építészet : környezet : innováció

Magyar Nemzeti Múzeum pályázat – Váncza Művek

Részletesen bemutatjuk a Váncza Művek által benyújtott pályaművet.

A Bíráló Bizottság részletes véleménye


A Múzeum bővítését az épület Ny-i előterében, a homlokzat és a kerítés közötti területen, a homlokzat teljes szélességében képzelte el a pályázó. A behajtást a Múzeum körút felől, a jelenlegi kapubejáratok mellett elhelyezett két gk. lifttel oldották meg. A parkoló sor a telekhatárral merőlegesen fűződik föl. Alárendelt értékű bejáraton lehet a Múzeum pinceszintjére jutni. A főépület bejárata továbbra is a középrizalit főlépcsőjén keresztül történik. Alternatív kijáratként a földszinten, a porticus alatt elhelyezett múzeum shopon keresztül, a pofafal megnyitásával biztosította a pályamű. A Pollack féle térkoncepció alapelemét, az épület földszintjén keresztülfutó haránttengelyt újra megnyitja. A jelenlegi Pollack terem ismét kapuáthajtó, amelyből a D-i udvar, ezen keresztül a középszárny földszintjén elhelyezett kávézó, majd az É-i udvar, végül az É-i kapuáthajtón át a kertbe lehet kijutni. A megoldás támogatható, de ebben a formában múzeum-biztonsági okok miatt elfogadhatatlan.


Mindkét udvarban 1-1 ellipszis alaprajzú tömeg épül, a D-i udvari építmény spirálisban futó járófelülettel kilátótérként, az É-i udvar felépítményében két szinten konferenciaterem kapott helyet. Az 1. és a 2. emelet közötti közönségkapcsolatot az 1 emeleten a húzott karú iker lépcsők orsóterében helyezi el, amelyek a 2. emeleten a kandallóterembe érkeznek. Műemléki szempontból a történeti terek ily módon való átalakítása nem támogatható.


A kertben minden funkciót biztosít. Fákat meghagyja. Nagy összefüggő foltokat lezárja. A lépcső mellett elképzelt 3 m átmérőjű betongyűrűbe zárt fa rossz megoldás. Nem javasolható az épületre rálátást megakadályozó fák telepítése.



Részletek a műleírásból

A tervezési feladat meghatározása:

A Magyar Nemzeti Múzeum, a jelen tervpályázat kiírója, a hazai klasszicizmus építéstörténetének csúcsteljesítményét, Pollack Mihály hihetetlenül gazdag életművének koronáját, a Magyar Nemzeti Múzeumot és elválaszthatatlan környezetét képező Múzeumkertet, egy átfogó, komplex fejlesztés révén, Európa vezető kiállítóhelyeinek sorába kívánja emelni. A fejlesztési elképzelés határozott célként jelöli meg a Múzeumkert és a város, valamint a múzeum és a park viszonyának nyitottabbá tételét. Kiíró, a kiállítóterek, szolgáltatási egységek nagymértékű bővítése mellett, a kiszolgáló-logisztikai funkciók területeinek növelésére, térszín alatti parkolás lehetőségének megteremtésére és a Múzeumkert revitalizációjára keresi a lehető legjobb megoldási stratégiát.


A tervezési kiírás érett módon irányelveket határoz meg, a konkrét programalkotás részletező feladatát a tervező építészre bízza. A helyszín történelmi légköre, az épített környezet különleges kvalitása, a patinás intézményhez kötődő kultúrtörténeti emlékek gazdag sora, tiszteletet, megértést és nagyvonalú magatartást követel a közeledni vágyóktól.

Pályázati dokumentációnkban a következő program-pontokra szándékoztunk kiforrott építészeti megoldást nyújtani:

  • A történelmi aurájú Múzeumkert újraélesztése.
  • A Múzeumkert szolgáltatási szintjének karakteres növelése.
  • A Múzeumkert és a Nemzeti Múzeum kölcsönös kapcsolatrendszerének kiterjesztése, az épület és a park közti határvonal kontúrjának gyöngítése.
  • A klasszicista és modern architekturális gondolkodásmód közti harmonikus átmenet megteremtése.
  • A Nemzeti Múzeum Pollack Mihály által elképzelt térstrutúrájának helyreállítása.
  • Az expanziós igények kielégítése, a meglévő és védendő térstruktúra szerkesztési elveinek, arányrendszerének, szigorú és végtelenül következetes világához igazodva.
  • Összetettsége ellenére, átlátható, tiszta funkcionális rend megalkotása.
  • Kortárs, látogatóbarát környezet kialakítása /komplex akadálymentesítés, családok, kisgyermekek fogadása, sokrétű, kiterjedt szolgáltatási szint biztosítása/.


A kiemelt jelentőségű műemléki környezet építéstörténetének rövid ismertetése:

 A Nemzet Múzeumának története 1802-ben veszi kezdetét, mikor gróf Széchenyi Ferenc gyűjteményeit és könyvtárát a magyar nemzetre hagyja, s e nemes gesztusával megteremti első közgyűjteményünk gazdag alapanyagát. A kollekció közadakozásra gyorsan gyarapodott, de a bemutatására alkalmas önálló épület megvalósítására politikai okok miatt, csupán évtizedekkel később kerülhetett sor. Más pesti helyszínt, s több előzetes tanulmányt követően az 1832/36-os országgyűlés döntése alapján, 1836-ban nádori felkérésre Pollack Mihály kapott megbízást, az országúti Batthyány-telken, az állandó múzeum épületegyüttesének tervezésére és megvalósítására. Az 1838-as pesti árvíz, valamint az azt követő helyreállítási munkálatok hátráltató hatása ellenére, az épület 1847-ben megnyithatta kapuit Pest város közönsége előtt.


Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt a múzeum dísztermében ülésezett a magyar országgyűlés felsőháza. Két évtized múlva került sor a belső díszítőmunkák befejezésére, melyek közül művészettörténeti szempontból a legjelentősebb, a főlépcsőház kifestése volt. A magyar ősmondai és történelmi képek sora Lotz Károly és Than Mór keze nyomát dicséri /1867-76/. A Múzeumkert terveit Petz Ármin, az Orczy kert főkertésze, 1853 május 30-án nyújtotta be jóváhagyásra. Az angolparkos kialakítású kert közadakozással valósult meg 1857-re. Az 1848. március 15-i forradalmi nagygyűlés emlékét ápolva, a főépülethez szervesen kapcsolódó Múzeumkert, nemzeti emlékhellyé vált.


