Gondolatok egy bel-budai irodaház kapcsán

Hamarosan elkészül a Budapesten, a Medve utcában egy kisméretű irodaház Csillag Katalin és Gunther Zsolt tervei alapján. A heterogén környezetre ritmikus homlokzati tagolással reagál a szigorú geometriával szerkesztett épület, amelynek átrium köré szervezett belső világában környezettudatos megoldások segítik a fenntartható kényelem megteremtését.

Manapság modern vagy posztmodern építészetről beszélni meghaladott dolog. Sokkal inkább helyénvaló a kortárs építészet fogalma, mely mindig más és más arcot mutat. Ugyanakkor mindkét előbb megnevezett „stílus” feltételez egy olyan alapállást, mely állásfoglalásra késztet minket, építészeket. A modern ’tabula rasa’-ja után a posztmodern ’miből idézünk’-je következik. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy a viszonynélküliség vagy a tiszta tagadás után a viszonyítás bőségéről beszélünk. Az utóbbi esetben fel kell tennünk a kérdést: mihez is viszonyulunk? A korhoz vagy a helyhez? Illetve megfordítva - mitől is tartunk távolságot: a kortól vagy a helytől? Vagy netán mindkettőtől?

Tovább bonyolítja az egyszerűnek tűnő képletet az a kérdés, hogy hol helyezkedünk el logikailag a modern és a posztmodern közötti erőtérben. Azaz a viszony mennyire kerül egy absztrakt síkra - közelít a ’tabula rasa’-hoz -, illetőleg mennyire válik konkréttá, a hely és idő kódrendszerébe teljesen beágyazottá. Ezeket a kérdéseket kell megválaszolni ahhoz, hogy a vizsgált irodaház városszövetbe való beillesztését értelmezni tudjuk.

A hely. Buda sűrűn beépített részén, a Dunához közel épül egy kisméretű irodaház. A városkép vegyes: kortárs, modernista és historizáló épületek sorakoznak egymás után. Az utcák meglehetősen szűkek, a házak udvarai ezzel szemben helyenként meglepően szellősek. A zártsorúan beépített tömbök több helyütt irracionálisan megnyílnak kifelé, ezáltal teret, fényt és levegőt engednek a szűk utcákba. Így a városi szövet új elemmel gazdagodik.

A tömbbelsőhöz üres foghíjakkal kapcsolódó utcák, a váltakozó párkánymagasságok, továbbá a stilisztikailag heterogén utcakép az illeszkedés újragondolását teszi szükségessé. A mi épületünk is egy ilyen üres tér - ún. épületköz - mentén helyezkedik el. Tömege a szomszédos épület párkánymagasságát figyelmen kívül hagyja, viszont a tűzfal gerincvonalával egy magasságban van. A csatlakozó tűzfal mellé egyszerű hasábot terveztünk, mely az épületköz túlsó oldalán található lakóépülettel teremt kapcsolatot. Ez a ház klinkertéglás, lapos tetejű és feszes arányú. A hasáb – szünet – hasáb kompozíciója az illeszkedés új formáját teremti meg, a létrehozott egység túlmutat a szomszédsági kapcsolatok trivialitásán, sokkal inkább a lüktető városi test ritmusára épít. Azzal, hogy épületünk az épületköz, az űr túloldalán találja meg a viszonyítási pontot, viszonyul is meg nem is, kicsit Mátyás királyos dolog kerekedik ki belőle.

A ház látszólagosan egy szigorú képletet követ, mely segít a geometria következetes végiggondolásában. Az épület tömegét emeletmagasságú, sakktáblaszerűen ki- és beugró felületek teszik jellegzetessé. Az egymáson eltolt dobozok ritmikus mozgását egy belső és egy külső sík határolja. Az egymáson eltolt dobozok a sarkon átfordulnak, ez teszi igazán térbelivé a házat. Az alapképet tovább árnyalja az a tény, hogy a két különböző sík másképp jelenik meg. A külső síkra szitázott korongminta került, amely szándékosan extravagáns, a hetvenes évek popos világát idézi.

A belsőben ez a képlet irracionálissá válik, a külső logikát a belső tér arányainak szükségszerűsége felülírja. A szabályos külső egy geometrikusan szerkesztett, ám pulzáló belsőben folytatódik. Az átriumba beálló üvegdobozok egy nagyon feszes, ugyanakkor levegős térben lebegnek. Eszünkbe juthatnak Piranesi végtelen terei, melyek itt kisebb léptékben köszönnek vissza. A Piranesi rajzain megjelenő terek nyugtalanná tesznek. Miért? Mert a tér végtelenségét sejtetik, a beálló építészeti elemek pedig nem elfedik azt, hanem – ellenkezőleg – felhívják erre a szemlélő figyelmét. Csakúgy, mint a mi kis átriumunkban. Ott, ahol közhelyszerűen szükségszerű az átlátás, tömör felületek következnek. Így válik az épület a modernista transzparencia negációjává, az átláthatóság antitézisévé.

Ismét főszereplővé válik az építészeti tér. A tér szüntelen állásfoglalásra készteti a benne mozgót: hol a fény, hol a tömeg; hol az áttetsző, hol a sötét, a vakfolt jelenik meg. Ebből rajzolódik ki a szigorú geometria keretek között tartott oldottsága – egyfajta megvívott szabadság, mely tiszteli a hátrahagyott erőfeszítést, s cseppenként méri a szabálytól való eltérés örömét.

