építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

"Mi gazdálkodunk az adófizetők pénzével, nem szórjuk el csak úgy."

Koncz Ágnes építész egy önkormányzati építésziroda tervezője - egy németországi kisvárosban. Számunkra szokatlan, pedig Németországban bevett gyakorlat ilyen irodák működtetése, hogy egy közösség évről évre eredményeket tudjon felmutatni, magyarul "boldoguljon". S hogy hogyan is történik mindez? Koncz Ágnessel Rab Hajnalka beszélgetett Freiburgban.

Építészfórum: Huszonegy éve élsz Németországban, hol dolgozol most építészként?

Koncz Ágnes: Közalkalmazottként dolgozom Freiburgtól északra Denzlingenben, egy kb. 25.000 lakosú település önkormányzatának építészeti-tervező osztályán.

Koncz Ágnessel Rab Hajnalka beszélget

ÉF: Németországban elterjedt dolog, hogy az önkormányzatoknak tervező irodái vannak?

KÁ: Azt hiszem, ez a lakosság létszámától függ, nagyobb településeken saját tervező irodákkal működnek az önkormányzatok.

ÉF: A 25.000-es lélekszám már indokolja, hogy az önkormányzatnak saját építészeti-tervező osztálya legyen?

KÁ: Igen, ez már elbír egy tervezői gárdát. Belegondolva, hogy kb. 80 épület, ingatlan felújítási, bővítési, karbantartási feladatai tartoznak hozzánk, nem luxus a saját tervezői csoport fenntartása. És még nem is beszéltem az utak, parkok, közterek, csatorna és vízhálózat, közlekedésfejlesztés körüli teendőkről.

ÉF: Hányan dolgoztok az irodában?

KÁ: Az önkormányzatnak kb. nyolcvan, a magasépítési osztálynak 15 munkatársa van. Ebből 4 fő dolgozik az engedélyeztetési osztályon, ők leginkább a jogszabályok betartatásával foglalkoznak, hatósági munkát végeznek. Három kolléga a városrendezési- és településfejlesztési osztályon, három fő a közúti-mélyépítési osztályon, a mi csoportunk pedig, a magasépítési osztály, öt főből áll.

ÉF: Szakági tervezők?

KÁ: A magasépítési osztályunkon egy gépészmérnök, kettő építész technikus, egy műszaki rajzoló, én pedig építészmérnök vagyok.

ÉF: Elektromos tervező?

KÁ: Nincs, ezt általában gépészmérnök végzi, aki tulajdonképpen „facility managemenet”-et csinál, tehát épületgépészeti, elektromos, épületenergetikai témában is jártas, de a konkrétabb szakági tervezéseket ki szoktuk adni külsős tervező cégeknek.

ÉF: Csak önkormányzati munkáitok vannak?

KÁ: Nem is szabad mást csinálnunk, csak ezzel foglalkozhatunk. A város összes ingatlanának a karbantartását, korszerűsítését végezzük és az ingatlan-beruházásokat készítjük elő. Az ingatlanok közé tartoznak a szociális lakások, az óvodák és az iskolák, öregek otthona, uszoda, sportcsarnok. A város tulajdonába tartozó épületeket nekünk kell karbantartani, felújítani, energetikai szempontból modernizálni. Iskolaépületeket, óvodákat bővíteni. Ez egy hatalmas épületállomány, amellyel mindig van napi felújítandó munka (viharkárok, energetikai, fűtési rendszerek, lapostetők...). Ezen túlmenően mi dolgozzuk ki a képviselő testület ülésein felmerült újabb közberuházások, pl. új sportcsarnok, művelődési ház... stb. tanulmányterveit.

ÉF: Németország élen jár a zöld mozgalmakban, beruházásokban. Ezekkel mi a helyzet?

KÁ:  Az állam évekkel ezelőtt beindította az ún. „EZER TETŐ” programot, melynek célja a megújuló energiafelhasználás népszerűsítése volt. Így sok állami és magán ingatlantulajdonos napelemes energiaforrásokra állt át, köz- és magánépületek tetején megjelentek az áramot termelő Photovoltaic-rendszerek, amelyek a napenergiát részben az adott épület elektromos hálózatába táplálják vissza, részben pedig a városi elektromos hálózatnak adhatják el. Az ingatlantulajdonosok így nem csak olcsó hitelek segítségével juthattak modern energiaforráshoz, hanem anyagilag is ösztönözve voltak arra, hogy bekapcsolódjanak az atomenergia helyett a megújuló energiafelhasználásba.

ÉF: Mi történt nálatok a 2008 év végi válság után?

KÁ: Tavaly a német kormány - a német gazdaság húzóágazatát, az autóipart támogatandó - meghirdetett egy programot, amelynek a lényege az volt, hogy a 9 évnél idősebb gépkocsit leadhatta az ember és 2.500 eurót kapott az államtól egy új gépkocsi vásárlására. Hasonló ösztönzők voltak az építőiparban is, hogy belendítsék azt a válság után.

A válság következtében, 2009 tavaszán a német kormány meghirdetett egy építésügyi konjunktúra programot. Minden község, minden város pályázhatott új beruházásra. Mi is közel másfél millió eurót kaptunk a szövetségi tartománytól arra, hogy iskola- és óvodaépületeket korszerűsítsünk. Ekkor kezdtük el a gimnáziumnak és két másik óvodának az energetikai korszerűsítését, ami azt jelentette, hogy új tetőszigetelést, új nyílászárókat kapott az épület, homlokzati felújítást végeztünk, valamint az iskolában a fűtési rendszert is korszerűsítettük. A programnak fontos kritériuma volt, hogy még abban az évben, tehát 2009-ben el kellett hogy kezdődjön a beruházás. A mi esetünkben ez azt jelentette, hogy felfokozott és nagyon gyors tempóban kellett összeállítani a programunkat. A pályázatban kikötés volt, hogy csak teljesen új beruházások indulhatnak, tehát a már folyamatban lévő beruházásokat vagy építőipari rekonstrukciókat nem lehetett ezzel a pénzzel kiegészíteni.

ÉF: Az önkormányzatnak egyébként van elég pénze a beruházásokra vagy pályáznotok kell?

KÁ: Az éves költségvetésben mindig megvan az a megtervezett bevételi oldal, amely alapján a következő évre körülbelül el tudjuk osztani a pénzeket, hogy mely iskola- vagy óvodaépületet tudjuk abból korszerűsíteni, felújítani, vagy kibővíteni. De sokszor vannak olyan tartományi vagy szövetségi pénzek, amelyekre lehet és szoktunk is pályázni. A szövetségi tartományoktól vagy az államtól a beruházás összköltségének max. a 30-40 százalékát kaphatjuk meg, a többit saját forrásból kell biztosítanunk. De az iparűzési adókból és a polgárok adójából elég jól megtervezhető az adott évi költségvetésünk.

ÉF: Hitelt szokott felvenni az önkormányzat?

KÁ: Az elmúlt években volt egy hatalmas beruházásunk, egy uszoda- és strandrekonstrukció, amelynek netto költsége közel 11 millió euróra rúgott. Ezt a 11 millió eurót a kisvárosunk, Denzlingen 100 százalékban saját erőből, az elmúlt évek megtakarításaiból finanszírozta, így nem volt arra szükség, hogy hitelt vegyen föl a város. Ugyanakkor az iparűzési adók drasztikusan csökkentek 2009-ben, így az idei költségvetést és beruházásokat már csak hitelekkel lehet biztosítani. Nem vagyok járatos a város költségvetésében, de úgy tudom, hogy a következő pár évben hiteleket kell majd felvennünk és úgy tűnik, el fogunk adósodni.

Denzlingen - uszoda, bejárat
Denzlingen - uszoda, belső részlet


ÉF: Milyen beruházásaitok vannak és miért van azokra szükség?

KÁ: A lakosság létszáma egyre nő, és megfigyelhető az a folyamat, hogy a nagyvárosok egyre drágábbak lesznek, a családok egyre kevésbé tudnak nagyvárosban építkezni vagy nagy lakásokat vásárolni, tehát kihúzódnak a zöldövezetbe. Denzlingen még egy olyan zöldövezet, ahol olcsóbbak a telkek, és kisebbek a lakbérek is, tehát ugrásszerűen növekszik a lakosság száma és egyben fiatalodik is a város. Éppen ezért van most szükség arra, hogy a gimnáziumnak egy új sportcsarnokot építsünk. A város most épít új tűzoltószertárat is, és szükség volt az uszoda bővítésére és korszerűsítésére is. Rohamosan fejlődik a város, tizenegynéhány év alatt 16 ezerről 25 ezerre nőtt a lakosság létszáma.

