építészet : környezet : innováció

Luxus és munka

Az Andrássy úti műemlék palotában - az építtetői cél - a századfordulós szalon enterőr érzés a megőrzése volt, – egy multibrand luxusáruház keretei között. A tetőtérben pedig a kilátás élménynek az átadása, - egy éttermi és bár funkció megvalósítása mellett. A rekonstrukció elkészült, a visszhangokban a luxus és a munka szó szerepel legtöbbet. A luxus nem igényel magyarázatot, de a szakma számára az ezt létrehozó rengeteg munka is érdekes lehet. Nagy Csaba vezető tervező írása.

A neoreneszánsz-eklektikus palota bérház (tervező: Freund Vilmos) kiemelt értékei a neoreneszánsz homlokzat, a bejárati előcsarnok, a lépcsőház és a piano nobile (a fennmaradt polgári lakás, az utcafronti szalonokkal, a gazdag gipszdíszítésekkel, eredeti nyílászárókkal, kandallókkal, padlóburkolattal, a belső traktusban váztáblázatos faragott fa fal és mennyezetburkolatú ebédlő)voltak. A tervezői koncepció lényege az Andrássy úti palota bérház átpozícionálása, áthangolása divatáruházi palotává.

A meglévő belsőudvar, mely a korabeli udvari lakások alárendelt megközelítési viszonyait tükrözte, az átpozicionálás után egy egységes épület központi aulájává kellett hogy váljon. Az új karaktert a hidak, az áttört belső homlokzat és a könnyed üvegszerkezet határozzák meg, a külső teret átjárható belső térré transzformálva. A harmadik, az utcáról nem látható jel a tető. A Budapesti bérházak jellemzője volt a beépítetlen tetőtér, hiszen a cselédlakások a hátsó traktusokban voltak, ellentétben például a Párizsi manzárdtetőkkel. A tetőbeépítés – az étterem és bár tehát új, mai karaktert kapott.

Hullámok és háromszögek, fotó: Tomas Opitz

Az áruház a történeti udvar felett záródik le, innen egy más, modern mai világ indul. Az utcai oldalakon a gerincig tart az eredeti tetősík, a belső részen, egy szabadon formált emelkedő „lepel” rejti magában a kétszintes teret, közepén az üvegtető felett nyitott belső udvarral. A lepel a belső galéria kilátópontja felé emelkedik, oda, ahonnan a Bazilika és a budai oldal a legszebben tárul fel. A galériaszintről tehát a bár Andrássy úti frontja felett látunk át, úgy hogy közben a nyitott udvaron át az alsó szintekre is betekinthetünk.

A galéria éttermet és a tetőtéri fogadószinti bárt kétszintes konyha szolgálja ki. A bár és az étterem szükséges alapterülete nagyobb volt mint a tetőtéri alapterület, így a részben kétszintes tér a belső udvar kontúrja felett emelkedik a szalagszerűen, ívelten futó üveg és fémfelületektől határolva. Az utcáról láthatatlan, a gerincvonalat tartó, emelkedő, középen átlyukasztott lepel szabad formájával tudott választ nyújtani a funkcionális és alapterület igényekből, utcaképi előírásokból, a kilátási poziciókból adódó bonyolult feladatra. Az építészeti alapgondolat egy folyamatosan emelkedő tér volt, mely a belsőépítészeti koncepcióváltozásokkal többször módosult és az angol belsőépítészekkel nyerte el mai “fluid” megjelenését.

