építészet : környezet : innováció

LÁTLELETEM - avagy vitairat a hazai tervező építészek helyzetéről

Borvendég Béla (bevallottan) szubjektív eszmefuttatása az építész szakma és a szakmagyakorlók helyzetéről, oktatásról, jelenről, jövőről.

Építőbűvészet?

1950-ben léptem át először a Műegyetem Budafoki úti kapuját. Szívem a torkomban dobogott, több okból is. Értelmiségi származású -azaz rossz káder- lévén már azt is csodának tekintettem, hogy idáig eljutottam és ráadásul az építész karra vettek fel, ahová tényleg jelentkeztem. Másrészt már akkor kerülgetett valamilyen ellenérzés, ami később tudatosult és hamarosan ki is kristályosodott bennem, s ami nem volt más, mint a szocialista realista stílus mélységes megvetése. Én ugyanis nem egyszerűen építész, hanem modern építész akartam lenni. Ahhoz hasonló házakat szerettem volna tervezni, mint például az Árpád Gimnázium, ahová jártam, a Budaörsi Repülőtér fogadóépülete, az Anyag- és Árhivatal épülete, a Ferihegyi Repülőtér épületegyüttese, az új Honvédelmi Minisztérium tömbje, no meg különösen a Városmajori templom vagy néhány új villa a Pasaréten.

Nos, a már kamasz koromban –azaz ’45. után végképp - megutált kommunisták az általuk kitalált eszement ízlést akarták tűzzel-vassal nálunk is meghonosítani. Szerencsémre a Lakóépülettervezési Tanszéken még a falak is annak a Kotsis professzornak a szellemét sugározták, akit a kommunisták éppen akkoriban tettek lapátra. Az ő saját építészete első pillantásra összehasonlítva az akkor már szertefelé ágazó különösen dél-amerikai avantgárdhoz túl szikár volt, sőt látványként unalmas, de szakmai szempontból mindig precíz és magyar földön járó. 

Ma már tudom, hogy az akkoriban általam élenjárónak tekintett építészet bizonyos értelemben véve már inkább utóvéd volt. Legalábbis abban az értelemben, hogy az építészeti alkotástól akkor még elvárták, hogy legyen egyedi, kapcsolódjék valamilyen koherens kultúrához, éljen a korszerű technika lehetőségeivel és legyen köszönő viszonyban táji, természeti környezetével. E helyett ma azt látom, hogy az a lényeg, hogy az épület fantasztikus, vagy legalább semmihez nem hasonlító legyen. Kerül, amibe kerül. A pénznek, de még az olajdollárnak sincsen szaga.

Szemüvegem

Bevallom, hogy a kultúra fogalmát én a kultusz szóból származtatom. Ebben az esetben a szubkultúra az ami eme mérce alatt volna. Vagyis: a torz, a selejt. Ámde rangosnak tartott zsurnaliszták kioktattak, hogy a szubkultúra nem az, hanem bármi, amit valamely és bármilyen közösség magáénak vall és eladható. Így lett esztétikai értékmérő a pénz. Csakhogy a papír türelmes és excrementummal is lehet például maratott átlátszó beton falra pingálni valamit. Lehet olyan autógumira emlékeztető torony házat építeni, amelyben minden lakáshoz erkélyszerűen csatolt saját úszómedence csatlakozik. Mert van befektető, akinek megéri a remélhető vendégkörből kinyerhető extraprofit.

A közelmúltban egy jó barátom levelében olvastam azt a szót, hogy ”látvány építészet”, s ő ez alatt azt a fajta építést értette, amely napjaikban ugyan divatos lehet, de mégis csupán öncélúan hangoskodó, cirkuszi, csiricsáré. Nos ez a megfogalmazás késztetett arra, hogy éppen azért, mert az építészet valóban ennyire prostituálódott, azt javasoljam, hogy térjünk vissza a forráshoz. Vagyis a szakmához. Ami nálunk kétségtelenül válságban van. Azt is mondhatnám, hogy eljárt felette a könyörtelen idő. Ami persze nem áll meg és ha nem akarunk végképp a kispadon maradni, újra meg kell találjuk azt az utat, amelyen a harmincas években egyszer már sikeresen elindultunk, de amelyet a háború megszakított, majd a ránk kényszerített kommunista zsarnokság eltorlaszolt.

De ne legyünk ennyire borúlátók. Ama magyar építész számára ugyanis, aki elég bátor, és szakmailag elkötelezett ahhoz, hogy őszintén szembenézzen helyzetével, több kitörési lehetőség is kínálkozik. Egyik sem kecsegtet ugyan azonnali sikerrel, de hogy melyiket választja, arról már most döntenie kell, mert ha késlekedik, maga hirdeti ki saját halálos ítéletét. Azt is előre kell bocsássam, hogy a megújulás előfeltétele magának a teljes építészeti intézmény- és környezeti rendszernek a megújítása. Ami ugyan a dolog sajátosságainak és összetettségének következményeként tökéletes soha nem lesz, de végre el kell jussunk addig, hogy széltében elfogadjuk azt az aranyszabályt, hogy a szabadság soha nem lehet menlevél a szabadosság számára, azaz azt a rendszert, amelyben a „normális” a szilárd erkölcsi értékeken nyugvó rend. Amelyikben a verseny ugyan szabad, de szabályozott mederben folyik és a svindlit nem lehet sem kidumálni, sem célirányos átmeneti amnéziával amortizálni.

LÁTLELETEM

1/a Az egyik lehetőség, hogy az építész olyan munkacsapatot szervez maga köré, amely nemcsak kiváló építészeti minőséget képes produkálni, hanem magabiztosan mozog a honi versenyszférában is. Ennek a választásnak az előnye, hogy az az építész, aki ezen az úton kíván járni, jó és folyamatosan kooperatív kapcsolatot épít ki mind a döntéshozókkal, mind a kivitelezővel, beleértve annak alvállalkozóit is. A hátránya ennek az opciónak persze az, hogy nagy valószínűséggel el fog esni ama ipari munkáktól, melyek külföldi tulajdonban lévő cégek érdekeltségi körébe tartoznak.

1/b A másik lehetőség az, ha az építész a közigazgatási szférában keresi meg azt a helyet, amely számára bizonyos magán tervezési lehetőséget is biztosít. Hasonló lehetőséget kínál az oktatás is (pld. szakmunkás képzés) is, de csak abban az esetben, ha az építész felkészültségét előbb már hitelt érdemlően bizonyította, illetve igazolta.

1/c A tervező építész lehetősége, hogy a szükséges szakismeretek megszerzése után ingatlanfejlesztési-, illetve értékbecslési szakértői praxist nyit. Ebben az esetben azonban ajánlott legalább valamilyen megbízható ügyvédi irodával való állandó kapcsolat fenntartása vagy ahhoz történő társulása. Az építésznek ekkor számolnia kell azzal, hogy ebben a szektorban a kereslet-kínálat esetenként igen gyorsan változik, és a jogi felkészültségű társ sokkal könnyebben tudja felkészültségét konvertálni.

2/a Az az építész, aki külföldön, illetve a világpiacon képzeli el jövőjét, szintén stúdiót kell létrehozzon, mégpedig olyat, amely jártas a globális munkamegosztásban, és képes rendkívül rövid és teljes körű felelősségvállalással járó megbízások gyors teljesítésére. Belépőnek természetesen előnyös bármilyen rangos fórumon elért elismerés, de ez önmagában még nem elég, több okból sem. Ezek egyike az, hogy az ilyen vállalkozáshoz tőkére, vagy legalábbis az adott régióban konszolidáltként elfogadott bank garanciájára van szükség. Ismerni kell továbbá a szóba jövő partneri kört is, mert ilyen nagy munkákat nem szokás pofára vállalni.

2/b A versenypiac szereplői - tehát a tervező építész is - el kell döntsék, hogy melyik az a szolgáltatás, amelyben egyrészt monopol helyzetbe képesek felküzdeni magukat, másrészt, hogy milyen fejlesztési döntésekre készül és képes egyrészt a pénzpiac, másrészt a konkurens versenytárs, harmadrészt az érintett térség szempontjából meghatározó nemzetközi politikai tényezők befolyása.

2/c A legegyszerűbb helyzetben az építész behúzódik valamelyik olyan kutató bázis intézet,vagy iparvállalat esernyője és védelme alá, amelyik már kiépítette saját pozícióját a számára lényeges nemzetközi térségben. (pld. BAUMAX, WIENEBERGER, LINDAB, KÉSZ stb.) A tervező építész számára az ilyen szimbiózis viszonylag biztonságos, de minden tekintetben alkalmazkodnia kell a szervezet belső rendjéhez, elvárásaihoz stb. másrészt számolnia kell azzal is, hogy egzisztenciája szorosan kapcsolódik a mindenkori menedzsment döntéseihez, sőt még az azon belüli estleges személyi változásokhoz is.

3. A kreatív tervező építész sokoldalú képzettségére és szabadon szárnyaló fantáziájára támaszkodva szerencsés esetben versenyképes lehet mind a hazai, mind a nemzetközi mezőnyben is. Esetleg egy bizarrnak tűnő ötlet is sikeres lehet, ha eladhatónak bizonyul. Miért is szükség van arra, hogy a tervező építész ebben az esetben is olyan csapatot hozzon létre, melyben szükség esetén például nem csak marketing menedzser, reklámpszichológus, de olyan infokommunikációs szakértő is dolgozik, aki segít a piac megkövetelte hatékonyság elérésében.

4. Napjainkban szinte az egész világot behálózzák tömegkommunikáció hajszálerei is, ami azt jelenti, hogy ez az eszköz közvélemény-formáló médiummá nőtte ki magát. Jóllehet ezek a csatornák nyilván a tulajdonos, illetve az aktuális használó, működtető véleményét tükrözik, az építészeti kérdések megítélésében, tálalásában és egyáltalán az ilyen kérdések napirendre tűzésében fontos szerepet játszhat az a tervező építész, akinek fizikai, szellemi megjelenési adottságai erre a szerepkörre alkalmassá teszik. A médiában való ilyen részvétel azonban teljes embert kíván, ezért csak olyanoknak ajánlható, akik ezt hivatásukként választják.

5. Alkotói-jogvédelem 
Annak a hazai, magyar, kreatív tervező építésznek, akinek eredeti, és jelentős elgondolásai, ötletei vannak, számolnia kell egyrészt azzal, hogy egyelőre ezek védelme egyrészt gyenge, másrészt költséges, ezért külön intézkednie kell a lopás elleni védelemre, mert ennek híján fennáll a veszélye annak, hogy nemcsak a találmányt tulajdonítják el, hanem személyes nevét használva értékesítik a világpiacon.

6. Műemlékvédelem
Hazánkban az épített örökség védelme kiemelt kormányzati feladat. A tervező építész ebben a munkában csak széles körű speciális tudás és tapasztalat megszerzése után vehet részt. Ennek híján közreműködése több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hajt. Egészen különleges feladat a régészeti feltárás, az archeológia, lévén ezen a téren a tervező építész szerepe általában a restaurációban történő közreműködés, vagy a már konzervált emlék karbantartása és a nagyközönség számára a helyszínen vagy egyéb módon történő bemutatása. Bár ez a feladat gyakran már a belsőépítész, sőt kert- és tájrendezési munkákkal is összefügg.

7. Speciális feladatok
Napjainkban viszonylag igen sok az olyan közösségi feladat, amely a tervező építésztől nem csak speciális szaktudást, de olyan építőművészeti tehetséget, és képességet követel, amely együtt jár nemcsak a feladat céljaival történő teljes azonosulással, de ennek az adott közösség számára történő befogadható tolmácsolásával is. Ilyenek lehetnek például jelenős sport, vallási, művelődési, turisztikai épületek és létesítmények, továbbá különleges védettséget élvező területek, emlékművek gondozása és tervezése.

8. Urbanisztika
Ma már ez a diszciplína is annyira összetett, hogy általában a tervező építész számára főként a közigazgatás kínál álláslehetőséget, igaz főként irányítói munkakörben. E munkakör sikeres betöltése azonban nemcsak sokrétű speciális ismeretet, de menedzseri és kommunikációs képességet is követel, minthogy ő általában az összekötő az időről időre megújuló közigazgatás, annak apparátusa, az állampolgárok, ingatlan fejlesztők stb. között.

