építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Kihajózás előtt

„A szaksajtóban összesen 120 magyar építész neve forog interjúkkal, tervekkel, publikációkkal. Hol vannak a többiek? Mit gondolhat a többi 9000?” – provokált Wesselényi-Garay Andor az építészregatta szakmai programjának kerekasztal-beszélgetésén.

A környezettudatosság témája állt a Balatonlellei Yacht Clubban megrendezett II. Graphisoft Építészregatta szakmai programjának középpontjában, de a Winkler Barnabás és Váncza László Ybl-díjas építészek, valamint Ertsey Attila és Kálmán Ernő, a MÉSZ elnöke részvételével zajlott, Wesselényi-Garay Andor (WGA) által moderált kerekasztal-beszélgetés mégis inkább a gazdasági válságnak az építész szakmára gyakorolt hatása körül forgott. Ahogy WGA ironikusan megjegyezte: az építészfórum munka-jaj interjúsorozatának „garbós értelmiségi” megszólalásai alapján azt hihetnénk, hogy a válság már-már ajándék: a megkérdezett építészek többsége lehetőséget lát benne az elmélyült gondolkodásra, az alaposabb tervezésre és az új utak keresésére.

 

Balról jobbra: Váncza László, Ertsey Attila, WGA, Winkler Barnabás, Kálmán Ernő, fotó zsa
Gyér közönség, fotó zsa
 

 

Az idei év öt Ybl-díjasából Lellén megjelent két építész kevésbé volt lelkes: Winkler Barnabás megnyerő őszinteséggel beszél az iroda fenntartásának gondjairól és az alkalmazottak sorsa iránti felelősségről, Váncza László pedig azt hangsúlyozta: nyugodtan olvasgatni akkor lehet, ha az iroda ügyei rendben mennek. „A válság nekem stresszt és álmatlan éjszakákat hozott, nem további lehetőséget az elmélyült munkálkodásra. Egyes megszólalások alapján már-már úgy tűnhet, az a jó, ami rossz. Ezt a véleményt én nem osztom” – szögezte le. A Váncza Művek helyzetéről elárulta, hogy a céget a kis családi házak mentik meg, mivel a múlt év második felében sikerült megbízást szerezniük 6–8 lakóház tervezésére, és ez az idei évre biztosítja a folyamatos működést.

Winkler Barna, aki a HAP tervezőiroda mellett fenntartja az azonos nevű Galériát is, aggasztónak nevezte, hogy az egy-két évig tartó krízis elsodorhatja az elmúlt húsz évben létrejött szellemi műhelyeket. „Az én életemben másodszor dől össze minden. Jó lenne, ha a mostani válságnak nem az lenne a következménye, hogy néhány év múlva jönnek a külföldi megbízók, és hozzák magukkal a saját külföldi tervezőiket, mert a magyar irodák nem tudták túlélni a nehéz időszakot”. Kálmán Ernő szintén óriási pazarlásnak nevezte a szellemi műhelyek széthullását. „A pályáztatás szabályainak átgondolásával az állam sokat segíthetne a magyar építészetnek. Vajon miért az angolok tervezhetnek – pályázat nélkül – a balatoni tájat elcsúfító monstrumot az aligai löszfal tetejére?” – tette fel a kérdést a Club Aliga tervezett átépítésére utalva.

 

A Balatonlellei Yacht Club, fotó zsa
A Balatonlellei Yacht Club, fotó zsa
A Balatonlellei Yacht Club, fotó zsa
 

 

A beszélgetést hallgatva a magyar építészetet fojtogató krízis képe rajzolódhatott ki – egy olyan építész-sportesemény előestéjén, ami mégiscsak a felső középosztály anyagi gondoktól mentes életvitelének szimbóluma. A Borsay Attila által tervezett Balatonlellei Yacht Club sajátos hátteret adott ennek a szomorkás diskurzusnak: a személyzet közben az utolsó simításokat végezte a nyári szezonkezdet előtt az apartmanházakon és a medencén, a kávézó teraszára már kikerültek az elegáns dizájnfotelek, a kikötő megtelt vitorlásokkal. A tavalyelőtt átadott komplexum még mindig nagyon frissnek hat, de már elkezdett élni: látszik, hogy idővel megtalálja a helyét a balatoni életben.

„Kiszámoltam, a szaksajtóban összesen 120 magyar építész neve forog interjúkkal, tervekkel, publikációkkal. Hol vannak a többiek? Mit gondolhat a többi 9000, aki kívül marad ezen a diskurzuson? A véleményvezérek és a szakmai testületek képviselik-e vajon az ő nézeteiket is?” – provokálta a beszélgetőtársakat és a mindvégig passzívan viselkedő közönséget WGA.

 

A Balatonlellei Yacht Club, fotó zsa
A Balatonlellei Yacht Club, fotó zsa
 

 

A kérdésre persze nincs válasz: a másik 9000 hallgat. Lehet, hogy a válság szele meg sem legyintette, lehet hogy már be is zárta az irodáját, lehet hogy egyáltalán nem érdekli sem a Kálmán Ernő által létfontosságúnak tartott építészetpolitika, sem Ertsey Attila víziója a decentralizált, autonóm, külső energiaforrásoktól nem függő vidéki közösségekről, sem a HAP Galéria kiállításai a közelmúlt félig elfeledett nagyszerű mestereiről. Ha a szakmai fórumokon torz kép alakul ki a magyar építészet állapotáról, abban az ő hallgatásuk is benne van.

25 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »