Az ember újra épít(ése) - kiállítás terve a Velencei Biennáléra

A 13. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále magyar pavilonjának kialakítására a Trafik Kör is pályázott. Az alkotók, A.Varga Imre, Balog Ádám, Ligetvári Dorottya, Ligetvári István és Nagy Zsuzsa a probléma gyökerét abban látják, hogy korunk embere elvesztette az alkotáshoz fűződő mindennapi viszonyát. Szerintük a megoldás egyik módja az ember és a közösség együttes munkája lehet, ahol a fizikai építés aktusa az amatőr alkotás erejével képes gyógyító erőt kifejteni.

Az ember újra épít(ése) - avagy Kati és a portás karmikus találkozása

A világ, vagy legalábbis a „civilizált” nyugati társadalmak változás előtt állnak. A gazdasági válság arra figyelmeztet, hogy az irány, amerre a fejlődésnek nevezett individuális törtetés tart, zsákutcába vezet. A média divatos kommunikációja nem más, mint érzelmi manipuláció, aminek eredménye zavart okoz mind a személyiségben, mind a viselkedéskultúrában, ami kiüríti a közösségek valódi érzelmi töltését. A mindent legázoló, erőltetett versenyszellem állandósítja a stresszt.

 

 

 

Az informatika szédítő fejlődése olyan gyorsasággal közvetíti a vizuális információt, hogy azt egyre kevesebben képesek feldolgozni és befogadni, ami meglátszik az egyén spontán kreatív megnyilvánulásain is. Hol a határ a virtuális és a valódi élet adta élmény között? Ha visszatekintünk a közeli múltba, amikor az emberi kreativitást a szükség inspirálta, az amatőr alkotásnak építő ereje volt mind az egyén, mind a közösség számára. Lásd a hobbikertek vagy horgásztanyák, kerti építmények – olykor furfangos – báját.

A mai közösségi lét minőségét befolyásolja a túlépítés miatt egyre szűkülő természetes tér is. A fogyasztói kultúra negatív hatása a “mindent megkaphatsz, nem kell semmit csinálnod” által a hétköznapi ember lassan megszűnik a tárgyi világ alkotó része és részese lenni. Egy székben, egy monitor előtt ülve éli meg az alapvető kreatív szükségleteit, és ehhez nem kell feltétlen közösség. A társas kapcsolatok nagy része is az egyre nagyobb szerepet betöltő közösségi megosztóoldalakon működik.

Az építészetnek van-e erre válasza, vagy kell-e egyáltalán választ megfogalmaznia? Az építészetnek kötelessége választ adni korunk társadalmi kihívásaira. Nem csak azért, mert az építész a közösség meghatározó szereplője, hanem mert a munkájával létrehozott fizikai környezet hatással van az egyén mentális (érzelmi) állapotára. Embert és környezetét együtt kell építeni úgy, hogy együttműködő, kreatív közösségeket kell teremteni. A ma kihívása, hogy ezzel együtt vigyázni kell a természet és a mesterséges környezet egyensúlyára is, ezért a jövőben arra kell törekednünk, hogy az „épített” mellett, a „természetes” is kapjon nagyobb hangsúlyt.

 

 

 

Az együttdolgozás az érzelmekre hat, nem pusztán az érzékekre. Ha részei vagyunk egy megvalósulási folyamatnak, az pozitív ingereket idéz elő bennünk, azaz inspirál. Alkotó erőnk megnyilvánulása és a közösséggel való elfogadtatása erősíti a toleranciát, érzelmi hálóval köti össze a résztvevőket. Fontos, hogy ez ne egy akció legyen pusztán, hanem váljon folyamatos közösségi tevékenységgé, ami a hétköznapok természetes részét alkotja. Építsük az embert, hogy legyen egyensúly a külső és a belső világ között, s építsünk úgy, hogy az épített és a természetes környezet megfelelő összhangba kerüljön!

Mindezt a Trafik Kör alkotói egy interaktív kiállítási koncepcióban fogalmazták meg, ahol a látogatók egy építési folyamatban vehetnek részt egy a kreativitást megtestesítő művésszel. Az installáció lényeges momentuma, hogy a közösen készülő alkotáshoz használt anyag  véges, és ahogy épül a mű az egyik teremben, úgy fogy az alapanyag a másikban. Közben ezt a hatást a falakra vetített végtelenített filmek és a folyamatos zene erősítik. Végül az alkotás élményét átélve a látogató egy „sivatagon” keresztül jut ki a pavilonból, szembesülve az egyensúly felborulásával. A pályázati anyaghoz készült animációban az alkotók lemodellezték, hogy mi történne a kiállítás két hónapja alatt.

 

 

 

A pályázat alkotói:

  • A.Varga Imre (képzőművész)
  • Balog Ádám (építészhallgató)
  • Ligetvári Dorottya (építészhallgató)
  • Ligetvári István (építész)
  • Nagy Zsuzsa (építész)

A szakmai zsűri értékelése:

Az ember újra épít(ése) - Trafik Kör Kortárs Művészeti Egyesület

A dabasi művészeti kör kurátori koncepciója eredendően arra irányul, hogy felhívja a figyelmet a spontán kreatív megnyilvánulások hiányára. A probléma gyökerét abban látják, hogy korunk embere – problémái és a cselekvés mind virtuálisabbá válása következtében – elvesztette az alkotáshoz fűződő mindennapi viszonyát. Az alkotók szerint a megoldás egyik építészeti módja az ember és a közösség együttes építése lehet, amely a fizikai építés aktusával, az amatőr alkotás erejével képes gyógyító erőt kifejteni.

Elgondolásuk központi gondolata, hogy a kiállítás egy interaktív játék része lenne: a magyar pavilonban nádszobor épül, s így a látogató egy-egy nádszál valóságos elhelyezése révén tapasztalhatja meg az alkotás örömét. Elképzelésük szerint a kiállítás teljes hossza alatt a pavilonban dolgozó művész (Varga Imre) példáját követve, vele nonverbális kapcsolatot kialakítva folyna a közös munka. Másrészről az építés és az annak velejárójaként megjelenő elvétel, az építmény és negatív lenyomata, az üres tér közötti egyensúly felbomlásából adódó feszültség felismerése adná a fizikai és lelki útként egyaránt érzékelhető kiállítás szép dramaturgiáját.

 

 

 

Minden cselekvés és tér szimbolikus jellegű: a belépés után a látogató felöltené a munkaruhát, áthaladna a „nádason”, kiválasztana egy nádszálat, elvenne egy kelléket, áthaladna a műtermen, majd beépítené a közös szoborba a szálat – mindehhez 700 000 nádszálat használnának fel, ezeket 30 cm-es homokmélység tartana –, végül végighaladna a „sivatagon” és kilépne a pavilonból. Eközben a falakon elhelyezett vetítőfelületeken magyar hangulatot kölcsönző, jó ízléssel összeállított videók futnának: szélfútta nádas, legényes, mozgásművészeti előadás.

 


 

 

A koncepció gondolati gazdagsága lehet az oka, hogy végül kissé talán nehezen követhetővé, túlburjánzóvá válik a megjelenítés: kérdéses lehet a „sivatag” vagy a naiv „Kati és a portás” faszobor létjogosultsága. De a koncepcióval kapcsolatos bizonytalanságot igazán az amatőr művészet és az építészet mint professzionális mesterség viszonya veti fel, melyek összeegyeztethetőségével kapcsolatban a zsűri úgy érzi, hogy a válasz elmarad.

 

Kapcsolódó oldal:

Bachmann Bálint és Markó Balázs Modell c. kiállítása a Velencei Biennálén 2012-ben