A legnagyobb mértékű átalakításra 1926-43 között került sor. Kismarty Lehner Jenő – az átalakítási munkálatok tervezője -, a múzeumi terek alapterületének növelése érdekében, a felső szinti, nagybelmagasságú kiállító-termeket lefejezte, s új, alacsonyabb síkban szerkesztett födémszintek létrehozásával, 850 m2-nyi kiállítóteret hozott létre a tetőtérben. Az átépítés során elpusztult a második emeleti térsor gazdagon díszített mennyezetének majd teljes struktúrája. Ekkor kapta az épület a tetőtéri kiállítóterek természetes fénnyel történő megvilágítását biztosító felülvilágító-rendszerét.


A Lehner féle átépítést követő két évtizedet, jórészt az ostrom alatti bombázásokból eredő rombolás helyreállítása, majd az ’56-os szabadságharc alatti orosz nehéztüzérség által okozott károk restaurálási munkálatai töltötték ki. A jelen állapotot meghatározó műemléki felújítás két szakaszban történt. Az első Siklós Mária vezetésével 1985 és 1994 között, míg a második, s egyben utolsó beavatkozás Dobozi Miklós és Rosch Gábor tervei szerint 1994 és 2006 között. A huszadik század végére eső munkálatok, a modern múzeológiai technológiák bevezetése mellett, jellemzően a Pollack féle elképzelések lehetőség szerinti teljes visszaállítását tűzték ki céljukul.


A Nemzeti Múzeum építészettörténeti jelentőségét Zádor Anna, Pollack Mihály életművének feldolgozója az alábbiakban méltatja: „a Nemzeti Múzeum felépítésének ünnepélyes méltóságával, monumentális nyugalmával, zárt tömbjével és mégis finoman változatos tagolásával, fejlett érzékre valló arányainak jóleső ritmusával kiemelkedik a kor európai építészetéből. Friss és fiatal, fejlődőképes és érzékeny kifejezése a korának, nincs benne semmi abból a megmerevedő, hideg és üres akadémikus klasszicizmusból, amely a nyugati klasszicizmus e korbeli példáit már jellemezte. Mintaképeit elsősorban az olasz építészet szolgáltatta, amely – miként a magyarországi építészet is – fokozatosan haladt a barokk klasszicizáló, kései korszakán át a klasszicizmus felé. Nem tűnik hidegnek és erőltetettnek, mint több e korbeli társa, hanem a hagyományokból táplálkozik, és híven kifejezi azt a megkésett fejlődést, amely a hazai történelmünket ekkor általában jellemezte. De ebből fakad az is, hogy eléggé sokáig húzódó elkészültekor nem ragyoghatott tartósan az elismerés fényében.”


Javasolt térstruktúra, a tervezési koncepció alapelemei:

Fejlesztési tervünk alapszerkesztése, a múzeum-épület geometriai rendszerének összefüggéseire hagyatkozik. A klasszicista építésmódra jellemző, fő- és mellék-tengelyek által karakterizál térstruktúra, a bővítményektől, a meglévő erővonalakhoz való illeszkedést várja. A kanonikus rend, az arányok mindenhatósága, a szófukar és fegyelmezett díszítésmód távolságtartást kér, s tiszteletet parancsol. Korunk építészetének sokrétű, s gyakran személyes hangvételű világában, határozottan reprezentált az a racionális irányultság, mely a geometriához fűződő viszonyában igen közel áll a klasszicista gondolkodásmódhoz, annak ellenére, hogy eszköztárukban, absztrakciójukban óhatatlanul eltérnek egymástól. A méltó együttélés feltételeinek megteremtését, mi ezen az úton látjuk biztosíthatónak.


A Nemzeti Múzeum markáns főtengelye, mellvéddel határolt, emelet magas, nyújtott lépcsősorral előkészített, nyolcoszlopos, nyitott portikuszon át jelöli ki az intézmény főbejáratát. Az aprólékosan előkészített fogadtatást követően lépünk be a bejárati csarnokba, majd a boltozott kerek csarnokba, ahonnan a háromkarú díszlépcső artisztikus térsora nyílik. Az ünnepélyes struktúra csúcspontját a római Pantheon ihlette, második emeleti kupolatér és az abból nyíló díszterem alkotja. A téregyüttes a magyar építészet történetében egyedülálló minőséget képvisel. E középtengelyre fűzött térsorhoz, két oldalról, szimmetrikus rendben kapcsolódik az oldalfolyosós szerkesztésű, téglány alaprajzú, kétudvaros múzeumi szárny. A kiállítóterek, a kellő bevilágítás biztosítása érdekében, a külső homloksíkon helyezkednek el, míg a kiállítási folyosók, alárendeltebb funkciójuk révén az udvarokra néznek. Az épület geometriai rendjében a középtengely mellett hangsúlyosan jelen van egy kereszttengely is, mely az északi kapubehajtót az udvarokon és a középszárnyon át a déli kapubehajtóval köti össze. E nagyon fontos mozgástengely, az épület jelenlegi használatmódjával teljes mértékben elsikkad. A Pollack féle elképzelés, a Múzeumkert megléte előtt megteremtette a további kapcsolódási pontok rendszerét környezetével.


Az épület bővítésének lehetséges útját a kereszttengely életre keltésével látjuk megvalósíthatónak. A javasolt geometriai rendszer a meglévő szisztémára telepszik, rekonstruálja az eredendő elképzelést, s szerves egységet képes alkotni a klasszicista térszerkezet kiforrott világával. A kereszttengely rehabilitációja utat nyit a Múzeumkertre, s a földszinti alaprajzon, a főtengellyel történő metszéspontjában átvezet a főtengely mentén feltáruló, a fentiekben ismertetett különlegesen kifinomult központi térsorra. Ezen építészeti stratégia mentén, elmosható a kert és az épület közt húzódó nehezen átjárható határvonal, megnyílik a lehetőség a szokványos múzeumi üzemvitel feloldására, hiszen intézmény az intézményben elven működtethető konfiguráció áll elő, melynek mozgástengelyei a komplex térstruktúra egyetlen pontján kereszteződnek.

 

MNM látványterv, vezető tervező: Váncza László
MNM látványterv, vezető tervező: Váncza László
MNM látványterv, vezető tervező: Váncza László
MNM látványterv, vezető tervező: Váncza László
 

 


Az udvarokba tervezett bővítmények támadáspontját tehát a kereszttengely jelöli ki, oly módon, hogy folytonos vonalvezetésén csorba ne essen. Mindezekből következett számunkra az a felismerés, hogy az udvarok hasznosításának megoldását ne csupán a cca. 700m2-nyi udvarfelület kezelésében keressük, hanem egy jóval összetettebb, háromdimenziós probléma-rendszerre adjuk válaszunkat. Az udvarok zömök téglalap kontúrjának arányrendjét követő, áttetsző ellipszoidokat állítottunk a tengelyre, melyek udvari szinten nyugvó fogadóteréből lankásan emelkedő rámpák mentén nyílnak meg a kért funkciók. A kereszttengely az előtereken zavartalanul áthatol. A térben kiterjesztett beépítési mód nagyobb alapterületet biztosít a bővítmények elhelyezésére és minimalizálja a kapcsolódási pontok számát a védett főépülettel. Megőrzi az eredeti szerkezeti rendet, a térelválasztó határfalaknak továbbra is született szerepüket szánja. A formálásban és az anyaghasználatban elsődleges szempontot képviselt a szerkesztettség, az arányrendszer, a szófukarság valamint a homogenitás, hiszen ezekkel az architekturális alaptulajdonságokkal véljük elképzelhetőnek a klasszicista főépülethez való illeszkedés kortárs módozatát.


A földalatti bővítmények helyszínrajzi pozícióját keresve már nem csupán a főépület belső szerkesztési rendjét vizsgáltuk, hanem a különleges értéket képviselő Múzeumkert növénykiültetésére is tekintettel kellett lennünk. A leggyérebben beültetett területet javasoljuk e funkciók befogadására, azaz a tömegrendezvények által használt előkertet. Ebben az esetben is az általunk tervezett bővítmény belső kialakításának rendjét, a meglévő épületet átható, s a pinceszintre is jellemző szerkesztési elvekhez igazítva alkottuk meg.


Az épület kereszttengelyének megnyitása, a földalatti beépítések intimitása a Múzeumkert használati értékének növelése érdekében is történt. Nem csupán az épület és a park viszonyát fűztük szorosabbra, hanem három, a kitüntetett tengelyvonalakra illesztett új keletű kapu megnyitásával, a város és a kert kapcsolata is lényegesen nyitottabbá vált. A belső kert burkolt felületeit a főközlekedési útvonalakra korlátoztuk, s ezen túlmenően csupán az Arany János szoborral díszített, Múzeum körútra néző, tömegrendezvények számára is alkalmassá tett előteret kívánjuk szilárd kőburkolattal ellátni. Az előkert szilárd felületét szabadtéri kiállítások, kisebb rendezvények szervezésére is alkalmassá tennénk, melyhez a szükséges csatlakozókat, raszteres geometriai rendben, a burkolatba süllyesztve képzeljük megadni. A Múzeumkert „U” alakban tömbösödő, magasan záródó lombkoronázatát folyamatos fakiültetéssel tartanánk életben. A fák törzse által ritmizált járószintet teljesen átjárhatóvá tennénk, ahol szobrok, ivó-kutak, kiülők és gyermekjátszók, valamint a kerti pavilonban berendezett kávézó és cukrászda végtelenül gazdag világa várja a városlakókat.


Funkcionális elrendezés, az alaprajzok ismertetése:

Az általános tervezési alapelveket követően ismertetnénk pályázati dokumentációnk alaprajzi elrendezését. A múzeumba belépő látogató, a már felidézett méltóságteljesen emelkedő lépcsősoron, nyolcoszlopos nyitott portikuszon áthaladva érkezik az előcsarnokba, mely impozáns fogadótér a terepszinttől elemelve az épület első emeletén nyugszik. A hosszanti elrendezésű, háromhajós csarnoktér szimmetrikus világát megőrizve, az akadálymentes feljáratot a nyugati mellékhajóba állított, két üvegszerkezetű lift beépítésével biztosítottuk. A liftek mind a park szintjén, a portikusz alatti kerti bejáróból, mind pedig a gépkocsitároló látogatók által is bejárható előteréből is megközelíthetőek. A fogadó-térben találhatóak a jegypénztárak és az információs pult. Az előcsarnokból a központi tengelyen haladva jutunk a főlépcsőház halljába, ahol a jelenlegi múzeum-shop helyén alakítottuk ki a központi ruhatárat és csomagmegőrzőt. Az első emeleten az eredeti térszerkezetet állítottuk helyre, az északi és keleti frontok raktárait, irodáit a pinceszinti bővítménybe, valamint a földszinti és tetőtéri irodákba átcsoportosítva. Ezzel a gesztusunkkal helyre tudtuk állítani a Pollack féle alaprajzi szisztémát. A látogatói szint teljes körű akadálymentesítésére, a garderobe mentén, egy rámpát iktattunk be, melynek köszönhetően kerekesszék segítségével is biztosítható a feljutás a néhány tíz centiméterrel magasabb síkon fekvő első emeleti látogatói folyosókra.


A második emeletre általános esetben a főlépcsőn jutunk fel, de lehetőségünk van a kupolatértől nyugatra található melléklépcsők orsóterébe illesztett üveg-liftek segítségével leküzdeni a szintkülönbséget. Mindkét útvonal a kupola térre vezet. E központi térről indítva, feltártuk és körüljárhatóvá tettük a látogatói folyosókat eredeti szépségüknek megfelelően. A tetőtérbe való feljutás alternatív lehetőségét a dél-keleti sarokból nyíló szolgálati lépcsőházzal biztosítottuk. A körbejárhatóság originális rendjének megteremtésével a második emeleten is megtörtént a pollacki elképzelés rehabilitációja. Az első és második szintek vizes helyiségeit a félszinten található pihenőről, ill. a hátsó lépcsőház melletti közlekedő terekből nyílóan tervezzük kialakítani.


A klasszikus kiállítási területek és a földszinti térsor kapcsolatát az első emeleten lévő kupolacsarnok mentén található íves lépcsők használatbavételével adtuk meg a látogatók számára. Az impozáns lépcsőzetek orsóterében elhelyezett üvegliftek a vendégek kényelmét szolgálják. A földszintre lejutva a kőtárba érkezünk, ahonnan nyugatra nyílik a múzeum-shop megnövelt alapterületű eladó-helyisége, s keletre a központi kávézó centrális elrendezésű fogyasztó-tere. Ezen a ponton metszi egymást térben a fő- és a kereszttengely. A múzeum belső tereiből érkezve innen tárul fel az udvarok centrumába állított két üveghomlokzatú ellipszoid bejárata. Az épület széltét átható, terepszinten nyugvó kereszttengely jelöli ki az utat az északi udvarban a konferenciatermet magába foglaló üvegtestbe, és a déli udvarban a hasonló szerkesztésű ideiglenes kiállítótérbe. Az ellipszoidokhoz átkötő üvegfolyosók a meglévő udvari kijárók méretéhez illeszkednek. Oldalfaluk felnyíló szerkezete az udvarok szabadtéri felületeihez enged kijutást.

 

MNM látványterv, vezető tervező: Váncza László
MNM látványterv, vezető tervező: Váncza László
MNM látványterv, vezető tervező: Váncza László
 

 


A déli udvarban elhelyezett ellipszoidban terveztük az ideiglenes kiállítótér megvalósítását. A kétrétegű klíma-homlokzat mentén lankásan emelkedő dupla spirál födémrendszer, mintegy végtelenített térsor, alkotja a kiállítótér hagyományos értelembe vett termét, s az áttetsző tárgy magjában, víztiszta üvegezéssel határoltan, a spirálok által körülírt orsótérben képzeltük el az un. három-dimenziós kiállítóteret, melynek térben minden nézőpontja a spirálok mentén biztosítható. A kialakult térkompozíció tágítja kiállítás rendezés lehetőségeink határát, hiszen a térbeli körbejárhatóság megjelenésével egy ritkán használható rendezői effektus emelünk be tárházukba.


A felső ponton úszó síkfödémre terveztük az internet kávézót, ahonnan a látogatók a városra is és a belső kiállítótérre is egy igen szokatlan nézőpontból tekinthetnek le. A rámpa középtengelyének hossza 360 m, ami 7% alatti emelkedéssel teszi lehetővé a tervezett szintkülönbség leküzdését. A speciális geometriai elrendezésnek köszönhetően, a rámpa teljes alapterülete 2450 m2, melyből a kávézó területétől eltekintve, csaknem 2350 m2 kiállítótér áll a rendelkezésünkre. A koncentrikus ellipszis alaprajzú tér kiállítási mezejét diszponibilis rendben alakítottuk, hogy a váltakozó tárlatok igényeit szabadon követhesse. A sugár irányban elhelyezhető, mennyezetre rögzíthető, mobil paravánok segítségével, végső esetben a cellás elrendezésig is szabdalható a térfolyam. Az áttetsző klíma-homlokzatnak köszönhetően a teljes térstruktúra természetes fénnyel egyenletesen deríthető. A túlzott benapozás ellen a külső homlokzati sík belső felén kiépített árnyékoló-rendszerrel védekezünk. A rámpa homlokzattal határos peremén építenénk ki a csatlakozót a mozgó-trepniknek, melyek az akadálymentesítést és az anyagmozgatást szolgálják.


Az északi udvarban tervezett ellipszoid, külső megjelenésében, arányrendjében, szimmetrikus párja a déli udvar beépítésénél ismertetett épületelemnek. A belső rámpák emelkedése, vonalvezetése, térkonstrukciós elve is megegyező. A mag kiképzése, funkciója és formálása tér el az előbbiektől. Ebben az esetben is a feltárás logikája azonos, tehát a kereszttengely átható lendületét korlátlanul megőrző közlekedési rendszert alakítottunk ki. Az udvar arányrendszeréhez igazodó ellipszoid, gömb formátumú magjában, a többfunkciós előadóterem és kiszolgálóterei helyezkednek el.


A gömb héjszerkezetet, belső metszetei által meghatározott magasságban érintő közlekedő rámpa segítségével tárjuk fel, s szolgáljuk ki. Az előadóterem pódiumszintje állítható magasságú, melynek köszönhetően a tudományos előadásoktól, zenei eseményeken át, bálok megrendezésére is alkalmassá tehető. A színpad alatt található a művészöltözők és a toalettek helyiségcsoportja. Az előadótér átrendezhetőségéhez elengedhetetlen szükséges bútorraktár, a gömb alsó cikkelyébe került. Alaprajzunkon a maximális lélekszámra berendezett variációt mutattuk be, ahol a nézőtér spirális vonalú ejtését ábrázoltuk. A terem maximális befogadóképessége 350 fő. A gömb felezősíkjától felfelé a külső rámpa, mint karzat hat át a héjon. Ezzel a gesztussal funkcionális szempontból is megteremthető a folyamatos térbeli kapcsolat külső és belső tér között. Az ellipszoid szerkezetének alapelemei komplex módon hatják át a konstrukciót. Az előadótér belső falburkolata szabályozható, akusztikailag méretezett panelekből épül fel.


A gömb mentén a rámpa spirálja a panoráma étteremhez vezet, ahol különleges építészeti környezetben fogadja vendégeit a látványkonyhával felszerelt vendéglátó-üzem. Az étteremben egyidejűleg 60 főt tudunk leültetni. A konyha előkészítő- és kiszolgáló-zónáját az északi kapubehajtó mentén alakítottuk ki. A tehermozgatást, akadálymentesítést ebben az esetben is a déli udvar beépítésénél leírtakhoz hasonlatosan oldottuk meg. A gömb-héjon belül kialakított konferencia-terem funkcionális egysége mellett, az északi ellipszoidban is berendezhető a rámpa spirálja ideiglenes kiállítótérként, azzal a megkötéssel, hogy az installációk méretezése során gondolni kell a nagyterem megközelíthetőségére.


Az ellipszoidok főbejáratát, valamint a központi kávézót felfűző kereszttengely épületet metsző végpontjain, a kapubehajtókon át a Múzeumkert északi ill. déli mezejére fut, megteremtve ezzel a kert és az épület intenzív kapcsolatát. Az alapszerkesztés ismertetésekor említettük, hogy a főtengely és a kereszttengely csupán egy ponton metszi egymást. E geometriai jellemző az üzemeltetés módjában jelent újabb szabadságfokot, hiszen az udvari beépítések által létrehozott új szolgáltatások a Nemzeti Múzeum nyitvatartási rendjétől biztonsággal függetleníthetők. A belső udvarok esti üzemben a Múzeumkert felől bejárhatóak, kávézói, étterme, ideiglenes kiállítótere, koncertterme este a várost szolgálhatja.


A földszinten helyeztük el a központi irodai egységeket, melyek a kapubehajtóknál beépített üvegajtókkal szeparálódnak el a látogatói zónától. A belső terek szerkesztésekor ebben az esetben is Pollack Mihály eredeti elképzeléseit követtük. A déli kapubehajtóból nyílóan, a játszótérhez közel terveztük meg a gyermekfoglalkoztatót, hogy szolgáltatásai a kert és a múzeum vendégei számára egyaránt elérhetővé váljanak.


A pinceszinten történt átalakítások a látogatói és az üzemi területeket egyaránt érintik. Az ellipszoidok gyámolítását új tartószerkezettel kívánjuk biztosítani, ezért az udvarok alatti beépítést átterveztük. Az ellipszoid kétrétegű héjszerkezetének köszönhetően a födémáthatást követő metszékében felülvilágítóként működik a pincetérben. Ennek köszönhetően természetes fénnyel tudunk deríteni a föld alatt kialakított kiállítótermekben, melyek közül a lapidáriumot eredeti pozíciójában hagytuk, s a középtengelyre szimmetrikusan megépülő, új, 700 m2 alapterületű teremben kívánjuk bemutatni a kőtár, jelenleg ideiglenesen tárolt gazdag gyűjteményét. A kupolatér alatti centrális csarnokhoz kapcsolódó térnyúlványok által határolt helyiségeket használtuk fel a pinceszint látogatói lépcsőházai számára, valamint a fenti szinthez hasonlóan, a lépcsőkarok orsótereit, az akadálymentes liftek beépítésére. A pinceszinten a látogatói zóna csupán a kőtárra korlátozódik.


A múzeum épülettömbjének eredetileg is alápincézett szakaszán belső átalakításokat, funkcionális blokkok átcsoportosítását javasoltuk. A keleti fronton új öltöző zónát szerkesztettünk, s a raktárak, műhelyek sorát szinte érintetlen formában hagytuk jelenlegi helyzetükben. Az északi udvar alatti restaurátor műhelyeket az északi és a déli fronton helyeztük el, az angolaknára nyitható kivitellel. A nyugati frontot megtartottuk a gépészeti terek számára. A keleti sarokban elhelyezett személyzeti lépcsőház, a múzeum teljes metszetét átszelve, minden szinthez kapcsolódik, így az üzemeltetési és a látogatói közlekedés útvonalát térben el tudjuk egymástól választani. Az épülettömböt körülölelő, folytonos vonalvezetésű angolaknát bevilágításra és szellőztetésre alkalmassá kívánjuk tenni.


A kiíró által kért kiszolgálói- és logisztikai funkciók bővítésére, a főépület belső rendjének átszervezéséből adódó raktár-többlet igények kielégítésére, valamint a föld alatti személygépkocsi tároló megvalósítására a Múzeumkert védelme és a meglévő térstruktúrához való szerves kapcsolódás megteremtése érdekében, a növényzettel be nem ültetett, a későbbiekben szilárd burkolattal felületkezelt, előkertet tartjuk a legmegfelelőbb helyszínrajzi területnek. Tervünkben, az épület északi és déli homlokvonala által meghatározott egyeneseket hosszabbítottuk meg a Múzeum körúti telekhatárig, s a körülírt mezőben rendeztük be a kiírásnak megfelelő alapterülettel a raktári és parkolói zónákat. A Múzeum körút felől, a meglévő kapubehajtók mellett elhelyezkedő autó-lifteken át jutunk a 40 gépkocsi befogadására méretezett parkolóba. A liftek az előkertben felépítményt nem igényelnek, csupán üveg-mellvéd határolja őket. Ráhajtójuk felülete a tér burkolatával azonos anyagú és kiosztású. A liftek teherbírása, geometriai mérete a kiírásban meghatározott szállító-járművek terhelhetőségéhez és méretéhez igazodik.


A 108 m hosszú csarnoktérben, a 40 db. gépkocsit és a két liftet a keleti falon helyeztük el, míg a múzeum gépjárművel is bejárható, 3,80 m széles gazdasági folyosóit nyugatról csatlakoztattuk a garázs közlekedő-zónájához. A 2500 m2 alapterületű raktárzónát feltáró folyosók, a biztonsági előírásoknak megfelelően zsilipelhetőek. A múzeum előterében megmentett fák gyökerét 6 m átmérőjű vasbeton kutakkal határoljuk. A kutak falszerkezete részt vesz az alépítmény teherhordó munkájában. Rendezvények esetén, vagy mozgássérült látogatók fogadásakor a középső folyosó vezet a látogatói zónát feltáró liftek előteréhez.


Az épület alaprajzi rendjének ismertetését a fogadtatásnak megfelelő sorrendben, az első emelet leírásával kezdtük, majd a látogatókat követve, a második emelet, a terepszint, s végül a pinceszint következett. A leírásban hátra maradt tetőtérben kizárólag üzemeltetési egységek találhatóak. A modern múzeumi technológiával felszerelt raktárak a kiállítóterek felett helyezkednek el. Logikus alaprajzi rendjüket véleményünk szerint nem érdemes változtatni. A belső udvarokra néző iroda- és kutatói zóna jelenlegi állapotában szervezetlen képet mutat, így átépítésüket javasoljuk. Az udvari nézeteket tanulmányozva zavarónak tűnt számunkra a tetőkiemelés módja, s építészetileg megoldatlannak éreztük részletképzését.


A javasolt elrendezés metszetében megengedné az eredeti állapot visszaállítását, a tetőtéri irodazóna hasznos alapterületének csökkentése nélkül. A folyosó mélysége elegendő ahhoz, hogy az udvari homlokfal mentén körbefutó 15 m2-es iroda-egységeket alakíthassunk ki, tárgyalókkal, tea-konyhákkal és vizes helyiségekkel kiegészülve. A belső tér szintkülönbségeit hosszan elnyújtott rámpák segítségével vennénk fel. A természetes fény bejutását a térsor felett végigfutó, a besugárzás ellen rézlemezből kialakított árnyékoló-lamellákkal védett felülvilágító sávval oldottuk meg, mely megoldást javasoljuk gerincbevilágítóként is alkalmazni. Az épület jelenlegi tetőbevilágítói bizonytalan ritmusuk, kissé esetleges geometriai kiosztásuk miatt szabdalt tetőképet eredményeznek, az alépítmény végtelenül igényes világától kissé elfordulva. Az iroda zóna előtereként berendezett hátsó lépcsőház halljából, a főlépcsőház feletti tetőtérben további raktárak kialakítására látunk lehetőséget.


A hátsó telekhatár mentén található, Wágner János építész tervei alapján készült kertészlak épületét, a Múzeumkert kiszolgálására, kávézó-cukrászdává kívánjuk átalakítani. Az eredeti építményt szimmetrikussá kiegészítve, fogyasztótereit kerti teraszokkal bővítve képzeljük kompozíciónkba beilleszteni. A vendégforgalmi tereket a földszinten, míg a kiszolgáló-, szociális hátteret a bővített pincében helyeztük el. A pavilon külső megjelenésében az eredeti épület klasszicista világát mutatja.


Tömeg és homlokzatképzés:

Fejlesztési tervünk a védett épület külső megjelenésének perspektivikus képét apró jelzések szintjén módosítja. A környező utcákról, a városi ember szemében a kert újjáélesztése, az intézmény nyitottsága kelt érzékletes hatást. Beavatkozásunk az épület belső tereit élvezők számára jelent határozott változást. Az udvarok hasznosítása kapcsán, a fentiekben leírt geometrikus szemlélettel közeledtünk az építészeti probléma megoldásához. Kerestük a kapcsolatteremtés lehetőségét az általunk oly nagyra tartott „öreggel”, s arra vágytunk, hogy mindeközben néhány rövid szó hangozzék csak el. Minden lépésünket a Pollack Mihály által meghatározott térstruktúra törvényszerűségeinek értelmezése és az épületet átható arányrendszer követése béklyózta. Az udvar zömök téglalapjának oldalhosszai határozták meg az ellipszis kis- és nagytengelyének hosszát. Az épület gerincmagassága, valamint az udvar méretarányai az ellipszoid „X, Y és Z” koordinátáit. Külső homlokzatunk, az épületfizikai mutatók javítása végett tervezett üveg-szerkezetű klíma-homlokzat - pontmegfogásos rögzítésmódjának köszönhetően -, osztás nélküli, homogén, áttetsző felületével szófukaron áll az udvar kissé rideg terében.


A tisztelettudó viselkedés azonban nem zárja ki a határozott jelenlétet. A bővítés kapcsán létrejön egy intézmény az intézményben, mely műszaki megoldásaival, tartószerkezeti rendszerével, anyaghasználatával híven tükrözi építésének korát. Az ívesen futó rámpákat gyámolító küllős acélszerkezet, az áttetsző homlokzat mögötti sziluettjével, könnyedségével az anyagtalanság felé igyekszik, míg társa, a főépület évezredes minták után kutat, és mindezek ellenére axiómarendszerükben hasonlatosak.

[…]


Kertészeti műleírás:

A Magyar Nemzeti Múzeum kertje egy különleges adottságú zöldfelület Budapest sűrű szövetében. Jelentősége városi és országos szinten, ökológiailag és kulturális szempontból egyaránt kiemelkedő. A Múzeumkert nemzetünk egyik legfontosabb emlékhelye, számos tömegeket vonzó rendezvény helyszíne és Budapest belvárosának kertje.


A tervezést meghatározó adottságok: Pollack Mihály múzeumkertre vonatkozó első elképzelései már az épület tervével egyidejűleg megszülettek, ám az angolpark-szerűen kialakított, kerítéssel körbevett kert évtizedek alatt, gyűjtések, adományok segítségével valósult csak meg, Petz Ármin tervei szerint (1853). Magas törzsű fák, alacsony cserjék, múzeumi sétány, kölcsönözhető öntöttvas székek, könyvkölcsönző pavilon, frissítő italokat árusító bódé állt az Ybl Miklós tervezte, ma is látható vasrácsos kerítés mögött. A Múzeumkert mindenkori használói, a városlakók és a látogatók, gyakorlatilag változatlan módon élvezik a kertet a kezdetektől napjainkig. A kertben a XIX. század óta gyerekek játszanak, babakocsis édesanyák, tanuló diákok, egyetemisták, pihenni vágyó idős emberek, és szerelmespárok látogatják. A városlakók mellett a múzeum vendégei is szívesen pihennek meg a tárlatvezetések után.


A kulturális hagyományok: A március 15-i megemlékezések mellett a kert számos rendezvény helyszínéül szolgál, köztük a legnagyobb a Múzeumok Majálisa, mely jelenleg is a hazai kulturális élet középpontjában áll. A Múzeumok Majálisa és a nemzeti ünnepek során az ország egészéből érkeznek látogatók.

 

MNM látványterv, vezető tervező: Váncza László
MNM látványterv, vezető tervező: Váncza László
MNM látványterv, vezető tervező: Váncza László
MNM látványterv, vezető tervező: Váncza László
 

 


Meglévő, őrizendő értékek: Az első, adományokból megvalósított faültetés során többek között hársfa, hegyi szilfa, magas kőris, bálványfa, fekete diófa, fehér vadgesztenye, csörgőfa és japánakác került a kertbe. Az eredeti telepítésből ugyan mára nem, vagy vélhetően csak pár egyed maradt fenn, a kert mai, idős faállománya rendkívüli értéket képvisel a Belvárosban. 1976-ig fontos társadalmi eseménynek számítottak a Múzeumkertben a szoboravató ünnepségek. Ma a kertben 12 szobor emlékeztet a Múzeum és kertjének történelmi jelentőségére.


Kerttervezési alapelvek:
A Nemzeti Múzeum és a Múzeumkert szerves egységet alkot, az első terveket elkészülte óta. Célunk az épület és a kert közötti összhang újrateremtése, a múlt tiszteletben tartásával és a kert meglévő értékeinek megőrzésével. Az egyszerűség, tisztaság rendteremtő erejét felhasználva, a mai kor emberének szellemében megalkotott kertet kívánunk létrehozni, az időtlen értékeket hordozó hagyaték megőrzésével. A Múzeumkert nevében is hordozza kerti mivoltát, s határozott szándékunk e tartalomnak megfelelően újjá éleszteni felületét, amely a mindennapi látogatók és az alkalmi rendezvények igényeit egyaránt képes kiszolgálni.


A tervezett kert szerkezete: Mivel a múzeum bővítése térszín alatt és az épület udvaraiban történik, a kert teljes területe megmarad, illetve felszabadul a szabadtéri funkciók számára. Tekintettel az építészeti hagyatékra,  megőrizzük az Ybl Miklós által tervezett kerítést, egyes kapuk áthelyezésével, megnyitásával az új kert térstruktúrájához igazodóan. A kert egésze akadálymentes, mindenki számára szabadon bejárható.


