A Városligeti fasortól Pretoriáig: a szecesszió táguló körei

A szecesszió globális hálózatának nyomába eredhetett a közönség a Ráth-villában, a szeptember közepéig még látogatható, Kőrössy Albert Kálmán építészetéről szóló tárlat kísérőrendezvényén. A kalauzok: egy nyugalmazott svájci karmester és egy német politikatudós, akik világméretű térképet raknának össze a mozgalomról.

Szeptember 15-ig látható még a Kőrössy Albert Kálmán életművét bemutató kiállítás a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) rendezésében, a Városligeti fasori Ráth-villában. A kevéssé ismert Kőrössyt méltó helyére emelő tárlatot július 31-én ugyancsak hiánypótló rendezvény kísérte, a szecessziós építészetet feldolgozó, önkéntes kutatók munkáját tárva a hazai közönség elé. A külföldi vendégek: Jaques Lasserre és Christian Schwarzer mellett a magyar előadók, Bálint Imre és Puha Titusz is tudtak komoly eredményeket mutatni.

Egy európai építész Magyarországon…

Kőrössy Albert Kálmán afféle sötét ló a magyar építészettörténetben. A Neumann néven Szegeden született, Budapesten és Münchenben tanult építész a századfordulón a keresett és sikeres mesterek közé számított, az első világháborút követően gyakorlatilag elfelejtették. Ennek egyik oka, hogy bár évtizedeken keresztül élt és dolgozott, az építészeti gyakorlattal teljesen felhagyott, és nem maradt fenn szakmai hagyatéka sem. Baldavári Eszter művészettörténész ezért sokszoros kihívással nézett szembe, amikor az életmű feldolgozását tűzte ki célul maga elé.

A hagyományos archívumi és helyszíni kutatás mellett ma már fontosak az elérhető online források, a korszak dokumentumainak digitalizált tárai; Kőrössy élete így rajzolódik ki fokról fokra, a feladat azonban közel sem tekinthető befejezettnek – mondja a kurátor, aki eddigi munkája összefoglalásaként rendezett kiállítást a Ráth György Múzeum két termében. Az Iparművészeti Múzeum szecessziós kiállítását remekül kiegészítő, kéttermes tárlat ízes és informatív szövegekkel, valamint Bélavári Krisztina kiváló épületfotóival mutatja be Kőrössy műveit.




Bár a korai munkák egy része, mint az egykor az Erzsébet híd pesti hídfőjénél állott Osztálysorsjáték-palota, mára elpusztult, egy más hányaduk, így a kor elsőrangú emlékei közé sorolható Sonnenberg-ház pedig szerencsétlenül lecsupaszítva maradt fenn, Kőrössy annyiban szerencsésnek nevezhető, hogy jó néhány épülete szépen felújítva mutatja ma is alkotójának tehetségét. A legfontosabb ezek közül természetesen a saját villa a Városmajori fasor 47. alatt, amely 1899-től – a lehető leghatékonyabb reklámanyagként – az építész önálló praxisának is helyet adott. A dús növényi ornamentikával díszített homlokzat ugyan jelentős részben rekonstrukció eredménye, a belső míves részletei, például a Róth Miksa tehetségét dicsérő, napraforgókat, nőszirmot és bazsarózsát ábrázoló lépcsőházi üvegablak azonban ma is eredeti állapotát mutatja. A növényi motívumok a következő fő művön, az Aulich utcai Walkó-házon is visszatérnek – Kőrössy fontosnak tartotta, hogy a magyar flórát és faunát használva ihletként összetéveszthetetlenül magyaros épületeket tervezzen.

Kőrössyre egy időben nagy hatást gyakorolt a kor első számú mestere, Lechner Ödön. Az e hatást leginkább mutató, pártázatos VI. kerületi főgimnázium mellett azonban ugyancsak említésre méltó a feltörekvő, Kós Károly köré csoportosuló Fiatalok ismeretét tükröző Tisztviselőtelepi gimnázium. A „Tündérpalota” néven is ismert épület néhány évvel ezelőtt külsőleg megújult – egy eredeti, bagoly formájú tartókonzolja most a kiállításon is megtekinthető, néhány korabeli berendezési tárgy társaságában, amelyeket az épületet ma hasznosító Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum adott kölcsön.

A kiállítás második terme egyetlen kiemelt műre, az 1904-ben megnyílt Váci utcai Philanthia virágboltra fókuszál. Kőrössy Albert Kálmán e munkája igazi Gesamtkunstwerkként a homlokzat a Haas és Somogyi készítette kirakati portállal, a belsőépítészet és a Márk Lajos pannóit magába foglaló képzőművészeti dekoráció kivételes egységeként jött létre, és a sors különös kegyéből tekinthető meg ma is, ráadásul eredeti funkciójában. A mostani tárlatra az üzlet több eredeti berendezési tárgya is a múzeumba érkezett, emellett a MÉM-MDK gyűjteményéből származó archív felvételek egészítik ki a napjainkban készült dokumentációt. Az üzlet kevéssé feltárt történetéhez tartozik – avat be a kurátor, - hogy a hátsó helyiség egy fontos nőegylet találkozóhelyeként funkcionált, a második világháború alatt pedig meglehetősen dicstelenül: istállóként szolgált.

Mint a fentiekből is kiderül: viszonylag rövid, nagyjából két évtizedes építészi pályafutása során Kőrössy többféle irányzat hatása alá került, és ezen impressziókat mesteri módon ötvözte és fejlesztette tovább saját munkáiban. A kurátor épp ebben látja a tervező legnagyobb jelentőségét: „ezen az egyetlen életművön keresztül bemutatható, hogy miért mozgalom a szecesszió, és miért nem stílus” – összegzi Baldavári Eszter.

…és a magyar szecesszió Európában

A fenti mondatra a július 31-i kísérőrendezvényen lelhettünk bővebb magyarázatot. A „Szecessziós térképek magyar és európai kontextusban” című szimpóziumon a jelenség két külföldi és két hazai kutató-szervezőalakja ismertette meg munkáját a közönséggel. Ami már csak azért is figyelemreméltó, mert bár az előadók egyike sem építészettel kapcsolatos végzettségű, kitartó, nemegyszer bámulatosan elkötelezett munkájuk nem csupán az ismeretterjesztésben hiánypótló, de gyakran a szakmai kutatáshoz is kiindulópontként szolgál.

A nyugalmazott svájci karmester, Jacques Lasserre puszta rajongásból gyűjteni kezdett szecessziós fényképalbumai a mára megszűnt Panoramio felületén 11 esztendeje egyaránt fontos forrást jelentettek a diplomázó művészettörténész-hallgató Baldavári Eszternek és a történeti építészet iránt érdeklődő, politikai tudományokat végzett Christian Schwarzernek. Utóbbi saját bevallása szerint még középiskolásként kezdett el foglalkozni a szecesszióval, elsősorban lakóhelye, a németországi Leverkusen bornírt városképe miatt érzett frusztrációból. Az érdeklődés hamar rajongásba csapott, és a szakmája kapcsán sokat utazó Schwarzer azon kapta magát, hogy gyarapodó (ma már 400 ezer felvételből álló) fotógyűjteményének megfelelő helyet kéne találnia. Ekkor vette fel a kapcsolatot az addig távolról figyelt Lasserre-rel – így indult 2015-ben az Art Nouveau Atlas története.




A két kutató olyan platformot keresett, amelyen viszonylag könnyen, gyorsan vizualizálható a begyűjtött nagy mennyiségű adat. Ezt egyelőre a Google Térképek alkalmazásban találták meg, ahol mostanra 350 térképet hoztak létre. Az érintett hatvan ország Ausztráliától Egyiptomon át Mexikóig terjed (a vitatott stíluskategóriák miatt az Egyesült Államok egyelőre kimaradt). Schwarzer szerint az elképesztő sokszínűség és a globális jelenlét bizonyítja, hogy a szecesszió valódi nemzetközi mozgalom volt, amely egy évszázaddal napjaink globális konnektivitása előtt biztosította kultúra és művészet kontinenseket átívelő kölcsönhatását. A kutatás legizgalmasabb fázisa természetesen a „detektívmunka” – az az internetes keresést, szakirodalmi kutatást és helyszínbejárást is magába foglaló folyamat, aminek során újabb és újabb épületeket ismerhetnek meg, akár egészen váratlan helyeken is. Lelkesedését alig leplezve Schwarzer többek között Kairóból, a paraguay-i Asunciónból, a dél-afrikai Pretoriából és a portugáliai Coimbrából mutatott meglepő példákat a szecessziós építészetre – minden esetben olyan nem védett, a helyiek által is kevéssé ismert épületeket, amit a közeljövőben a pusztulás fenyegethet.

A szót átvevő Jacques Lasserre részletesen ismertette a térképbázis felépítését (az európai összesítő térkép és leírása angol nyelven elérhető ezen a linken). A földrajzi tagolás mellett folyamatban van a funkcionális alapon tagolt európai térkép kialakítása is. Az önkéntes alapon végzett munkának azonban természetesen megvannak a határai, ráadásul a két kutató némileg aggódik a választott platform megbízhatósága miatt is – hiszen Lasserre korábbi hatalmas gyűjteménye a Panoramio bezárása óta elérhetetlenné vált. A tervek között ezért egy Google-független platform kialakítása szerepel, emellett szeretnék a válogatás folyamatát képzett szakértők bevonásával validáltatni.

A külföldi kutatókat követően a Szecessziós Magazin két atyja, Bálint Imre és Puha Titusz vették át a szót. A két Podmaniczky-díjas szerkesztő-szerző először Merényi György nemrég publikált, terjedelmes tanulmányát ismertette, amely több mint 400 képpel mutatja be Bálint Zoltán és Jámbor Lajos építészetét. Az úttörő jelentőségű kutatás első lépésként szolgálhat egy jövendőbeli monográfiához a két kevéssé kutatott, de fontos alkotó munkásságáról. Ezt követően a Puha Titusz ötlete nyomán, a Szecessziós Magazin kezdeményezésére indult és mára nemzetközi eseménnyé lett Szecesszió Világnapjáról esett szó, amelyet 2013 óta Antoni Gaudí és Lechner Ödön halálának napján, június 10-én ünnepelnek.

Bálint Imre kitért emellett a magazin oldalain elérhető, a magyar szecessziós feldolgozó térképekre, amelyek városokra lebontva kínálnak részletes információkat. A külföldi vendégek számára is imponáló részletességű térképek inspirációjaként részben Puha Titusz saját térképkollekciója szolgált, amelyből a gyűjtő szintén mutatott néhány érdekes darabot.

A beszélgetést a MÉM-MDK főmuzeológusa, Ritoók Pál zárta le, aki nem csupán az előadók által végzett munka mennyiségét méltatta, de arra is felhívta a figyelmet: a dokumentum-értékű felvételek és felmérések hiánypótló jellegűek, és sok esetben a szigorúan vett szakmában hiányzó erőforrásokat váltanak ki. Már csak ezért is érdemel komoly elismerést az ilyen jellegű, önkéntes munka – szögezte le a szakember.

 


A „Díszítőérzékkel átszőtt tudás” – Kőrössy Albert Kálmán építészete című kiállítás 2019. június 15 - szeptember 15. között látható az Iparművészeti Múzeum fenntartásában működő Ráth György-villában (1068 Budapest, Városligeti fasor 12.) keddtől vasárnapig 10-18 óra között. A következő kísérőprogramon, szeptember 6-án Keserü Katalin, Brunner Attila és Baldavári Eszter beszélget majd a szecesszió kutatásának állásáról és az irányzathoz kapcsolódó sztereotípiákról. A tárlat ezt követően az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban, majd a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban lesz látható.