Csak annyit, amennyit feltétlenül kell. A meztelen üveghomlokzat mára az irodaépítészet közhelyévé vált. A túlzott átlátszóság lemezteleníti a házat, felnyitja titkait, a természeti környezet hiányában elcsépeltté teszi tartalmát. A transzparencia stigmáját a ház egyszerű gesztussal tartja távol: körök jelennek meg a külső üvegfelületeken. Visszatér az ornamentika ott, ahol egyáltalán nem számítunk rá: az üveg sima, kegyetlenségig sík felületén. Egy popos, absztrakt díszítés, melynek térbeliségét egy felsőbb rend, a dobozszerű felületek ki-beugrása adja. Az épület átlátszósága megtévesztő: elsősorban nem a külső és a belső egybekapcsolásáról van szó, az üveg sokkal inkább az elválasztás eszközévé válik. Amennyiben elválaszt, az üveg egyéb tulajdonsága válik fontossá: a függőleges felület hatalmas tükörként a virtuális sokszorozás eszközévé válik.

Irreleváns irodatipológia? A telek kötöttségét felhasználva a szükségből erényt kovácsoltunk. Az abszolút gazdaságos, kéttraktusos irodarendszer átadja helyét egy munka- és egy pihenő zónának, melyet rejtett közlekedő választ ketté. A pihenő zóna kis alapterülete ellenére luxus, hiszen üres térben jelenik meg - itt-ott véletlenszerűen. Ezzel szemben az egyterű irodák nagyon besűrűsödnek. Ez a tény azonban nem zavaró, hiszen az egyik oldalon jelen van a tágas külső, a másik oldalon pedig a csaknem üres átrium.

A tények: tervezési program és belső térrendszer. Az épület belső világa egy felülről természetes fénnyel megvilágított, elnyújtott arányú, szintenként változó helyzetben lévő épületdobozokkal tagolt, belső átrium köré szerveződik. Minden huzamos tartózkodásra szolgáló helyiség vizuálisan kapcsolódik ehhez a belső átriumhoz. A főbejáraton belépve - egy szélfogón át - közvetlenül ebbe a többszintes térbe jutunk, amely a földszinten az irodák előcsarnokaként szolgál. A közlekedőblokk, a lépcső és a lift az épület végében található, a bejárattal szemközt, így könnyű a tájékozódás. A vizesblokkok csoportja szintenként az épület végében helyezkedik el. A földszint összevont tárgyalószintként szolgálja az emeleteken található munkahelyeket. Az utcai homlokzaton elhelyezett keskeny kirakatban mutatja be fő profilját az itt székelő cég. A két földszinti tárgyalóból közvetlenül a kertbe juthatunk. Az irodákat szintenként váltakozóan hol egyterű, hol cellás rendszerben alakítottuk ki. A cellás elrendezésnél az irodák előtere tömör korláttal, míg az egyterű irodáknál mennyezetig felfutó falakkal válnak el az átrium légterétől. A hosszanti, tömör felületeket keresztirányú, áttört felületek nyitják meg.

A munkahelyek feszes és racionális rendszerét ellensúlyozzák az átrium terébe benyúló üvegdobozokban kialakított, oldottabb karakterű pihenőterületek és teakonyhák. A képet az intenzív növényzóna gazdagítja. A pinceszinten 12 db parkolóállás, autóemelő és autófordító berendezés, gépészeti, elektromos helyiségek, szerverszoba, egy szelektív hulladéktároló és egy központi takarítószer-raktár található. A 4. emelet alaprajza a többi szinthez hasonlít, csupán a vizesblokk helyén, a homlokzat felől leválasztott gépészeti teraszon találhatók a hőszivattyú kültéri egységei. A lapostetőn extenzív zöldtető készül.

Zöld alapvetések. A házban a passzív és az aktív zöld elemek egyensúlyának megteremtésére törekedtünk. Alacsony hőmérsékletű vízzel hűtjük és fűtjük a födémszerkezetet, melyet a legfelső szinten elhelyezett levegős hőszivattyú táplál. A bevezetett friss levegő csupán a megfelelő légminőséget biztosítja, az elhasznált levegő hővisszanyerőn keresztül jut a szabadba. Az átrium feletti üvegtető nyáron éjszakánként megnyílik, a földszintről bevezetett friss levegővel átszellőzteti a házat, így napközben késlelteti a szerkezet felhevülését. A naptól az üvegtetőt szabályozható dőlésszögű árnyékoló óvja. A tető tömör részét zöldtetőként alakítottuk ki, mely képes később napelemeket fogadni. A nyugati homlokzaton fehér színű lamellás árnyékoló véd a túlzott felmelegedéstől.

A belső kialakításánál az egyik legfontosabb vezérelv a fenntartható kényelem volt. Ennek egyik alappillére a természetes fény, mely a ház minden szegletébe eljut. A szűk belvárosi tér indokolja a nagy bevilágító felületek kialakítását, melyeket fokozott hőszigetelésű üveggel borítottunk. A csarnoktér zajcsillapítását akusztikus falburkolattal értük el. Az irodaterekben fokozott zajcsillapítású szőnyeget terveztünk. Mivel a kezelt és befújt levegő mennyiségét minimalizáltuk, a gépészeti eszközökből származó zajok is csökkentek. A garázsban egy elektromos autó töltésére alkalmas parkolóhelyet alakítottunk ki. Az elektromos autót az iroda dolgozói használják napközben a városban.

Gunther Zsolt