építészet : környezet : innováció

Image vagy alűr

EMA: Jót mulattam azon, ahogy a cikkiró szépen elküldi a sunyiba a világ egyik sztárépítészét... A házai vacakok és hülyeségeket beszél - kicsit finomabban, de ez a lényeg. Libeskindnek már felróták újságirók, hogy állandóan vigyorog - ez még belefér a PC-kommunikáció kereteibe. Azt mégsem irhatják róla, hogy szemtelenül sikeres, a francba: miért pont ő, amikor nála tehetségesebbek éheznek! Hogy képzeli ez a csúnya, pici zsidó, hogy telepötyögteti a Földet a sorozat-épületeivel!

Jót mulattam azon, ahogy a cikkiró szépen elküldi a sunyiba a világ egyik sztárépítészét... A házai vacakok és hülyeségeket beszél - kicsit finomabban, de ez a lényeg. Libeskindnek már felróták újságirók, hogy állandóan vigyorog - ez még belefér a PC-kommunikáció kereteibe. Azt mégsem irhatják róla, hogy szemtelenül sikeres, a francba: miért pont ő, amikor nála tehetségesebbek éheznek! Hogy képzeli ez a csúnya, pici zsidó, hogy telepötyögteti a Földet a sorozat-épületeivel!

Olyan jó beleharapni a savanyú szöllőbe!


A magyar épitésztársadalomban nem szeretik a sikerességet.

Aki sikeres, az gyanus.

Magyarországon az épitész szenvedjen!

Éppen ezért még mosolyogni sincs kedve, nemhogy állandóan belevigyorogni az ember képébe!

Libeskind Népszava-beli interjújából pedig egy sokoldalú, kedves ember képe rajzolódik ki, akinek nem volt elég sikeres zongoraművésznek lenni, festészetet és matematikát tanulni, hanem még képes volt épitészként is diplomát szerezni - és elhappolni egy sor remek munkát! Felháboritó! Egy lódzi gyerek, innen a szomszédból, aki nem sértődik meg a szakmai kritikák miatt, mert "az emberek szeretik" amit csinál!

Libeskindnek, láthatóan nincsenek komplexusai, tudja, hogy mit akar csinálni. Persze a sikereket megelőzte a kemény munka, amiről igy, utólag nemigen beszél senki. Libeskind tanitott a Yale-en, a Harvardon, Amsterdamban, Milánóban, Londonban, óráira nemcsak épitészek, hanem közgazdászok, bölcsészek és muzsikusok is járnak - mert élvezetesen ad elő, van mit mondania is. A fejlett kommunikációs készség pedig az épitész sikerének majdhogynem elengedhetetlen feltétele.

Az idők változnak, de ha belegondolunk, a nagy Corbunak is megvoltak a maga kommunikációs trükkjei, a Bauhausban komoly figyelmet forditottak az elméleti munkára, a hatásos fényképezésre és a bulvárt sem vetették meg.


Libeskind érzelmi kommunikációnak nevezi az épitészetet, és tiltakozik a merev, tudományosan értelmezett szakmaiság ellen. Természetesen, ez egy szubjektiv megitélés, amihez joga van, de másnak is, ellentmondani eme felfogásnak. A legnehezebb dolog talán, kialakitani azt az egyéni stilust, szemléletet, filozófiát, amely kiemeli az alkotó épitészt tengernyi kollégája közül.

Zaha Hadid nem titkolta, hogy a privát élete ráment arra, hogy ő legyen a nagy épitésznő - elért eredményét csak fokozza azzal, hogy tudatositja az összes hátrányt, amivel meg kellett küzdenie: iraki nő Londonban, egy roppant férfias szakmában.

Figyelme neki is sokoldalú, a "szakma" kereteit feszegető, és a budapesti perezentációjából az is kiderült, hogy előadóként is megállja a helyét.

London adott otthont az izareli "fenegyereknek", Ron Aradnak is, miután összekalapálta az első acél foteljét.

A ma már kopaszra öregedett fickó imege-ához azonban nemcsak a maga tervezte kalap tartozik. Ő is kiváló előadó, meggyőző erejű előadásán, Tel-Avivban tolongtak az izraeli épitészek - beleszagolni a sikeresség receptjébe. Nem jár jól szabott öltönyben, a cipője sem tűhegyes, kigyóbőrből készült, öltözékében a szinte kötelező "épitész-feketét" is oldja némi pirossal, vagy hasonló élénk szinnel, hangulatától függően. A lényeg azonban nála is az, amit letesz az asztalra, illetve ahogy ezt képes megszerettetni a közönséggel.

Philippe Starck is folyton vigyorog... pedig citromcsavaróval lett hires.

Az ő honlapja mintapéldája lehetne annak, hogy miként kell az embernek önmagát menedzselni.

Csúnya szó ez a menedzselés, pedig elengedhetetlen. A feudális társadalmi kapcsolatok helyett a tehetséges épitész egyre inkább Magyarországon is arra épitheti sikerét, hogy a tervezésen kivül kommunikálni is megtanul, méghozzá jól, sőt, kiválóan, hogy a tömegből kiemelkedhessen.

A közönség fikázása nem sikk, a pórnép vizuális kultúrálatlanságáról, és a magunk szellemi fölényéről beszélni izléstelen... Az állandóan sértett alkotó póza is kiment a divatból. A demokráciában az épitész szerepe nem kisebb, de sokkal bonyolultabb annál, mint azt sokan ebben az ország még mindig hiszik.

8 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »