A BME Urbanisztika Tanszékének városépítészeti állásfoglalása Budapest történelmi belvárosának jövőjéről

...és még mindig a Bécsi utcai beruházás. Illetve annak kapcsán az egész történelmi belvárosra vonatkozó, átfogó védelem megalkotását sürgető állásfoglalás a BME Építészmérnöki Karának Urbanisztikai Tanszékétől.

A BME Építészmérnöki Karának Urbanisztika Tanszéke, mint a városaink jövőjével hivatalból foglalkozó magyar építészek urbanisztikai képzésének 80 éves központja, illetve Budapest alakításának is több évtizeden át aktív résztvevője, kötelességének tartja, hogy amikor veszélyben érzi fővárosunk értékeit és jövőjét, a megfelelő fórumokon jelezze, és kifejtse aktuális szakmai álláspontját. Az elmúlt évek során ezt két alkalommal tettük meg: a Kormányzati Negyed helykijelölő pályázatának szakmai véleményezése, és a budapesti magasházak építésével kapcsolatban szervezett konferencia keretei között. Talán az akkori állásfoglalásainknak is köszönhető, hogy eddig egyik témában sem születtek helyrehozhatatlan hibák. Abban reménykedünk, hogy jelenlegi állásfoglalásunknak is lesz foganatja.

Véleményünk szerint napjainkban komoly veszély fenyegeti Budapest Belvárosát, annak városépítészeti, építészeti és kulturális értékeit, annak ellenére, hogy területének nagy része az UNESCO Világörökség védelmét élvezi. Melyek ezek az értékek, amiknek a többsége nyilvánvaló, mégsem tudatosodnak sem az itt lakókban, sem az itt építeni szándékozókban? A város kivételes fekvése, táji adottságai: a kiépített partok között méltóságteljesen hömpölygő Duna, két partjának eltérő domborzatával és sziluettjével; a városi környezet természetes és épített alkotó elemei, azaz a város szövete, mint a város egyedi „genetika kódja”. Az úthálózat, a telekstruktúra, az épületállomány és a külső terek rendszere mind a város történetének lenyomatai, eleven tanúi létrejöttük korának, társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyainak.

Budapest Európa egyik legnagyobb területű városa, több mint 52 000 hektár, de a tágan értelmezett történeti Belváros ebből maximum 2 000 hektárnyit foglal el. Napjainkban a Belváros területének ingatlan értéke olyannyira magas, hogy egyre intenzívebben és agresszívabban igyekszik felülírni a város meglévő környezeti értékeit. Ha pedig ez egyszer megtörténik, akkor az eredendő városépítészeti értékek elvesztését követően csak idő kérdése, hogy a teljesen átformálódó közegben az ingatlanérték is devalválódjon. Az ingatlanérték megjelenítésének legközvetlenebb és legalpáribb módja a minél nagyobb szintalapterületek megvalósítása, ami a beépítések olyan sűrűségében és magasságában jelenik meg, ami feszegeti a telek adottságait, túlmutat a telekhatáron, túlterheli környezetét, megváltoztatja annak használatát és átalakítja a város egyedi sziluettjét. A befektetők által vágyott mennyiségi túlzások az évszázadok során kialakult telekrendszerbe való durva beavatkozások, épületbontások mellett az új épületek öncélú és léptéktévesztő formálásával, a meglévő környezettől idegen anyaghasználatával párosulnak. A Belváros területén sajnos az utóbbi hónapok során egyre több ilyen típusú, a meglévő értékes települési környezet egyensúlyát felborító fejlesztési szándékkal találkozhatunk. És ez az a tény, ami megszólalásra késztetett bennünket.

Egy új épület minősége csak a környezetéhez, annak meglévő értékeihez való viszonyában ítélhető meg reálisan. A műegyetemen ezt oktatjuk évek óta az építész hallgatóknak a városos tárgyaink keretében, különböző – falusi, kis- és nagyvárosi - települési környezetekben. Nem szakítható ki egyetlen telek (vagy akár öt telek) a városszövetből, mivel az azon (azokon) tervezett változtatások tágabb környezetükre, annak egyensúlyi helyzetére is hatással vannak. A város szerves fejlődésének feltétele a környezet egyensúlyi helyzeteinek (régi és új, természetes és épített, statikus és dinamikus, stb. között) folyamatos fenntartása, aminek eszköze a településszintű tervezés. Ez feltételezi, hogy egy ingatlan fejlesztését szükségszerűen megelőzi tágabb környezetének vizsgálata, a környezetére gyakorolt, várható hatásának bemutatása. Településeink többsége nem alkalmazza ezt a módszert, mivel az korlátozná az ingatlanfejlesztés lehetőségeit, aminek köszönhetően a „fejlődésük” ellenőrizhetetlen, koordinálatlan folyamattá vált. A Budapest Belvárosára jelenleg érvényben lévő szabályozási tervek is túl lazák és túl könnyen módosíthatóak ahhoz, hogy ne kerülhessenek Tervtanács elé, ne részesülhessenek támogatásban a Bécsi utcaihoz hasonló beépítési elképzelések.  

 

 

 

Az itt látható légifotó fehér vonallal körbe rajzolva Budapestnek azt a belvárosi területét mutatja (lényegileg az UNESCO Világörökség által érintett területet), amely hat önálló karakterű és identitású területegységből áll össze (Középkori városmag, Lipótváros, Várnegyed és Várszoknya, Gellérthegy - Tabán, Andrássy út és környezete, Városliget), de amelyeket - véleményünk szerint - fejlesztés és szabályozás tekintetében - a közigazgatási határok általi megosztottságon is felül emelkedve - területi, formai, kulturális egységként kell kezelni, mivel együttes voltukban képezik Budapest kiemelt fontosságú, történelmi belvárosát.

A város életének alapja és lényege a változás és változatosság, de túl sok a játékos, túl nagy a tét, és nem tiszták a szabályok. A város védelmében el kell érni, hogy a megjelölt Történelmi Belváros területére új építési engedélyt csak azt követően lehessen kiadni, hogy az egész területre összefüggő városfejlesztési koncepció és szabályozási terv kerül elfogadásra, megjelölve a védendő, a bontható, fejleszthető épületeket, a fejlesztési területeket, valamint a lehetséges fejlesztések mértékét és minőségét. A BME Urbanisztika Tanszéke ezt elengedhetetlenül szükségesnek tartja ahhoz, hogy Budapest ne jusson több európai nagyváros sorsára, ahol az ilyen típusú, értékmegőrző szabályozás nem történt meg. A Történelmi Belváros területére csak olyan ingatlanfejlesztők jöjjenek, akik ezeket a szabályokat maradéktalanul elfogadják. A Város érdeke feltétlenül ezt kívánja. Budapestnek ezen kívül is még számos, hatalmas és kiváló adottságú rehabilitálandó területe van.

A felvázolt veszély elhárítására a BME Urbanisztika Tanszéke a következő sürgős teendők megtételét javasolja a Belváros területére:

  • A Belváros természeti és épített értékeinek összegyűjtése, felmérése és kataszterbe foglalása.
  • A Belváros természeti és épített értékeinek védelem alá helyezése.
  • Városfejlesztési program a teljes Belvárosra.
  • A városfejlesztési program szakmai és társadalmi egyeztetése.
  • Városrendezési szabályozás a teljes történelmi Belvárosra.
  • A Belváros területén új épületet építeni csak építészeti tervpályázatot követően lehessen.
  • Építési vagy változtatási tilalom bevezetése a szabályozás elfogadásáig.

Érezve az ügy fontosságát és Budapest, illetve az ország határain is túlmutató jelentőségét, 2010-et a „Rehabilitáció évé”-nek nyilvánítottuk a BME Urbanisztika Tanszékén, és 2010. november 24-én egész napos nemzetközi konferenciát rendezünk a BME Dísztermében „Városrehabilitáció” témában. Ezen a konferencián kiemelt szereplő lesz fővárosunk és annak jövője.

Budapest, 2010. július 31.

BME Urbanisztika Tanszék

Pálfy Sándor DLA               
egyetemi tanár                   
tanszékvezető  

Benkő Melinda PhD
egyetemi docens
tanszékvezető helyettes