Málnai, a bérház-mester

Lechner Ödön nem kapott műegyetemi katedrát és a sokak által remélt mesteriskolája sem valósult meg, ennek ellenére a következő generáció építészei között sok követőre talált. Komor Marcell, Jakab Dezső, Lajta Béla, a Vágó-fivérek nem a formajegyeit másolták, hanem a szemléletét vették át és ennek szellemében törekedtek egy sajátosan magyar építészet létrehozására. Ebbe a körbe tartozott a 140 éve született Málnai Béla is, aki pályája első szakaszában Haász Gyulával, majd önállóan dolgozott, és az épületei – köztük sok igényes bérház – mellett A Ház folyóirat alapítójaként és főszerkesztőjeként is ismertté vált.

Málnai Béla 1878. december 14-én született Budapesten. A Műegyetemen 1901-ben szerzett diplomát, majd a kor szokásának megfelelően külföldi tanulmányútra indult, beutazta Olasz-, Francia- és Németországot, Angliát és Belgiumot. Lechner Ödön irodájában kezdte meg a munkát, ahol a Postatakarékpénztár és az Irányi u. 15. alatti bérház tervezésében működött közre. Lechnernek később is mindvégig odaadó híve maradt, a szakmai mellett kitűnő személyes kapcsolatban is álltak.

 

 

Erről a Lechner és Málnai között fennálló mester-tanítvány viszonyról a Művészet folyóirat 1915/4. számában megjelent Budapesti építészet című cikk így írt: „Ezidőtájt történtek az építészet századvégi megújhodásának első erős lökései, amelyeknek központjában nálunk Lechner Ödön állt, Bécsben Otto Wagner. Berlinben főként Messel, a modern német áruház művésze. Málnai Béla azok közt volt, akik habozást nem ismerő lelkességgel szegődtek Lechner mellé. Igaz, nem nevezhető Lechner-tanítványnak oly’ értelemben, ahogyan egy Yblnek, Hansennek, Schinkelnek voltak tanítványai, követői, akik aztán „Schinkelesen”, „Yblesen” építettek. Nem folytatta stílusát annak a mesternek, aki a maga építészeti kultúrájával különleges magaslaton járt, megnyilatkozásában izolált jelenség volt, mint valami tünemény.

 

 

Majd így folytatja a Dimitrino álnéven író szerző: „… ami az utolsó tíz-tizenöt évben Budapesten nemcsak az új anyagok és konstrukciók egy-egy lépését jelentette, hanem az ezekkel együtt változó művészi megoldás, a modern ízlés térfoglalását: mindezt, csekély kivétellel, azok csinálták, akikkel Lechner kapcsolatot tartott. Akik benne látták valóban az „első mestert”, amiért az építészetet ismét művészetté tudta tenni, s egyenest izgató probléma gyanánt dobta a magyar kultúréletbe. E kis építőgárda egyik tagja Málnai Béla, aki sokat tanult régi műemlékek, patinás házak kövein, az olasz föld és angol vidék architektúrája mellett nem ment el csukott szemmel, de az építés nagy és modern princípiumait Lechner alkotásaiból szívta magába, tőle tanult legtöbbet.

Málnai Béla kezdő éveiben különböző építész kollégáival társulva sok pályázaton vett részt és többször díjat vagy megvételt is nyert. Lechner irodája után Lajta Béla műtermében kezdett dolgozni (aki egyébként csak három évvel volt idősebb nála), majd 1907-től saját építészirodát nyitott Haász Gyulával társulva. Az 1877-ben született Haász a Műegyetemen Hauszmann, Steindl és Cziegler tanítványa volt. Diplomája megszerzése előtt Franciaországban és Olaszországban, valamint Németország déli részén tett tanulmányutat; végzett építészként pedig Bécsben tartózkodott hosszasabban, ahonnan Észak-Németországba is eljutott. Egy újabb olasz tanulmányút után alapította meg a Málnaival közös építészirodát.

 

 

Közös pályaterveik legtöbbször a díjazottak közé kerültek, Málnai pedig önállóan is sikeresen szerepelt: a Magyar Mérnök és Építész Egylet Nagypályázatán 1908-ban ezüst-, majd 1909-ben aranyérmet nyert. Ezek az elismerések sok megbízást is hoztak a Haász-Málnai irodának, túlnyomórészt bérházak tervezésére, ezek sorába tartozik például a Hungária körúti kislakásos bérháztömb.

Bérházaikon új megoldásokkal kísérleteznek, sokszor – például a Bartók Béla úton – cour d’honneur-t alakítanak ki, vagy több emeletet átfogó, gyakran fém és üveg zárterkélyeket, mint ahogy az Eötvös utcai lakóházukon. A Székely Mihály u. 10. alatti bérház is az utóbbi vonalát viszi tovább, némileg kevésbé szigorúan. A Visegrádi és a Tátra utcai épületeknél megint más elemekkel: frízekkel, timpanonokkal kísérleteznek. A Tátra u. 4. Málnai saját bérháza volt, itt működött a Haász és Málnai építésziroda is, talán ebből is adódott a homlokzat méltóságteljes, némileg középületszerű megfogalmazása.

 

 

Málnai 1908 és 1911 között A Ház című építészeti és művészeti folyóirat főszerkesztőjeként is tevékenykedett. A korszakra általában is jellemző volt, hogy a különböző építészeti és művészeti irányzatok saját folyóiratok hasábjain fogalmazták meg elveiket és célkitűzéseiket. Málnai rendkívül igényes megjelenésű lapja elsősorban a Lechner Ödön nyomdokain haladó, saját magyar stílust megteremteni kívánó építészek fóruma volt. Céljaikhoz az is hozzátartozott, hogy a nívós külföldi építészeti folyóiratok mellett (amelyekből akkoriban tájékozódtak az építészek) színvonalas hazai szaklapok is a tervezők rendelkezésére álljanak.

A lapszerkesztés mellett a KÉVE (Képzőművészek és Iparművészek Egylete) munkájában is részt vett, kiállításokat rendezett, 1909-től az egylet vezetőségi tagja lett, ahol a következő évi bécsi kiállítás enteriőrjeit ő tervezte, sőt saját munkáival is részt vett a kiállításokon. 1910-ben a Magyar Iparművészeti Társulásnak is a tagja lett. Ebben az évben a Vörösmarty utcában lakóházak közé egy ipari épületet tervezett: Vasadi Gyula és Társa papírnemű-gyárát. Az eredeti homlokzatot ma már csak fotókról ismerhetjük.

 

 

Az 1910-es évek elején Málnai újra nagyobb külföldi utazást tett Berlinen, Párizson, Londonon keresztül, amelyen személyesen is megismerkedett Baillie Scott-tal és Eliel Saarinennel. Ezek a tapasztalatok nagy hatással voltak a további pályájára. Ebben az időszakban készült el a Magyar-Cseh Iparbank székháza a Nádor u. 6. alatt. Az épület tervezésére kiírt pályázat eredményeként a zsűri felhívta a legjobb terveket elkészítő Haász-Málnai irodát és Heidelberg Sándort, hogy a zsűritől – amelynek tagjai között Alpár Ignác és Lajta Béla is ott volt – kapott instrukciók alapján közösen készítsék el a végleges terveket. Így nem tudhatjuk pontosan, hogy végül is ki mekkora szerepet játszott a tervezésben. A későbbi kiállításokon és publikációkban az épület Haász és Málnai, vagy csak Málnai neve alatt jelent meg, ez alapján feltételezhetjük, hogy az ő koncepciója volt a meghatározó.

Az I. világháború szakította meg Málnai pályáját. A Tanácsköztársaság alatt a Népbiztosok Tanácsa felkérésére a művészeti direktórium tagja lett és a Műszaki Egyetem Ipar- és Gazdaságépítészeti Tanszékére is nyilvános rendes tanári kinevezést kapott.

 

 

A háború és Trianon után az építkezések csak lassan indultak meg. Málnai – aki a Tanácsköztársaság idején történt szerepvállalása miatt sem nagyon reménykedhetett megbízásokban – ebben az időszakban színházi díszlettervezéssel kezdett foglalkozni. 1925-ben felvételt nyert a kamarába, ami a mégis lehetővé tette tervezői pályafutásának folytatását. 1927-ben pályázaton nyerte el a Magyar Kőszénbánya Részvénytársaság Kossuth téri bérházának tervezési megbízását. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa Hültl Rezső javaslatai alapján nagyon szigorúan megkötötte az épület alapkompozícióját, az emeletsorok számát, a párkányzatok és a rizalitok elhelyezését, Málnainak ezeknek a feltételeknek a figyelembevételével kellett dolgoznia. Ekkor már saját építészirodája volt, ahol Tálos Gyula volt az állandó rajzolója és munkatársa, valamint rövidebb ideig Wannenmacher Fábián is itt dolgozott.

Villák és nyaralók tervezésére is kapott megbízásokat, ezek az építtetői igényeknek és a kor általános stílusfelfogásának megfelelően barokkos vagy klasszicizáló felfogásban készültek el. Az Orló utcában, 1931-ben felépült Mende-villa azonban – köszönhetően a rokoni megbízásnak és a közízlés időközbeni változásainak – már modernebb stílusú. Málnai elméleti szinten is sokat foglalkozott a lakóépületekkel, családi lakóház-telepek, sorházas negyedek kialakítását látta volna kívánatosnak.

 

 

A harmincas években az újra megélénkülő építkezések a városrendezési kérdéseket is előtérbe helyezték. Pályázatokat írtak ki a Szabadság tér déli oldalának egységes kiképzésére és az Erzsébet (később Madách) sugárút kialakítására. Málnai mindkét pályázaton indult, az Erzsébet sugárút torkolatához modern, szalagablakokkal megnyitott bérházakat tervezett, kicsit beljebb pedig a szemben lévő házakat íves árkáddal kötötte össze.

 

 

1931-től – Führer Miklós mellett – a Magyar Építőművészet folyóirat szerkesztője, majd 1934 és 1939 között munkatársa volt. Ebben az időszakban sok modern szellemű bérházat is épített többek között az Attila úton, a Pozsonyi úton, a Bimbó úton és a Kitaibel Pál utcában. Utolsó műve az Ürömi és Daru utcai bérházcsoport, amelyet már a fia, a Corbusier-nél is tanult Málnai László fejezett be. Málnai Béla 1941. augusztus 31-én hunyt el Budapesten.

P.S.: Zöldi Anna - aki most fél évig kutatta Málnai életművét - alábbi
hozzászólásából kaptam az információt, hogy a Tátra u. 4., ahol a Haász-Málnai
építésziroda is működött, a korábbi szakirodalmi adatokkal ellentétben nem Málnai bérháza volt, hanem Haász Bertalan - Haász Gyula egy rokona - számára épült. Málnai saját bérházat csak később, a MÁK Rt. Kossuth téri bérháza után, valószínűleg annak a honoráriumából építtetett a Budafoki úton.

Pesti Monika

 


 

Források: