"BIG" toronyház New Yorkban – a nagyvárosi oázis

Az extravagáns épületeiről ismert Bjarke Ingels legújabb, egyben első New York-i lakóháza merőben új megoldással állt elő a Manhattenben megszokotthoz képest. Épülete igen szokatlan formában egyesíti az amerikai felhőkarcoló és a hagyományos európai keretes beépítésű lakóépület előnyeit. Bácsalmásy Zoltán írása.

A manhattani 625 West 57th Street (egyszerűen W57) új lakóháza a neves dán építész Bjarke Ingels első észak-amerikai épülete. A W57 lakóépület tervezéséről először 2010 októberében a Fast Company folyóirat számolt be abban a 7 oldalas képregényében, melyben Bjarke Ingels építészt mutatta be. A ház tervét 2010-11-ben készítették, a vázszerkezet építését 2015 nyarán fejezték be, majd a következő néhány hónapban a belső munkák is elkészültek.




A 32 emeletes toronyház 2016 májusától fogadja a lakókat.
A Manhattan nyugati oldalán felépült lakóépület egyesíti az amerikai felhőkarcoló és a hagyományos európai keretes beépítésű lakóépület előnyeit, amivel egy teljesen új lakóépület-típus jelent meg New Yorkban. A keretes beépítés általában kis sűrűségű beépítést jelent egy udvar körül, a felhőkarcoló ennél sokkal hatékonyabb, mert helytakarékos – de sötét belső terek és lélek nélküli folyosók találhatók benne. A BIG nagy újítása, hogy egyesíti a kettőt: W57 egyszerre keretes beépítés és egy sokemeletes épület. Egy ilyen hibrid épület New York szövetében a megszokottnál jobb életminőséget biztosít a lakóinak.




Az épület szinte egy teljes háztömböt elfoglal a West Side Highwayn az 57. és 58. utca találkozásánál. A beépítés három sarka talaj közeli, az északkeleti viszont 142 méter magasra emelkedik, ennek eredményeképpen az épület látványa nézőpontonként változik. Nyugat felől piramisként emelkedik ki a szomszédos autópálya szalagjából, míg északról, az 58.utca felöl nézve üvegtoronyként jelenik meg az épület, az emelkedő homlokzat átmenetet biztosít a déli alacsony beépítés és az északi illetve nyugati irányban található toronyépületek léptéke között; ezzel egyben lehetőséget teremt arra is, hogy a szomszéd telken álló Helena toronyépület is megőrizze kilátását a folyóra.




Az erőteljesen emelkedő tető egyszerű bordázott felületét a teraszok lyuggatják át – amelyek mindegyike egyedi méretű és déli fekvésű -, minden apartmannak van egy öbölre néző ablaka vagy erkélye. Az épület északi homlokzatán számos 45 fokos szögben szerkesztett erkély látható, ami Bjarke Ingels korábbi koppenhágai a VM épületével mutat rokonságot.

Az ház középpontjában található belső udvarból kilátás nyílik a Hudson folyóra és az annak partján kialakított parkra is. A lenyugvó nyugati nap sugarai besütnek az udvar mélyére, amely így kínál kellemes pihenőhelyet az ott lakóknak. Ez egy olyan hely, amely megvéd az utca zajától, ahol a lakók találkozhatnak egymással, gyermekeik biztonságban játszhatnak. A 600 lakásos épületben, egy-, két-, három- és négy hálószobás stúdiókat alakítottak ki, míg az alsó szinteken kulturális és kereskedelmi egységek sora található. Így kapott helyet az elmúlt évtized első újépítésű, több vetítőtermes mozija a Midtownban.




A szomszédos Helena épület (601 West 57th Street) csupasz nyugati tűzfalára Stephen Glassman képzőművész szobrot készített. Az alumíniumból, rozsdamentes acélból, és hengerelt fém csőből készült nyolcemeletes, 18x18 méter méretű műalkotás a főbejárattal szembe került. A folyó mozgását idézi, a nap folyamán változó képet mutat, ahogy a Hudson folyó tükröződik rajta.
Ez az aszimmetrikus piramis alakú lakóépület - Frank Lloyd Wright Guggenheim Múzeuma óta - az egyik legdrámaibb ház New Yorkban. A West 57th a kiemelkedő kreatív építészeti tervezés egy új típusát hozza létre, amely fenntartható építésű és üzemeltetésű, lélegzetelállító megjelenésű. A manhattani látkép meghatározó eleme, nem válatlan, hogy 2016-ban megkapta a Legjobb Amerikai Magas Épület címet is.

Bácsalmásy Zoltán