A Múzeum körút felől a helyreállított őr-pavilonok mellett eredeti helyükön maradnak a főkapuk, amelyek a bővítés fölötti térre nyílnak. A kapuknál találhatók a múzeum gépkocsival történő megközelítését biztosító autóliftek. Ezeken a pontokon lehetséges a múzeum főbejáratának gépjárművel való megközelítése. A tágas tér szolgál a múzeum reprezentatív előtereként, amely alkalmas a tömegrendezvények, ünnepségek megtartására, és az ideiglenes szabadtéri kiállítások elhelyezésére. A főlépcső mellvédjei előtt a tér a múzeum külső gyülekező, fogadóterévé alakul.


Az épületet patkó alakban körülvevő kert a múzeum falától a kerítés felé menetelesen változik át az épített, szerkesztett környezetből az organikusba. A kertet kiszolgáló valamennyi állandó és ideiglenes funkciót egységes formában alakítottuk ki. A Múzeum utca felől, az észak-déli kereszttengely végpontjában, új kapuzattal nyitottuk meg a kertet, mely útvonalon halad keresztül a várost, a kertet és az épületet összefűző új mozgástengely. E kertészeti és építészeti gesztusunkkal a múzeum udvarait, nyitvatartási időn túl is elérhetővé tettük a kerthasználók számára. A kertészház felújításával és kibővítésével, annak kávézóvá, ill. cukrászdává történő átalakításával életre keltettük a keletire néző hátsó kertet. A fogyasztó-teraszok mentén, a Pollack Mihály tér felől, két új pozíciójú közönségforgalmi bejáratot terveztünk, a múzeum rizalitjának vonalában.


A terv ismertetése: A múzeum előtti területet nagyméretű (60x240 cm) fagyálló mészkő lapokból, sorosan rakott, összefüggő díszburkolattal látjuk el. A reprezentatív előtér nagyvonalú kialakításával a hangsúly az épület főhomlokzatán, a múzeumlépcsőn és a tér fókuszpontjában lévő Arany János szobron összpontosul. A burkolat 10 cm vastagsága, tömörített zúzalék alapra fektetve tűzoltó felvonuláshoz is megfelelő.


A karakteres mellvéddel szegélyezett főlépcső mellett, a kétoldalt megnyitott új, akadálymentes múzeumbejáratokhoz kapcsolódó külső tereket, a múzeum kerti fogadótereinek, árnyas gyülekező-, várakozó-, találkozóhelyeinek rendeztük be. Ez az eredeti kert egyetlen területe, ahol az egészséges növényállomány egy része áldozatul esik az építészeti beavatkozásnak. A megtartott faegyedek gyökérzetét az új épületrészbe metsződő 3 m sugarú betongyűrűkbe foglalva őrizzük meg. A beépítés fölött azonban mód nyílik a tér hangulatának és a főhomlokzat összképére nézve kedvező, kisebb termetű fák telepítésére. A 3x4-es raszteres osztásban ültetett fákat (Fraxinus ornus ’Mecsek’ - gömbkőris) a díszburkolatba, faveremráccsal körülvéve helyezzük el. A főlépcső alatti kiszolgáló helyiségeket e téren keresztül közelíthetjük meg. A találkahelyen, rögzített, támla nélküli padok szolgálják a pihenni vágyókat.


Az épület körül egy 6 m széles sétányt vezetünk, amely kifut a Múzeum körútra, mintegy keretet adva az épület és a dísztér egységének. A kapuk közötti kerítésszakasz csupán vonalként úszik a síkban, így a múzeum és előtere vizuálisan megnyílik a város felé. Ez a sétány egyidejűleg az épület ’szoknyája’, az újraértékelt északi és déli épületbejáratok előtere, és a kertet feltáró korzó. Az elegáns, nagyméretű (60x60 cm) mészkő lap burkolatot az angolaknák fedésének vonala kíséri, mely az épület körül perforált üveg, a dísztér (épületbővítés) mentén perforált kő.


A kert tiszta, áttekinthető rendszerét a különböző minőségű, de síkban tartott felületek adják. A szerkesztett rend feszességét a fák és szobrok esetlegessége, véletlenszerűsége oldja. A gyepben leterített szőnyegeket szimbolizáló 6x6 m-es burkolt egységeket helyeztünk el. A ’szőnyegek’ vagy ’szobák’ párhuzamosan követik a fő sétányt, így mintegy átmeneti zónaként jelenik meg a burkolattal váltakozó zöldfelület. A négyzetek közül a kert tervezett struktúrájához képest szabálytalanul elhelyezkedő szobrok alá helyezett darabok már kimozdulnak a raszter-hálóból.


A 6x6 m-es burkolt felületek a Múzeumkert minden funkcionális igényére válaszolnak, megőrizve az épülethez méltó, tiszta, nagyvonalú szerkesztést. Ezek a tér-egységek lehetővé teszik a kert alakíthatóságát, napszaknak, évszaknak, alkalomnak és a használóknak megfelelően. A szobrok, a játékok, az ivókutak mellett olykor megjelennek a terek szélein anyagában felkunkorodó zsámolyok, vagy egy-egy öreg fa. Mozgatható kerti székek és kölcsönözhető nyugágyak fokozzák a kert mobil jellegét.


Rendezvények idejére a pavilonok is a burkolat-mezőkön helyezhetők el. Ilyen alkalmakra a négyzeteken ugyanúgy, mint az épület előtti dísztéren, burkolatba rejtett elektromos csatlakozókat helyezünk el (hangosítás, fénytechnika stb. számára). A 6x6-os burkolatok szintén nagyméretű mészkő lap burkolatot kapnak, kivétel a játszóeszközök terei, amelyeken öntött gumiburkolatra van szükség. A játékok terei főként a kert DK-i részén csoportosulnak, de lehetőség van egy-egy játékmező elhelyezésére a kert más részeiben is.


A kert esti képét a múzeum díszkivilágítása uralja. A homlokzatról visszaverődő fény mellett a kertben síkban, alulról világító fényforrásokat helyezünk el. Ezenkívül az épülettől távolabb eső észak-déli tengely és sétányszakasz kerül megvilágításra, a jelenlegi kandeláberek áthelyezésével.

A nagyobb összefüggő burkolaton pontszerű csapadékvíz elvezetést tervezünk, csatornába összegyűjtve, a burkolat anyagából kialakított víznyelőkkel. A kert többi részén a gyep és cserjefelület elnyeli a csapadékvizet. Terepszintbe süllyesztett szelektív hulladékgyűjtőket helyeztünk el a Bródy Sándor utca felőli bejárathoz. Innen lehetséges a hulladék elszállítása, és innen nyílik lehetőség az étterem kiszolgálására is.