ÉF: Erre a lakosságnövekedési tendenciára számíthattok a jövőben is?

KÁ: Nem, ez most már valószínűleg le fog csillapodni, mert több beépíthető lakóterülete lassan nincs a városnak. Ezt a 25.000 főt most el kell látni infrastruktúrával. Az új kormányprogram értelmében biztosítani kell bölcsődei férőhelyet az 1-3 év közötti gyerekek 20 százalékának. Ez azt jelenti, hogy bővíteni kell az épületeket, a meglévő óvodához bölcsődei szárnyat építünk. Az elkövetkezendő években minden óvodaépületet ki fogunk bővíteni. Politikai döntés volt az is, hogy az iskolák egyre inkább egész napos iskolákká alakuljanak át. Németországban idáig kilenc évfolyam volt a gimnázium, ezt lecsökkentették 8 évre, tehát 18 évesen érettségiznek most már itt is a gyerekek, mint Magyarországon. Délután is vannak órák, tehát szükség van arra, hogy étkezni tudjanak az iskolában, tehát menzákat kell építeni. Ez lesz a következő beruházás.

ÉF: Neked, mint építésznek mi mindent ölel fel a munkád? Csak ülsz a tervezőasztal mellett, vagy ennél kiterjedtebb?

KÁ: Egyre kevesebbet végzünk tervező munkát, általában csak beruházás-előkészítést végzünk. Körülbelül a koncepciós tervekig csináljuk a munkákat, és az engedélyezési terveket, kiviteli terveket, költségvetés-kiírásokat mind kiadjuk külső irodáknak, mert egyszerűen nem bírjuk.

ÉF: Miért?

KÁ: Időben nem fér bele. Például az uszodának a korszerűsítésekor mi a tervezés előkészítését csináltuk, a különféle szakhatóságokkal az egyeztetéseket, a koncepció összeállítását. De mi vagyunk a politikai döntéshozók (a képviselők) szakmai tanácsadói is. Ezzel nagyon-nagyon sok idő telik el.

ÉF: A programot ti dolgozzátok ki?

KÁ: Igen. Mi egyeztetünk a bankokkal, pályázunk a szakminisztériumoknál anyagi támogatásért, tanulmányterveket készítünk. Miután megszületik a koncepció, mi egyeztetünk a politikai döntéshozókkal (képviselőtestület és polgármester), valamint a szakhatóságokkal, ami igen összetett feladat. Nagyon sok időnk és energiánk megy el arra, hogy a döntéshozó testületnek, (amely itt is - műszaki értelemben vett - laikusokból áll) olyan koncepciót állítsunk össze, ami meggyőzi őket.

ÉF: Az építészeti koncepciót is ti dolgozzátok ki?

KÁ: Igen, sokszor. Rajzolni is szoktam, vázlatterveket csinálok, most is, az egyik iskolának kell egy új színházterem, ezt kell terveznem. Ha ezt a képviselő-testület megszavazza, akkor kiadjuk egy építészirodának a tervezési munkát és ez az építész iroda fogja az engedélyezési terveket elkészíteni, szakhatósági engedélyeket begyűjteni, egy statikus iroda készíti el a statikus terveket, ő lesz majd a felelős műszaki vezető az építkezés alatt, mi csak mint ellenőrző hatóság működünk közre.

ÉF: Semmilyen közbeszerzés nincs kiírva a pályáztatásnál?

KÁ: De igen, az építészeti és a műszaki tervezésre is, és mindig legalább 2, de inkább 3-4 irodától kell árajánlatot bekérni. Kétfajta tervezői pályáztatási rendszer van: az egyik a meghívásos tervpályázati rendszer, erre volt példa az öregek otthonának a kibővítése, amelyre úgy 10-12 irodát hívtak meg, és annak a győztese kapta meg a tervezési megbízást. A másik rendszer, a nyílt pályázat. Volt pl. egy 7 millió eurós beruházásunk, egy új kulturális központot kellett tervezni. Ezt országos szinten meghirdették, és 250 tervpályázat érkezett.

A kivitelezési munkákat szintén nagyrészt pályáztatás útján lehet elnyerni, ennek többféle módja van. Egyik a nyilvános pályázat – a helyi Baden-Württembergi sajtóban meghirdetve -, ahol minden vállalkozó leadhatja árajánlatát, a másik a meghívásos, ahol csak általunk felkért cégek tehetnek ajánlatot. További lehetőség az EU-s pályáztatás, mely csak igen nagy beruházások során jut érvényre. Erre volt jó példa az uszodakorszerűsítésünk, melynek legdrágább szakági munkafolyamatait már hónapokkal előbb az EU-közlönyben meg kellett hirdetnünk. Így jutott megrendeléshez egy osztrák és egy olasz cég. Létezik még a direkt megbízás, ami csak igen kis összegű munkálatokra alkalmazható.

Denzlingen - uszoda, szaunaépület
Denzlingen - uszoda, szauna részlet
Denzlingen - uszoda, strand


ÉF: Olyan előfordult, hogy valaki megnyerte a kivitelezést és építkezés közben azt mondta, hogy bocsánat, de ez egy picit többe fog kerülni?

KÁ:  A már említett nagyberuházásunk, az uszoda korszerűsítésénél, 5 évvel ezelőtt készült a költségbecslés, ami nettó 10 millió euró volt. Most 10,7 milliónál tartunk, ami azt jelenti, hogy 7%-os árnövekedés van, emiatt már a hajukat tépik a honatyák. Nagyon-nagyon kemény árviták vannak, s minden részletre kiterjedő, precíz költségvetést kaptunk a tervező cégtől. Egy szakirodát bíztunk meg azzal, hogy állítsa össze a költségvetést, pont azért, hogy ne lehessen a kivitelezőnek felárakkal föltornásznia az árakat. Persze próbálkoznak, benyújtanak pótköltségvetést, de azt mi, önkormányzati építészek nagyon-nagyon keményen kifogásoljuk, úgyhogy az, hogy végül is csak kb. 7 százalékkal fog többe kerülni az uszoda, mint a 4-5 évvel ezelőtti megállapított költségbecslés, az nagyon jó szám. Nekem nyújtják be a számlákat, gyakran 100-120 ezer eurós számlákat ellenőrzök és ha szükséges, minden második számlát visszadobunk.

ÉF: Tényleg?

KÁ: Igen, mi ezt nagyon komolyan vesszük, és vetetjük.

ÉF: Akkor ti gyakorlatilag jó értelemben vett gazdái is vagytok a beruházásoknak.

KÁ: Hát persze, mi gazdálkodunk az adófizetők pénzével, nem szórjuk el csak úgy.

ÉF: Ez nagy felelősség.

KÁ: Igen.

ÉF: Ezek szerint nem is költhettek többet, mert tőletek is számon kérik, hogy miért ment el csak úgy több pénz.

KÁ: Nem tudom, lehet, hogy ez csak tisztesség kérdése.

ÉF: Van olyan összeg, ami ha eltér, akkor azt már a képviselő-testületnek kell jóváhagynia?

KÁ: Amikor beérkeznek a tenderek, mi a megfelelő műszaki színvonal betartása melletti legolcsóbb árajánlatot támogatjuk. Az összes beérkezett tendert a testület elé terjesztjük, és megtesszük javaslatunkat, hogy mi melyik pályázatot ajánljuk. És akkor a testület erre rábólint. Van olyan persze, hogy építkezés közben 100-150 ezer eurós plusz költséggel jelentkezik egy cég, váratlan kiadások, felmerülő problémák miatt. Ekkor pótköltségvetést nyújt be, mi előterjesztjük a testületnek. És akkor ott ülünk mind - a főépítész, a főnököm és én, meg a tervezéssel megbízott iroda vezetője - és csak izzadunk és szenvedünk, hogy hogyan magyarázzuk el a képviselő testületnek. Mert sajnos le kell nyelniük ezt a békát és el kell fogadniuk, mert például előre nem látható műszaki problémák léptek fel.

ÉF: Ahogy ezt meséled, úgy tűnik, sok időt felemészt a csatározás.

KÁ: Igen, ez így van. Rugalmas a munkaidő, de 8-tól fél 4-ig bent kell lenni, és előírásszerűen  39,75 órát kell hetente teljesíteni. Ha esti ülésszakok vannak, akkor este 7-kor, 8-kor kezdődnek, néha éjfélkor megy haza az ember.

ÉF: Este 7-kor, 8-kor kezdődnek az ülések?

KÁ: Igen. Van, hogy már 6-kor.

ÉF: Magyarul a képviselő-testület tagjai egyébként valahol máshol is dolgoznak napközben?

KÁ: Igen, ők tanárok, pékek, van civil foglalkozásuk. Miért, Magyarországon munkaidőben vannak az ülések?

ÉF: Hát persze.

KÁ: Délután kettőkor?

ÉF: Persze, napközben.

KÁ: Nálunk minden késő délután, legkorábban hatkor kezdődik és elég szerény juttatást kapnak a képviselő-testületi tagok. Tényleg nem sokat. És nem állítom, hogy ez jó dolog, mert a pék, az ácsmester nem látja át a problémákat. Vannak eszméletlen bonyolult problémák, főleg gépészeti kérdések, ahol meg kell mondjam, én se sokszor látom át, mi lenne a legelegánsabb megoldás.

ÉF: Létbiztonság szempontjából ez milyen munkahelynek számít? Nehéz bekerülni?

KÁ: Nagyon nehéz bekerülni. Én tizenvalahány évig nem is kerültem be. Miután megkaptam a német állampolgárságot, ezt az álláshirdetést az újságban találtam, beadtam a jelentkezési anyagomat és 3 hónap múlva fölvettek. Szerintem egy külföldi diplomával, külföldi állampolgárként, nő létére, elváltan, két gyerekkel kb. 10% esélyed van, hogy megcsípjél egy ilyen állást. Azzal, hogy német állampolgár lettem, ötszörösére nőtt az esélyem. Ezt persze egyetlen humán erőforrásos vezető sem vallotta be nekem a felvételi beszélgetések során. Létbiztonságot jelent nekem és gimnazista gyerekeimnek ez a munka. Ez egy nyugdíjas állás, még akkor is, ha egyelőre nem diplomás, hanem technikusi státuszban vagyok. Ha kiírnak majd diplomás státuszt, akkor megpályázom és lehet, hogy így feljebb kerülök a ranglétrán.

ÉF: Jól érzed magad ezzel a munkával?

KÁ: Jól érzem magam, igen. A munka sokrétű, meg ma is sokszor szembesülök olyan feladattal, amit először kell csináljak, sokszor profitálok abból, hogy bevándorlóként a német mellett több nyelvet is beszélek, és néhány tárgyalópartnert, vagy munkást az építkezéseken anyanyelvükön szólítok meg. Így a munkámon keresztül is megtapasztalhatom, hogy Kelet-Nyugat, Észak-Dél Európa egyre jobban összenő. 

 


Névjegy
Koncz Ágnes építész

 

Koncz Ágnes 1984-ben szerzett építészmérnöki diplomát a BME Építészmérnöki Karán, majd 5 évig dolgozott budapesti tervezőirodákban (ÁGTI, KERTI), ipari épületek, bevásárlóközpontok, szállodarekonstrukciók munkálatain. 1990-ben egy évre Németországba ment gyakornoki tanulmányútra, ebből azonban letelepedés és családalapítás lett Freiburgban. Több mint tíz éven át szabadúszó építészként dolgozott, többek közt többlakásos lakóépületek (HOAI I-V) teljeskörű tervezését végezte. 2002-2003-ban elvégezte a DEKRA-Akademie/Freiburg – Business-továbbképzés marketing-média szakát. 2005-2007 között a feriburgi Büro “NIEKE“ alkalmazásában állt építész tervezőként. 2008 óta Denzlingen (Baden-Württemberg tartomány) önkormányzatának építésztervezői osztályán állami közalkalmazott építészként tevékenykedik, fő feladatai a közösségi épületek (iskola, uszoda, óvoda, stb.) beruházás-előkészítése, projektszervezés. 2004-ben a Freiburgi Magyar Egyesület elnökségi tagja lett - később elnöke is – az egyesület célja a magyar egyetemes kultúra és építészet németországi bemutatása, terjesztése. 2003-2004-ben Vargha Mihállyal együtt az Építészfórum 15 év tranzit c. videoinstallációjának és vándorkiállításának kurátora volt a freiburgi Építészkamara női munkacsoportjával együttműködve. Az epiteszforum.hu-n szakmai írásai is megjelentek, napenergiás épületekről, illetve a Freiburgban és környékén létrejött alternatív lakóközösségekről.

 

 

5 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »