Termékeny sokszínűség – a 145 éve elhunyt Diescher Józsefre emlékezünk

„Körülnéztek a furcsa épületben, melynek üvegtetején, üvegfalain beszűrődött a városi este halvány világossága. Furcsa, érdekes hely volt ez a nagy üvegház.” – olvasható A Pál utcai fiúkban az ELTE Füvészkert Pálmaházáról, ami a ma 145 éve elhunyt Diescher József tervei alapján épült. Nevéhez nem csupán az ismert üvegház, hanem a Rákóczi úti szlovák evangélikus templom és a Vörösmarty Mihály Gimnázium tervezése is fűződik.

Diescher József építész 1811. április 11-én született Budapesten. Inasévei után a Városi rajziskolában tanult öt évig, majd 1828-ban a céhes képzés befejezéséhez vándorútra indult – a céhek működését és a képzés kereteit szigorú szabályok határozták meg, megkövetelték, hogy az inaséveiket letöltött céhlegények építésvezető pallérként vándoréveket töltsenek el külföldi építőmestereknél. Diescher előbb Bécsben, majd Münchenben dolgozott, építészeti tanulmányait a berlini Bauakademie-n és a müncheni Polytechnikumban folytatta, hallgatta az Akademia Civil-Baukunda és a Descriptive Geometrie, valamint a Königliche Baugewerkschule előadásait.

1837-ig több német és olasz városban is megfordult, majd visszatért Magyarországra és 1839-ben a Pesti Építész Céh tagja lett. Pesten és Budán 1850 és 1860 között több mint 200 építési engedélyt kapott. Elsősorban klasszicista stílusú épületeket tervezett, de az 1860-as évektől már historizáló elemek is megjelentek a tervein. Nem csupán tervezőként, kivitelezőként is aktívan működött: a Magyar Tudományos Akadémia és a Bródy Sándor utca 8. szám alatt álló régi képviselőház (ma Olasz Intézet) építésén Ybl Miklóssal dolgozott együtt.




„Diescher a folyamatosan növekvő főváros sokszínű építészeti igényeit igyekezett kielégíteni. […] Mindenfajta munkát elvállalt. Tervezett, ha kellett, kivitelezett. Megrendelői között iparosok, kereskedők éppúgy megtalálhatók, mint pénzemberek, arisztokraták. Gazdag életműve igen változatos: tervezett és épített gazdasági-, vasúti- és gyárépületeket, lövöldét, műtermet vagy éppen kis kerti lakot ugyanolyan precizitással, mint elegáns városligeti fasori vagy svábhegyi villát, díszkutat, iskolát, templomot és természetesen számos lakóépületet” – írta Hidvégi Violetta és Marótzy Katalin Diescher életét és munkásságát bemutató könyvében.

 

A láthatatlan templom

A mai Rákóczi (akkor Kerepesi) út 57. szám alatt álló neoromán stílusú templom építése 1856-ban kezdődött meg, a szlovák ajkú evangélikus gyülekezet Dieschert bízta meg a tervek elkészítésével és a kivitelezéssel. A közösség anyagi gondjai miatt az építkezés elhúzódott, az ezer fő befogadására alkalmas templom 1863-ban készült el, de csak négy évvel később nyílt meg a hívek előtt is. „A Kerepesi úti templom az 1850-as évek legfontosabb romantikus evangélikus temploma, Diescher József életművének egyik jelentős alkotása. Stílusában félköríves, romanizáló elemek mellett hangsúlyozottan jelentkeznek gótikus formák: a fiálék, az áttört toronysisak, a vakmérműszerű felületi díszítések” – olvasható Hidvégi Violetta és Marótzy Katalin könyvében.




Nem csupán templom, paplak és iskola is épült, és ez nagy terhet rótt a szlovák közösségre: a költségek kiegyenlítésére többszintes bérház építése mellett döntöttek. A Schweiger Gyula tervei alapján megépült „Luther-házat” eleinte csak U-alakban képzelték el, később a templomot minden oldalról körülvette. A teljesen zárt udvarba szorult templom, így a járókelők előtt teljesen láthatatlanná vált. 1873 júliusában Mikszáth Kálmán – a szülői tiltás ellenére – hirtelen elhatározással ebben a templomban vette feleségül - először - Mauks Ilonát.

A hívek száma folyamatosan csökkent, a második világháborúban súlyos károkat szenvedett a templom, ami 1950 és 1966 között még hagyományos szerepe szerint működött, felújítása, átalakítása a ’70-es évek elején kezdődött. Előbb a Vízépítési Tudományos Kutató Intézet könyvtárának, később a Tudományos Tájékoztató Intézet bemutatótermének és sokszorosító üzemének adott otthont – többek között papírraktár, kötészet, vetítőterem, fotólabor is helyet kapott az egykori templomban. Később többek között kaszinó, játszóház, táncstúdió, ma konditerem működik az épületben.




Nemecsek az üvegházban

„A három kislegény [Boka, Nemecsek és Csónakos] most megpihent kissé. Körülnéztek a furcsa épületben, melynek üvegtetején, üvegfalain beszűrődött a városi este halvány világossága. Furcsa, érdekes hely volt ez a nagy üvegház. Ők a bal szárnyában voltak, s azon túl még az épület középrésze következett, majd a jobb szárnya. Véges-végig nagy levelű, kövér törzsű fák állottak nagy, zöld dézsákban. Hosszú ládákban a páfrány és mimóza tenyészett. A középső rész nagy kupolája alatt pedig legyezőlevelű pálmák meredtek fölfelé, s délszaki növényekből valóságos kis erdő állott itt. Az erdő közepén aranyhalas medence, a medence mellett pad. Aztán megint magnóliák, babérok, narancsfák, óriási páfrányok. Csupa erős, fojtó illatú növény, amely fűszeres szaggal tölti meg a levegőt. S a gőzzel fűtött, nagy üvegcsarnokban állandóan csurgott-csöpögött a víz. Koppantak a csöppek a nagy, kövér leveleken, s amikor egy-egy nagy pálmalevél megzörrent, a fiúk mindig valami furcsa, délszaki állatot véltek látni, amely itt futkos, ebben a meleg, nyirkos, sűrű kis erdőben, a zöld dézsák között. Biztonságban érezték magukat, s kezdtek azon tűnődni, hogy mikor fognak innen szabadulni”– írta Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényében az ELTE Füvészkertjében található Pálmaházról.



A Közép-Európa egyik legrégebbi botanikus kertjeként ismert Füvészkert 1847-ben került a Festetics családtól az egyetem tulajdonába. Az egykor 10 hektáros birtokon álló barokk stílusú vadászkastély Szeleczky Márton alispán megrendelésére épült 1720 körül. Az 1800-as évek elején Pollack Mihály tervei alapján építették át klasszicista stílusban a kastélyt, ami ma a főépületnek ad otthont. A kert első igazgatója, Gerenday József álmodott pálmaházat és állatkertet a területre – még jaguárok is felbukkantak itt egy időben, mára a macskák állandó jelenléte vált hagyománnyá. A Füvészkertben náluk jobban csak a spanyol meztelencsigák érzik magukat.

Az öntöttvas-szerkezetű, homlokzatain nagy üvegfelületekkel rendelkező Pálmaház 1864 és 1865 között épült Diescher tervei alapján, de az ekkor még bádogtetős házat eleinte csak teleltetésre használták. A második világháborúban bombatalálatot kapott épületet 1965–66-ban alakították át id. Kotsis Iván közreműködésével, az immár nagyobb belmagasságú, üvegtetejű kialakításnak köszönhetően már a pálmák is kényelmesen nyújtózkodhatnak. A 3,1 hektáros területen több mint 8000 faj él, a Füvészkert és Pálmaház a Mányi István Építész Stúdió tervei alapján újult meg 2011-ben.


10 méterrel magasabb torony

A Szervita téri templom építése Höbling János tervei alapján kezdődött, halálát követően Pauer János György fejezte be a munkálatokat 1732-ben. Az 1848–49-es szabadságharc idején a templom és az 1772-ben átadott kolostorépület is ágyúsérülést szenvedett, a teljes újjáépítésre egészen az 1870-es évekig kellett várni. 1871 és 1874 között Diescher tervei alapján „így valósult meg a mai neorenaissance keverékstílusú templomhomlokzat, az eredetihez képest 10 méterrel magasabb toronnyal, az eredeti nagyvonalú pillér-rend és a lantformájú ablakok elépítésével. Az oromfal tetején áll Szent Ágoston és Benizi Szent Fülöp szervita törvényhozók kőszobra. A bejárat oromzata fölötti dombormű a rend szent Alapítóit ábrázolja”, efölött kórusablakot és órát helyeztek el. A homlokzatot díszíti Szent Peregrin és Szent Julianna szobrai is, „fölöttük egy-egy égő kandelláber, majd az Üdvözítő keresztfelirata” – olvasható a Budapest folyóirat 1947-es számában Gerő László A Szervita-tér című cikkében.



Nem csupán a templomot építették újjá, egy bérházként is működő háromemeletes kolostorépületet is emeltek, aminek földszintjén boltokat alakítottak ki: Keller és Szabó „női divat- és confectió-üzlete”, valamint Zelenkai R. L. boltja – „mindennemű fésűk, kefék, legyezők, jótállás mellett valódi teknősbékahéj-, elefántcsont-, bivaly- és brazíliai szaruból, valamint valódi angol és franczia illatszerek, pipere-szappanok es diszmű-czikkekkel” – várta a vásárlókat. A bérleti díjakból származó bevételt a kolostorépítésre felvett bankkölcsön törlesztésére fordították. A második világháborúban súlyosan megrongálódott az épületegyüttes, a templom homlokzatát az 1970-es években helyreállították, a kolostort azonban lebontották, a helyén 1976-ban Jeney Lajos és Bán Ferenc tervei alapján épült fel az egykori Belvárosi Távbeszélő Központ.