A kert növényzete: Hagyatkozva a rendelkezésre bocsátott műszeres favizsgálatra, az ott egészségügyi, biztonsági szempontból kivágásra javasolt fákat eltávolítjuk. Ezenkívül az építészeti beavatkozás teszi szükségessé néhány fa kivágását, törekedve a legkisebb veszteségre. A bővítésre kijelölt területen sérül legkevésbé a növényzet egy mélyépítés során. A jelenlegi elöregedett faállományának, növényzetének, és a mélyen árnyékolt területeknek ugyanakkor jót tesz a ritkítás, a kert zöldfelülete teljes felújítást kíván. A kert árnyas-ligetes hangulatának biztosítása mellett a 82 db kivágandó fa helyett 53 db új egyed kiültetését javasoljuk.


A Nemzeti Múzeumhoz illően – a városi klimatikus viszonyokat elviselő – honos, lehetőség szerint magyar nemesítésű díszfajokat részesítünk előnyben, ellentétben a XIX. században divatos exóta, utólag azonban többnyire agresszív fajokkal. A kert alsóbb növényszintjein teljes megújításra van szükség. Az áttekinthető, rendezett kialakítás, használhatóság és fenntarthatóság érdekében, – az eredeti tájképi hangulatot idézve – a ligetes faállomány alatt gyepfelület jelenik meg.


A kert biológiailag a kerítés mentén válik intenzívvé. Az 1 m magasra növő nyíratlan cserjesáv biztosítja az intimitást, amely a kert használatának alapfeltétele, mégsem zárkózik el a várostól. Az épület keleti (hátulsó) oldalán jelenlévő, elöregedett cserjesáv helyén történeti okokból indokoltnak tartjuk friss sövény telepítését. Ez a zöld tömeg biztosítja a múzeum nyugalmát, a kerthasználat izolációjával.

[…]

 

Tartószerkezeti műleírás:

A tervezett épület három fő egységből áll. A Nemzeti Múzeum főépületéből, a térszín alatti garázs- és raktár-zónából, illetve a belső udvarokba kerülő kiállító- és egyéb szolgáltató-terekből. Az eredeti épület kétemeletes, szabadon álló, klasszicista épület. Pollack Mihály gazdag életművének legérettebb alkotása. Közadakozásból épült 1837-1847 között. A Nemzet Múzeumának építésére 1813-ban vásárolták meg a végleges telket, amelyen 1837-ben nemzetközi közadakozásból kezdődött meg a mai épület alapozása, amelybe 1846-ban költözhetett be az első gyűjtemény. A főbejárat építészeti keretezése a híres athéni Erechteion mintáját követi. Nyolc korinthoszi oszlopos portikuszát felül timpanon zárja, annak szobrait Raffaello Monti mintázta. Belső díszítésén Than Mór és Lotz Károly dolgozott. 1926-43 között került sor az épület első teljes felújítására. Ekkor sikerült Lechner Jenő tervei alapján az épületen belül, a tetőtérben új kiállító helyiségeket nyerni. A belső udvarok beépítését már a „rendszerváltás” után készítették.


A pályázat készítése során nagy tisztelettel nyúltunk az eredeti épület tartószerkezeteihez, ott csak a legszükségesebb beavatkozásokat végeztük el, mely néhány nyílás megnyitását és befalazását jelentette. A belső udvarok tartószerkezeteit azonban jelentősen átalakítjuk, alkalmassá téve őket a belső udvarokba kerülő kiállító termek, konferenciaterem, étterem és internet-kávézó fogadására.


A belső udvarokban tervezett áttetsző ellipszoidok, mind építészeti, mind tartószerkezeti kialakításukkal korunk korszerű, modern technikáját képviselik. Az építmények legfőbb és meghatározó tartószerkezeti eleme az a rácsos acél héjszerkezet, mely könnyed, légies, szinte láthatatlan szerkezetet ad az épülteknek. Kétrétegű, homogén, üvegezett klímahomlokzata, transzparens volta nem teremt konkurenciát a klasszicista belső homlokzatnak, nem kel azzal versenyre. További lényeges tartószerkezeti elem a belső spirális rámpa, mely kiállító területként, és „sétaútként” hasznosulva köti a külső héjat a belső mag szintén acél, illetve a multifunkcionális konferenciateremnél alkalmazott vasbeton héjszerkezetéhez. Anyaga vasbeton. A kiállítótermek alátámasztását a külső héj mentén, a pinceszinten átriumszerűen, apszidiális ív mentén körbefutó oszlopsor adja. A térbeli merevséget szintén az átriumszerűen kőrbefutó oszlopsor biztosítja. Az alapozás mindkét esetben lemezalapozás.


A térszín alatti mélygarázs- és raktár-zóna vasbeton szerkezettel épül. Szerkezetei hagyományosak, monolit vasbeton lemezalapozást, monolit vasbeton falakat és pilléreket alkalmaztunk. A födémszerkezetnél azonban segítségül hívtuk a csúszókábeles utófeszítést, mellyel viszonylagosan kis szerkezeti vastagságnál is nagy fesztáv biztonságos kiváltása érhető el.

[…]


ÖSSZEGZÉS: A Magyar Nemzeti Múzeum főépületének és környezetének komplex fejlesztésére kiírt tervpályázatra benyújtott javaslatunkkal, a nemzeti emlékhely hosszú távú fejlesztésének irányelveit kívántuk meghatározni. Vizsgálatunk során felkutattuk a jelenlegi állapotban rejlő, üzemeltetési szempontból értékelhető tartalékokat, tervezett bővítményeink hatékonyan helykihasználásukkal jelentős területnövekményt eredményeznek a komplex intézmény minden funkcionális egységének. A kiemelt figyelemre méltó, műemléki védelmet élvező környezethez, belső törvényei tiszteletbetartásával közeledtünk.


Váncza László, Fábián Gábor, Németh Márton, Ötvös Krisztián, Őrley Balázs
 

vezető tervezők: Váncza László, Fábián Gábor, Ötvös Krisztián, Németh Márton, Őrley Balázs
gépész tervező: Bukovics János
tartószerkezeti tervező: Puskás Balázs
kert- és tájépítészet: Kapás Enikő, Papp Szilvia
generáltervező: Váncza Művek

 

    

vélemény írásához jelentkezzen be »