9. Kiválasztás, képzés
A tervező építész képzés véleményem szerint egyik legnagyobb dilemmája az, hogy az elvárható, vagy megkövetelt tudás elsajátítása sok időt igényel és a megszerzett ismeretek társadalmi hasznosulási ideje viszonylag rövid. Ezen a problémán külföldön vagy úgy igyekeznek segíteni, hogy a képzés első fázisán sikeresen túljutott jelölt jogköre korlátozott, és auditált építész felügyelte alatt vállalhat munkát, vagy úgy, hogy a már végzett építész vállalja, hogy bizonyos határidőn belül mintegy posztgraduális képzésként szerzi meg a teljes körű tervezési jogosultságot. Tervezőként általában nagyobb interdiszciplináris tervező, tanácsadó vállalkozás alkalmazottja, annál inkább, mivel az ilyen vállalkozások profilja nem ritkán nagyobb térségek fejlesztési szükségleteinek és lehetőségeinek feltárása, netán hatásvizsgálatok készítése. 

Minthogy pillanatnyilag a teljes képzési rendszer koncepciója az átszervezés állapotában van, eszmefuttatásomat itt be is fejezhetném. Mégsem ezt teszem, mert a tervező építész képzést véleményem szerint azzal a módszeres kiválasztással kellene kezdeni, amely már az óvodában elkezdődhet, és amely igen eredményesen működik például a zenei tehetségek korai felismerése esetében. Ezt a módszert aztán végig lehetne vinni egészen a középfokú oktatás, illetve nevelés befejéséig, mert pénz- és szellemi erő fecsérlésnek tartom a pályára alkalmatlanok kényszerítését, ha csak a jelölt nem kíván megalapozottan olyan pályára lépni, amelyen az addig elsajátított ismereteit jobban tudja hasznosítani.

KONKLÚZIÓ

Diagnózisom szükségszerűen szubjektív és van néhány terület, melyet elegendő információ hiányában ezért nem, vagy csak felületesen érint.

A) A tervező építész érdekvédelme nem tűnik megoldottnak, különösen abban az esetben, ha alkalmazott vagy társ. A MÉSZ és a Kamara egymáshoz való viszonya zavaros és a kutya-macska barátságra emlékeztet. Úgy vélem, hogy a rendezéshez mindkét szervezetnek radikálisan meg kell újulnia. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy eközben több olyan építészegyesület is alakult, melyeknek kiváló tervező építészek is tagjai. Azt gondolom, hogy létre kellene hozni a magyar tervező építészek akadémiáját és ezen belül azt a grémiumot, amely jogosult lenne konkrét építészeti ügyekben állást foglalni azaz igen-nem-tovább fejlesztendő-érdektelen megítélés szerint

B) Mivel az építészet nyilvános és közösségi műfaj, igen fontos lenne az ilyen vonatkozású ismeretek rendszeres, intézményes és átfogó oktatása, vagyis a szép környezet felismerésére és normális értékelésére vonatkozó ismeretekre kormányzati támogatással történő nevelés helyi és megyei szinten, kormányzati támogatással.

C) Célszerű lenne országunk viszonyát felülvizsgálni az UIA-val, mivel ez az egykor méltán rangos és sikeres nemzetközi szervezet, melynek Dr. Böhönyei János regionális alelnöke is volt, nem csak a nemzetközi médiából tűnt el, de a jelentős tagdíj ellenében hazánk építészeti problémáinak megoldásában való közreműködése hatékonyság tekintetében legalább is kétséges.

D) A tervező építész képzés véleményem szerint ma már semmiképen nem nélkülözheti az elméleti oktatást alátámasztó olyan gyakorlati képzést, amelyhez gyakorló műhely, laboratórium és helyszíni ismeretek megszerzése csatlakozik. A színvonalas tervező képzés és oktatás szerintem nem helyes, ha arra az álláspontra helyezkedik, hogy hallgató az el nem sajátított ismereteket az őt alkalmazó cégnél a gyakorlatban szerzi majd meg.

Borvendég Béla

 

vélemény írásához jelentkezzen be »