Azok az 1870-es évek

Nem csupán középületek tervezése és kivitelezése kapcsolódik Diescher nevéhez. A Múzeum körút 5., az Akadémia utca 13. és 16. mellett a Semmelweis utca 15. szám alatti bérház is az ő tervei alapján épült 1870-ben. A Torontál vármegyei főispán, Rónay Móric és felesége megrendelésére készült ház helyén korábban Gerstrer Károly egyik bérháza állt. A háromemeletes, historizáló stílusú épületben élt többek között Hoffenreich Henrik zenész, és a Lingua kiadót alapító, szótárak kiadásával foglalkozó Schenk Ferenc könyvkereskedése, bizományi üzlete mellett „dohánytőzsde”, női szabászat is működött a belső udvaros épületben.



Diescher József egyik utolsó munkája az 1871-ben alapított Budapesti Fővárosi VIII. kerületi községi Főreáltanoda új, historizáló épületének tervezése volt. Az 1873 és 1874 között Horánszky (akkor Zerge) utca 11. szám alatt álló, kétemeletes, összesen 1848 négyzetméter alapterületű iskolát a képzés természettudományi hangsúlyát, a funkcionalitást szem előtt tartva, tudatosan tervezte meg Diescher. A kivitelezés is az ő irányítása alatt zajlott, a tervezés, építés és a bútorozás összesen 400 ezer forintba került. A központi fűtéssel, mesterséges szellőztetéssel, gázvilágítással is felszerelt épületbe 89 helyiséget terveztek, ezek között nem csupán tantermek voltak, a tanári szoba mellett az igazgató, a kapus, az iskolaszolga és a laboráns számára lakásokat alakítottak ki. A belső udvar közepére vörösmárvány kút került, ami az iskola ivóvíz-ellátását biztosította.

„A természetrajzi és földrajzi terem mellett állat-, növény-, ásvány- és földtani gyűjteménnyel, a vegytanterem mellett szertárral, méregszobával, vegytani üvegkamrával, laboratóriummal” rendelkezett az iskola. „A képzőművészeti órákhoz mintázó-terem, a fizikához desztilláló-helyiség, olvasztókemence és hűtő tartozott. Volt bonckamra, nyári tornakert, téli tornaterem, mértanirajz-termek szertárral és rajztábla-tárral, továbbá szabadkézi-rajzterem. Volt gondosan összeválogatott könyvtár és ünnepélyes alkalmakat is szolgáló díszterem a második emeleten. Az épületben lakása és irodája volt az igazgatónak az első emeleten, mellette helyezkedett el a tanári szoba. A kísérleteket előkészítő laboránsnak és a portásságat is ellátó iskolaszolgának a lakása a földszinten kapott helyet. Az iskola épülete, pontosabban annak második, körlépcsős lépcsőháza ad lehetőséget egy különleges, a Föld tengely körüli forgását bizonyító, a mennyezetre felfüggesztett súllyal elvégezhető, Foucault francia fizikus nevéhez fűződő ingás kísérletnek” – olvasható az 1921 óta Vörösmarty Mihály nevét viselő intézmény történetében.



A gimnáziumban a második világháborúban előbb hadikórházat, majd óvóhelyet alakítottak ki. 1945 elején több bombatalálat érte az épületet, de a tanárok és diákok erőfeszítéseinek köszönhetően az oktatás már márciusban újraindult. Számtalan híresség töltötte az iskola padjaiban fiatal éveit, Karinthy Frigyes, Bodrogi Gyula, Germanus Gyula, Latabár Kálmán, Gáti Oszkár mellett A Pál utcai fiúk vörösingesei is. A 2001 óta műemléki védettséget élvező józsefvárosi reálgimnázium átadását Diescher József már nem élte meg, 145 éve, 1874. szeptember 28-án hunyt el.

Jancsó Ágnes


Forrás:

  • Hidvégi Violetta–Marótzy Katalin: Diescher József – építészet és mesterség, 2016
  • A Rónay-bérház, Urbface.com
  • 8000 faj osztozik 3 hektáron a hihetetlen történelmi emlékeket őrző füvészkertben, Qubit.hu
  • Gerő László: A Szervita-tér című, Budapest folyóirat 1947/2.szám
  • Magyar Szalon, 1902-1903/2
  • A Vörösmarty Mihály Gimnázium története

szerk.: fzs