ments meg

ni48el:

Pusztulás és szomorúság - a Kőfaragó utca egyik, ha nem a legrégebbi házának végleg befellegzett. A Kőfaragó u. 8. számú házat a nagy pesti árvíz után, 1838-1840-ben építették, s a ma már Pestről mindinkább eltűnőben tiszta lévő klasszicista stílben. Nyomokban ma is látszik az egykori díszes párkányzat, a kapuív még őrzi eredeti szépségét, a lépcsőházi rács, pocsék színben ugyan, de mutatja egykori készítője, Jungfer Gyula míves tehetségét…
Pusztulás és szomorúság - a Kőfaragó utca egyik, ha nem a legrégebbi házának végleg befellegzett. A Kőfaragó u. 8. számú házat a nagy pesti árvíz után, 1838-1840-ben építették, s a ma már Pestről mindinkább eltűnőben tiszta lévő klasszicista stílben. Nyomokban ma is látszik az egykori díszes párkányzat, a kapuív még őrzi eredeti szépségét, a lépcsőházi rács, pocsék színben ugyan, de mutatja egykori készítője, Jungfer Gyula míves tehetségét…Az épület 1869-ben teljesedett ki, amikor a Fővárosi Levéltárban őrzött dokumentáció szerint: Levéltár: Budapest Főváros Levéltára Levéltári jelzet: HU BFL XV.17.b.312 211/1869 Levéltári irategyüttes: XV.17.b.312 Pest szabad királyi város Építő Bizottmányának tervei Év: 1869 Hely: Egykorú cím: Józsefváros; Kőfaragó utca 5/[1421-1422] – Gyöngytyúk utca. Mai cím: VIII. Gyulai Pál utca 16 – Kőfaragó utca 6; Kőfaragó utca 8.Mai helyrajzi szám: 36472; 36471 Leírás: földszintes lakóházra első emelet ráépítése Építtető: Hager György Építész: Buzzi BódogAz épület egy részét már megvette egy írből magyarrá változott cég, majd idén továbbadta saját, ugyanazon ír ügyvezetőjű másik cégének. Az ír az ügyletet követően ebből a cégból kiszállt, így lett az előző cég meghatalmazottja utóbbi, dominikai bejegyzésű cég magyar ügyvezetője. Az ily módon ’háztulajdonossá’ vált újabb kft magyar ügyvezetője addig ügyeskedett, míg a tehetetlen-telhetetlen Önkormányzat most meghirdette a saját részét árverésre,ahol egyetlen perc alatt,a meghirdetési áron az ír-dominikai-(ciprusi) társaságé lett a még megmaradt ingatlanrész is. Az utcában, ferdén átellenben műemlékház, egy házzal odébb, a Gyulai Pál utcai sarkon úgyszintén. Az utca kedves, egységesen ódon képét még az egyetlen újépítésű, ám szerencsére némi mimikrivel épült irodaház sem bontja meg. És ennek vége. Jön a rombolás, bontás, jön a csodapalota, szálloda, akármi.Így válik enyészetté, ki tudja milyen (helyi, külhoni?) érdekek okán, közös magyar múltunk…(Sajnos, a képeket nem sikerült feltennem, a Fővárosi Levéltár fent idézett szövegéhez 1869-ből származó részletes rajz is tartozik.)