Udvarlefedés, fotó: Bujnovszky Tamás

A tervezési fázis több, mint két évig tartott, időközben több belsőépítésszel is együttműködtünk, és megéltünk jogszabályi változásokat is. A meglévő épületeten gyakorlatilag az összes ebben a tárgykörben létező kérdés előkerült: történeti hűségű rekonstrukciós felújításon túl az alapsüllyesztés, aláalapozás, az utólagos teljeskörű vízszigetelés, fal és egyéb szerkezeti megerősítések, tűzvédelem, menekülési útvonal, hő és füstelvezetés,mozgólépcső és menekülő lépcsőház átvezetése a teljes épületen, hidak az udvarban, üvegtető az udvar felett. A tetőtér szabad formái egy a térbeli acélszerkezetet rejtenek. Az ott megépített szalagszerűen ívelt üvegfal, és a vele együtt formált körbefutó parapet, előtető együttese, a lepelszerű térgörbe lefedés, vagy a 25 m2-es egyben és motorikusan nyitható monitorablakok megtervezése és megvalósítása komoly kihívást jelentett. A 3D látványtervek, és a geodéták által felmért új zárófödémre készült egy műszaki térbeli modell. Ez lett az alapja a statikai modellnek, majd az acél tartószerkezeti 3D gyártmánytervnek.

Az új tető, fotó: Bujnovszky Tamás

Az épületszerkezetek, a külső héjalás és homlokzatszerkezetek, csomópontok tervezése is 3D gyártmánytervek alapján történt. A homlokzat-szerkezettervezés kérdésköre azontúl, hogy a már létező megoldások határait feszegette, pl változó görbülettel ívelt hat méter magas osztásnélküli hőszigetelő üvegfalak, olyan területekre is eljutott, ahol újszerű, innovatív megoldásokra volt szükség. A térgörbe tetőfedés, nem a hagyományos kétrétegű megoldást követte, ahol a felső réteg csak optikai takarás, hanem egy új rétegrend került kifejlesztésre szakcégek bevonásával. Ugyanilyen egyedi fejlesztés a belső udvari “szalag” mely az üvegezéshez hasonlóan függőleges síkban ívelt térbeli elemekből áll össze, azzal a különbséggel, hogy az elemek felső és alsó síkja is ív mentén hajlított, de ez látszólag apró különbség az építőipartól a karosszéria tervezés felé mutat. Egy autó műszaki részei is a motorháztető alatt rejtettek, csak a hűtőrács árulkodik, úgy itt is az volt a cél, hogy a gépészet rejtett legyen. A gépészeti elosztó szint tehát a legfelső áruházi födém és az éttermi szint közé került, mindkettőt kiszolgálva. A külső gépészeti elemek a “lepel” síkja alatti süllyesztett udvarokba kerültek, tehát a tervezett formát nem érintik.

LOcchio di Stile – a Stílus szeme, fotó: Tomas Opitz

Világörökség, századforduló - a belsőudvaros bérpaloták sora a felső középosztálynak épült, a funkció hasonló volt, díszes áthajtós kapualj, belsőudvar, főlépcsőház, cselédlépcsőház, első emeleten a főúri lakás felette bérlakások, a földszinten üzletek és vendéglátás, fent beépítetlen tetőtér. A háború után a bérpalotákból leválasztott lakásos társasházak lettek, majd a kilencvenes években megindult egy újabb folyamat, újra megjelentek az egységes épülettulajdonosok, de a funkció megváltozott. Irodaház, áruház, szálloda, mind más és más működést, alaprajzot feltételez, mint az eredeti. A mai komfort más épületgépészeti, akusztikai, épületvédelmi, tűzbiztonsági szempontokat támaszt. Ezekre a kérdésekre olyan válaszokat kell adni, mely újraéleszt egy boulevardot, megjelenik benne a mai kor, de a hangsúly az egységes századfordulós palotasoron van. Az ilBacio megvalósításának legerősebb tapasztalata az a hatalmas és minőségi munkamennyiség volt melyet az összességében több mint száz tervező, és az ennél is jóval nagyobb kivitelezői létszám és azt ezt összehangoló management végzett, hogy a volt palotaépület meglévő történeti értékei megőrzésre kerüljenek, és kiegészülve a mai kör eszközeivel átélhetővé tegyék a luxus élményét.

Nagy Csaba

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »