Varga Nóra Borbála diplomamunka terve

A SZOT-szálló, a Malom-tó, a Frankel Leó utca és környezetének ’rendellenessége’ nem újdonság, több mint 25 éve téma és probléma a városvezetés - például a világörökség és a városkép kezelése - és a lakosság számára. Varga Nóra Borbála diplomamunka tervének ismertetését tesszük közzé, a Bécsi Iparművészeti Egyetem építészkarának friss végzősét, aki olyan neves zsűri előtt mutatta be munkáját, mint Zaha Hadid, Greg Lynn és Hani Rashid.

A kietlen csontváz elhagyatottsága a Rózsadomb oldalában körülbelül velem egyidős, de a negyed évszázad alatt az elburjánzott növényzeten és ingatlantulajdonos váltásokon kívül semmi változás vagy fejlemény nem történt. A budapesti lakos képtelen átkelni a Margit hídon anélkül, hogy el ne gondolkozzon azon, hogy miért is van még mindig az az elhagyatott betontömeg a város budai oldalába illesztve, mint valami idegen testrész, a múltszázad hagyatéka. Ugyanígy elgondolkoztam én is ezen a kérdésen és végül diploma témaként ennek a problémának a megoldási lehetőségeit fejtegettem.




A Felhévíz területe rendkívül értékes a benne rejlő természeti adottságok, kulturális, sport, egészség és szabadidős lehetőségek révén, de az értékek egyértelműsége ellenére a terület egy sérült városrész képét mutatja. E sérült városrész fölé emelkedik a SZOT-szálló csontváza és a körülötte kialakult elhanyagolt dombos zöldterület.

A diplomamunka kidolgozásakor elsősorban tehát figyelembe kellett vennem, hogy hova, mit és milyen funkciót tervezek, valamint, hogy annak milyen hatása van a környező utcák életére, és hogyan lehet a terület intézményeivel és kulturális adottságaival egy harmonikus láncolatot kialakítani. Az értékeket számba véve és a lehetőségeket elemezve egyértelművé vált, hogy a Felhévíz területéből egy önmagát ellátó, virágzó, ’falu a városban’ jellegű, összefüggő övezetet kell létrehozni. Ezért, a választott SZOT-szálló telkét kiterjesztettem az egész alatta fekvő dombra, amely a Gül Baba utcával, a Malom-tóval és északról a Kavics utcával határos. A koncepció részévé vált, hogy megnyissam ezt a zöldterületet, így kialakítva egy új, a környezetbe illeszkedő vertikális parkot, mely összeköti a telek négy határán elhelyezkedő értékeket (Malom-tó, Lukács fürdő, Gül Baba utca, Gül Baba türbe, Veli bej fürdője, etc.). Valamint, kiegészíti az övezetet egy újabb értékkel: a közönség számára nyitott parkos területtel, mely hozzásegít a zóna egészségügyi és sportintézményeinek (Lukács-fürdő, Budai Irgalmasrendi Kórház, Mozgásszervi Diagnosztika, Nemzeti Reumatológiai és Pszichiátriai Intézet, Császár-Komjádi Uszoda, etc.) működéséhez és eredményességéhez is.




Budapest egyik legnagyobb értéke a számtalan termálvizes forrás, melyekből az egyik legnagyobb ott található, ahol a SZOT-szállót támasztó domboldal alapszik, vagyis a Molnár János barlang, melyből a Lukács-fürdő is nyeri gyógyvizét. A termálvizes nemzeti értéket erősítve, a feljebb említett vertikális park szerves részeként, egy termálfürdőt terveztem. Ahhoz, hogy létrehozzam a programok szerves láncolatát, olyan épületre volt szükség, amely belesimulva követi a domborzat formáit és harmonikus kapcsolatot alakít ki a környező intézményekkel. Ezért a program szempontjából olyan komplexumokat vettem alapmintának, mint az egykori római Caracalla fürdő épületegysége, amely a számos funkcióival is képes önmagában működni és kielégíteni az élet szükségleteinek minden területét. Mindezt úgy, hogy egy teljes nap a különféle programok egymást követő ritmusos folyamatából épül fel. Ahogy Caracalla fürdőjében a ritmus a parkban kezdődik a hozzátartozó könyvtárral és sportpályákkal, majd a főépületben folytatódik a testmozgással (Palaestras), azután a pihenésre szánt meleg szobák, majd a leglátványosabb Calidarium szolgáltatásai következnek. Ezt követi a Tepidarium a masszázzsal, a Frigidarium a langyos vizű medencéivel a pórusok bezárásához. A rekreációs folyamat a legnagyobb hidegmedencés és egyben közösségi térben: a Natatioban végződik.




A SZOT-szálló helyére tervezett fürdő hasonló szekvenciális céllal készült, amely egyedi sorozatába bevonja a Felhévíz zóna értékeit és kiegészíti a láncolatot a tervezett parkkal, valamint a benne elhelyezkedő fürdőkkel. A láncolat tehát a városban kezdődik, akár a Gül Baba türbénél vagy a Komjádi uszodában és folytatódik a tervezett vertikális parkban, mely bevezet a domborzatba simuló épületbe, ahol a látogató végigmehet az ideális termál terápián. A fürdő belső terei a szerint lettek kialakítva, hogy a fény-kondíciók, a terek nagysága és a vizek hőmérsékletének összhangja egy ritmusos sorozatot hozzon létre, az atmoszféra fokozatos változásával. A forró fürdők terei intim, mély helyiségek, természetes, atmoszferikus fénnyel. A hideg medencéknél pedig annál nagyobb hangsúly helyeződik a közösségre és annál inkább nyitottabbak, tágabbak a terek, minél hidegebb a medencék vize. A különböző helyiségek más-más szinteken vannak elhelyezve, amiket sétáló felületek kötnek össze. Az épület arra törekszik, hogy a terek atmoszférikus variációi által minden látogatóban sajátos, személyes élményt ébresszen.

Fontosnak tartom, hogy a tervezett épület szerves részévé váljon az őt körülvevő városi övezetnek és így nemcsak önmagát szolgálja és népszerűsíti, hanem a környező intézmények, látnivalók elérhetőségét és fontosságát is hangsúlyozza.




Az egyetemi képzésről. Amiben a Bécsi Iparművészeti Egyetem (Universität für Angewandte Kunst, Wien) építész kara egyértelműen elkötelezett az az, hogy megtanítsa diákjainak az egyéni véleményalkotást és ez által az egyedi koncepció alkotást és új építészeti formák kidolgozását. Az egyetem tág teret ad az egyén önálló látásmódja alakításának, amihez biztosítja a lehetőségek széles spektrumát. Ha az embert érdekli valami vagy elkötelezett valamiben, akkor azt megvalósíthatja. Amíg az ember diák, addig van ideje keresgélni, és itt minden támogatást megkap ehhez, amellett, hogy a világ minden tájáról érkező diákok sokfélesége egy izgalmas, kreatív közösséget alkot.

A három építész stúdió (Zaha Hadid, Greg Lynn, Hani Rashid) közül még annak idején (2008) Wolf D. Prix stúdióját választottam, de a harmadik év után professzorváltás miatt végül Hani Rashid diákjaként végeztem. Mind a három stúdió másban erős, eltérő felfogásrendszert közvetítenek, ami azonban közös, az a stúdiók belső rendszere. Független attól, hogy hányad éves a diák, mindenki ugyanazon a projekten dolgozik, legtöbbször csapatmunkában. Ez a működési elv motivációt kínál mind az alsóbb éveseknek, mind a tapasztaltabbaknak és egymástól tanulva, egymást tanítva a fejlődés rendkívül gyors és hatékony. A stúdiómunkán kívül az új, 2011-ben indult három éves Master-program keretében a kötelező tantárgyakat is igyekeznek minél izgalmasabban megszerkeszteni, nagyobb hangsúlyt helyezni a gyakorlatra, így egy meglehetősen intenzív három évet komponálva.

Az Angewandte rengeteg lehetőséget nyit tanulói számára, tehát érdemes ellátogatni a Bécsben évente megrendezett, az összes szakra kiterjesztett, nagy lélegzetvételű, ’Essence’ elnevezésű kiállításokra, valamint felkeresni az iskola és a stúdiók honlapjait.

Varga Nóra Borbála