Ørestad – emberi lépték?

Bán Dávid írása az emberi léptékű, jól átgondolt, sikeres városfejlesztési projektek példájaként hivatkozik a koppenhágai Ørestad városrészre. Azonban a helyi tapasztalatok és az azóta útjukra indult fejlesztési kezdeményezések egy árnyaltabb képet mutatnak. Juhász-Nagy Eszter Koppenhágában élő városfejlesztő építész írása.

Ørestad – emberi lépték?

Reakció Bán Dávid bemutató írására

Helyi városfejlesztési körökben – és a közvélemény szerint is – Ørestad példája sok, a neoliberális fejlesztési elvekkel járó, nagyléptékű beruházásokra jellemző problémával szinoním. A fejlesztés emberközpontúsága, emberi léptéke néhány számszerű adat tükrében könnyen megkérdőjelezhetővé válik. Egyrészt itt található Dánia leghosszabb, összefüggő, zárt homlokzatfelülete: a Field’s bevásárlóközpont utcai homlokzata. Másrészt a BIG által tervezett, „8 House” névre hallgató tömb 500 lakást foglal magában 61 ezer négyzetméteren. Ezen felül további 10 ezer négyzetméternyi irodát és szolgáltatófunkciót helyeztek el benne.1  Összehasonlításként, a helyi rendezési terv szerint a jelenleg épülő Nordhavn negyedben, ahol a távlati tervek szerint mintegy 40 ezer ember él és ugyanennyi munkahely is létesül majd, a tömbök nagyjából 50 lakásra korlátozódnak, és gyakran ezen belül is jelentősen tagoltak tömegükben. De az ørestad-i beruházás részeként, 2014-ben elfogadott tervek alapján kivitelezendő, Bella Center környéki városnegyed is hasonló elveken alapul majd. 



Valóban, az egyik legszembetűnőbb probléma Ørestad kialakításában a tömbök és azok közötti hézagok – az utak, terek, parkok – mérete. Dánia – és így Koppenhága is – egy igen szeles ország. A nagyméretű tömbök környezetében ezért szinte lehetetlen kellemesen eltölteni az időt, mivel a terület kialakítása, ahelyett hogy ellensúlyozni próbálná a komfortosság szempontjából problematikus meteorológiai adottságokat, felerősíti azokat.



A városrész mind léptékében, mind részleteiben a modernista, gépjárműközlekedésre kiélezett fejlesztési irányvonalat képviseli.
Érdekes módon az eredeti íráshoz csatolt képek nagyszerűen rámutatnak a problémára: a nagyléptékű mérnöki létesítmények között – legyenek azok utak, terek vagy épületek – nem igazán látunk gyalogosan vagy éppen kerékpárral közlekedő, esetleg beszélgető, játszó, szabadidejüket valamilyen módon itt töltő embereket.

Embereket, akik a fejlesztési koncepció központi elemei lennének. A léptékbeli problémák mellett ehhez hozzájárul a szolgáltató és kultúrális funkciók korlátozott jelenléte is. Bár ezt utólag próbálják ellensúlyozni, a kezdeti években jelentősen megnehezítette a területen az élhető, életteli közeg kialakítását.

Egy másik tényező, mely szintén negatívan befolyásolja az összképet és a terület lakályosságát, az építészeti forma- és részletképzéshez kapcsolható. Összefüggő, működöképes, élhető városrész kialakítása helyett végsősoron érezhetően az egyes épületek önálló esztétikai megformálásán volt a hangsúly. A tömbök közötti kommunikáció, kapcsolat hiánya a legtöbb esetben szembetűnő – csakúgy mint a tömbök és az emberek közötti kommunikáció, kapcsolat hiánya. Ez az önközpontú tervezési hozzáállás részben érthető, hiszen nem voltak meglévő épületek, melyekhez a tervezők igazodtak volna. Azonban az ok a végeredmény szempontjából lényegtelen. A gondosan megformált, díjnyertes épületek nem állnak össze inspiráló, vonzó egésszé.



Összességében elmondható, hogy - okulva az Ørestaddel kapcsolatos tapasztalatokból is - mára Koppenhága egy más jellegű, talán valóban emberközpontúbb, az emberi léptékhez közelebb álló stratégia felé fordult a városfejlesztésben. Ezt az irányt könnyű párhuzamba állítani Jan Gehl gondolatvilágával – megformálásukban leginkább a gyalogos- és kerékpárforgalomra tervezett és méretezett távolságok, épületek, épülettömbök, valamint szélvédett, barátságos közösségi terek kialakítása a cél.

Juhász-Nagy Eszter


1 forrás: Wikipédia