építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

La Cittá delle donne

Ha valaki nem hallgatta volna végig felvételről, most valamivel rövidebb idő alatt elolvashatja, mi történt az Építész embe® első új műsorában, aminek Nők a dzsungelben volt a címe.

Új formátummal, új helyszínen folytatódott az Építész embe® sorozat 2008 április 14-én,ezentúl párban érkeznek az embe® -ek. A KÉK elvesztette helyét, így most a Godot-ban faggatta keresztbe Pásztor Erika Katalina és Vargha Mihály meghívott vendégeit: Sárkány Csilla (RÉV 8) illetve Tétényi Éva (Budapesti Városvédő Egyesület) építész-urbanistákat. A teljes beszélgetés hanganyaga itt.

Először tíz-tíz villámkérdésre válaszoltak a vendégek. Mestereit említve Sárkány Csilla elsőként Hegedűs „Jocót” nevezte meg, mint akitől gondolkodásmódot tanult, aztán Locsmándi Gábort, akitől az építészet határainak ismeretét sajátította el és feszegetésük szükségességét, végül Alföldi Györgyöt, akitől a célok érdekében vállalt felelősséget tanulta. Legnagyobb sikerének a Corvin Sétányt tartja, aminek a megvalósulását szerinte senki nem vehette biztosra, végül mégis minden résztvevő sikernek érezheti.


Vargha Mihály
Vargha Mihály, Tétényi Éva, Sárkány Csilla, Pásztor Erika Katalina


Tétényi Éva mesterének mondta Kempelen Farkast, aki a világ egészben látásának képességét képviseli a számára és Marcus Aureliust, akinek a példája nyomán mindenkitől igyekszik eltanulni a jót. Legnagyobb sikereként fiát és az Andrássy úti világörökség-projektet könyveli el.

Kudarcként élte meg ezzel szemben a Kamara titkári pozícióját, mégpedig az építészszakma kollektív tehetelensége, az összefogásra való képtelenség miatt. Szerinte ez, a szakmán belüli normális kommunikáció hiányával tetézve, vezet oda, hogy munka helyett inkább csak rabszolgamunka jut az építészeknek. Jelenlegi tevékenysége során azt keresi, vajon lehet-e az ismert körülmények között egy nyitott gondolkodású civil szervezetet sikeresen működtetni.

Sárkány Csilla önmagát (saját diplomáciai hiányosságait) és az időt tartja legnagyobb akadálynak a munkája során, amivel önfegyelmet és másoktól elleshető viselkedésmintákat állít szembe. A városfejlesztés lényegének az egyéni és kollektív gyarapodást, gazdagodást tartja, szerinte ennek a folyamatnak kell hogy formát szabjanak az építészek.

Tétényi Éva az irreleváns szempontok szerint eljáró és képzetlen döntéshozókat tekinti legfőbb akadálynak, amit állítása szerint személyes varázzsal és kapcsolatokkal, pedagógiai módszerekkel kezel – igyekszik érdekeltté, egyénileg is motiválttá tenni az illetékeseket. A gondolkodásmód-váltást tekinti a városfejlesztés lényegének, mert úgy látja, hogy a magasabb életminőség biztosítása gyakran nem pénzkérdés.

Főpolgármesterként rendbe tenné a főváros-kerület viszonyt, infrastruktúrát és zöldterületeket fejlesztene, létrehozná a kiemelt fejlesztési területek versus értékvédelmi zónák rendszerét, illetve élénkítene a szociális-kulturális ügyeken.

Sárkány Csilla ezzel szemben a várossal kapcsolatos ügyintézés színvonalát, sebességét, hatékonyságát javítaná, közös fővárosi-kerületi döntéshozatali fórumot létesítene, továbbá egy vállalkozói és egy civil testületet, amik érdemben befolyásolhatnák a döntéseket, végül parkokat és bicikliutakat építtetne. Jelenlegi munkájáról, a Magdolna negyedről azt emelte ki, hogy az szociális rehabilitáció, amiben az érintetteknek közösen kell keresni az utat, mivel nincs kész mintájuk arra, hogyan kell eljárni az adott helyzetben. Elmondta, hogy terveik szerint közösséget szerettek volna kovácsolni a helyiekből, ehhez képest a program sok lappangó ellentétet hozott felszínre. Így most pszichológusok, konfliktuskezelő szakemberek segítségével folytatják.

Úgy vélte, hogy amikor segítik az ottlakók helyben maradását, akkor nem a társadalmi mobilitás ellen dolgoznak, hanem a kiszolgáltatottság ellen. A fejlődés jelének tekinti, hogy a Magdolna-beliek részéről megszűnni látszik a közöny saját helyzetük iránt.

Sárkány Csilla
Tétényi Éva

Mindkét vendég elismerte a kiemelt budapesti projektek létjogosultságát és jelentőségét, de Tétényi Éva hiányolta a sztárépítészek bevetése mögül a stratégiai célkitűzéseket, és megkérdőjelezte a Szervita téri Hadid-épület helyszínválasztását (Sárkány Csilla ellenkezőleg, sőt, ő éppen az eredeti, magasabb verziót pereferálta volna).

Budapest szívét illetően azt mondták, hogy egyfelől a Városháza téren nem építészeti attrakcióra van szükség, hanem fórumra (S. Cs.), másfelől a tér átalakításától függetlenül a belváros infrastrukturális fejlesztésére (T. É.). Egyetértettek abban, hogy a várostervezés komplex, multidiszciplináris műfaj, amit nem ilyennek tanítanak, nem így kezelnek Magyarországon.

Az építészet csak egy kis hányadát képezi ennek a nagy rendszernek, „a várostervezés nem az építészek, hanem a gondolkodó emberek műfaja” mondta Tétényi Éva, aki arra is rámutatott, hogy Londonban legalább húsz évre terveznek, és az építészek kisebbségben vannak ennél a tevékenységnél a közgazdászokkal és más szakemberekkel szemben. Sárkány Csilla ehhez annyi adalékkal szolgált, hogy ők a RÉV 8-nál egy teljes külföldi (itthon hiányzó) intézményrendszer munkáját végzik, például a nem létező törvényi szabályozás helyett kell korlátokat szabniuk stb.

Tétényi Éva szerint nincs esély arra, hogy a zavarosban halászás közkeletű gyakorlata mellett megszülessen a kívánatos törvényi háttér. Elmondta, hogy Nagyszeben európai kulturális fővárosként a pécsi költségvetés töredékéből gazdálkodott. A Podmaniczky Program meg szerinte egy kívánságlista, amire valójában nincs pénz.

A beszélgetés azzal ért véget, hogy nincsenek külön szerepek, a város és a szakma ügye érdekében közösen kell akarni valamit.

szöveg, fotó: Török Tamás

építész embe® 2008. április 14. — a beszélgetés teljes hanganyaga

vélemény írásához jelentkezzen be »