót fogad. Minden évben négy felkért sztár munkáját és 20 kiválasztott pályaművet valósítanak meg a kiosztott parcellákon. Idén a négy meghívott Jean-Philippe Poirée-Ville1 (Franciaország), Shu Wang2 (Kína), Nicolas Degennes3 (Franciaország), Pablo Reinoso4 (Argentína) lesz. A 20 kiválasztott pályamű zöme francia, az osztrák-magyar pályázaton kívül még spanyol, angol, svéd, ír, olasz, német, amerikai és holland csapatok kaphattak a nemzetközi zsűri döntése alapján idén parcellát. A parcellák mérete 210-250 m2, és a rendezők parcellánként 11 000 Eurót és 10 napot biztosítanak a kivitelezésre. (A legtöbb pályamű ekkora összegből nem kivitelezhető, ezért a pályázók szponzori támogatásokon keresztül igyekeznek a büdzsét megnövelni). A feltételek között szerepel a téma megfelelő feldolgozása, a fesztivál időszakában virágzó növények alkalmazása, a könnyű bonthatóság, a környezettudatos kialakítás újrahasznosított elemekből, a humorosság, az intuitív és a tanító jelleg.

 

Látványterv nappal - tervezők: Dominik Scheuch és Massány Edina
Látványterv éjszaka - tervezők: Dominik Scheuch és Massány Edina
 

 

Az osztrák-magyar pályázat koncepciója abból indult ki, hogy az árkádiai táj nem csak pozitív fogalom, többek között Milton, Dante és Keats rávilágított annak árnyoldalaira is. A kertbe belépve megnyílik a föld, repedések indulnak el, mintha egy földrengés söpört volna végig a tájon. Rögtön több síkon indulhat el a tekintet, ahogy az út is kettéválik, és rajtunk áll, hogy melyiken megyünk végig. Az egyik út az árkádiai homályba visz el bennünket, a másik az idilli természet buja dzsungelébe.

 

Madártávlati látványterv.
 

 

A paradicsomi idillt banánfa, füge, gyümölcsök, illatos virágok, fűszerek, „a paradicsomi táj” jelképezik. Itt minden a megnyugvást sugározza, világos, buja zöld, illatos, eufórikus és idilli. A tájat lankás dombok övezik. Más dimenzióba kerülünk e szépségek láttán: a tetőkertre ködfátyol borul, melyben szellőrózsákat ringat a szél. A ködből nagy árkádiai gondolkodók nevei és mottói tűnnek elő. Az út végpontja a „gyönyörök kertje” egy saroktóval, gyeppadokkal, ahová egy tükröt is felállítanak majd, mintegy perspektívát adva a transcendens felé, az elmélyülést, meditációt segítve.

Ha viszont a delírium útját választjuk, akkor sötét, homályos, köddel, liánokkal tarkított, zegzugos labirintusba jutunk, amely tetőkertként is működik. A kert közepén hullámzó zöldtető rejti azt a döbbenetes sötét homályt, azt a helyet, mely azért félelmetes, mert egy olyan labirintus, melynek nincsenek falai. Olyan dimenziók egymás mellett, melyekből itt is, ott is szabadon ki és be lehet lépni. Sötét homály uralkodik, nyirkosság és a köd minden átjár. A D. Jarman által megteremtett „Homály istennő” vörös-fekete palástja ráborul Árdákia idilljére. A vörös plafonból növények gyökerei lógnak alá, a korok liánjai szövik át és át az időt, mígnem mindez dzsungellé nem változik. Félelmetes hangok, szagok és érzetek kerítenek itt hatalmukba minket, végigfut rajtunk a hideg, ahogy tévelygünk a falnélküli labirintusban, és egy-egy gyökér, lián végigsúrolja a hátunkat. A tetőt tartó oszlopok újrahasznosított raklapokból, üveges rekeszekből épülnek fel, melyekből néhol a természet tör elő újra, néhol az alkoholos üvegek sorakoznak, a mámorító részeges hangulatra emlékeztetve minket. A tetőnyílásokból az ég felé, mint működő gejzírekből, folyamatosan áramlik a gőz és a vízpára, mely a magasban szétterül és ködfátylat borít az egész tetőkertre.

 

Helyszín.

 

A kiállítás április 25-én nyílik Chaumont sur Loire-ban, és október végéig tart nyitva. Anyagából kiadványok, könyv és film is készül, ezek nyomán pedig az osztrák és magyar tájépítészet felkerülhet kicsit a világtérképre.

Bardóczi Sándor

Bővebb információ, elérhetőségek: massany.edina[at]gmail.com és office[at]yewo.at


1: francia építész, tájépítész

2: a 2012 év Pritzker – díjas építésze

3: a Givenchy művészeti igazgatója

4: művész és dizájner

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »