építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Hogyan csináljunk boldog Budapestet?

Sokan biztosak benne: Budapest olyan nagyjelentősé, léptékváltó átalakulás hajnalát éli, amely az 1870-1914 közötti aranykorhoz mérhető. Kontinentális léptékű sikerhez sok minden kell, s ezek között a sok pénz csupán egyetlen elem. Melyek tehát most a sikeres, mi több boldog Budapest, a magyar fővárosi jövőkép koncepcionális és stratégiai alapvetései? Erre a kérdésre gyűjtünk válaszokat az elkövetkező hetek cikksorozatában. Városi közgondolkozásunk számos jelentős személyiségét nyertük meg, hogy kifejtse véleményét. Urbanisták, mint Ongjerth Richárd, Gauder Péter, Bardóczi Sándor, valamint közgazdász, mint Iványi György fejtik ki véleményüket. A vita nyitott, bárki csatlakozhat. Szerkesztőségünk örömmel vár újabb írásokat a tárgyban, nem kizárólag várostervezők, de a város egészében gondolkozók részéről. Elsőként lapunk főszerkesztője, Bojár Iván András témaindítója olvasható.

A polgárosodás urbanisztikai robbanásához alapot egykor a politikai feltételrendszer általános rendezése biztosított: a Kiegyezés. Ez a történelmi alku világossá tette Magyarország, s ezen belül egy új, ikerfővárosi szerepre kijelölt Budapest mozgásterét, irányát. Eltökélt feladatvállalását a regionális térben, mellyel az akkor még nagyon soknemzetiségű ország fővárosa a Balkán gazdasági, tudományos, kereskedelmi és kulturális központja szerepére készítette föl magát. Nagy kár, hogy mire a koncepció majd minden eleme a helyére került, az első világháború elvesztésének következményei, az eszkalálódó belpolitikai zavarok, Trianon tragédiája legalább egy évszázadra meghiúsították ezt az álmot. 


A Belgrád rakpart nappal.

 

Ma újra szerencsésebb helyzetben vagyunk. Az egykori Monarchia széles teréhez hasonlóan Budapest az ötszázmilliós európai térben keresheti valós szerepét. Lehet vitatkozni azon, hogy az elmúlt hetekben létrejött Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa jól működik-e majd, avagy sem. Vitathatatlan tény azonban, hogy egy, az aranykorban várost álmodó, megtervező, megvalósítását magas szakmai színvonalon lebonyolító szervezet, a nem véletlenül azonos kezdőbetűkkel jelölt mostani szervezet “elődje”, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa sok szerkezeti elemében, céljában hasonló, mint ez a nemrég fölállított. Ha a sikeres városcsináláshoz szükség van sok pénzre, akkor szükség van adekvát szervezeti intézményi feltételrendszerre is


A Belgrád rakpart látványterve.

 

A kormány és a főváros közötti alkuk eredményeként Tarlós kezébe vétójogot adó mai FKT szervezeti és működési mechanizmusa garanciát sejtet. Nyilván bármi és minden kiüresíthető, akár hasznos értelmes tartalmakkal is feltölthető - a politikacsinálók szándékai szerint. Ha a mai FKT a deklarált misszió számára jött létre, úgy örülnünk és reménykednünk kell, hogy harminc tehetetlenül vergődő év szervezeti eszköztelenségét sikerült ezzel áthidalni. Hisz látható, a főváros 2030-ra irányuló és pár éve elfogadott városfejlesztési stratégiája nem tudott sem a társadalom, de még a mai városvezetés politikai környezetében sem egyetértésre találni. Végtére pedig, személyes emlékeim szerint 1994 óta szorgalmaztam mások mellett, hogy jöjjön létre hasonló szervezet, a kétezres évek elején ezért jelentettünk meg könyvet Hogyan épüljön Budapest címmel, benne egy új FKT létrejöttét elgondolva, s ezzel a céllal alapítottam 2004-ben a Szeretem Budapestet Mozgalmat is, hogy pártokon átívelő platform szülessen, azt a mozgalmat, amely a szakmai-társadalmi tervezést megelőző fórumként működött. Érdemes hát bizakodni, hogy ez az új FKT biztosítani lesz képes a városfejlesztés, tervezés, lebonyolítás feltételrendszerét, most és akár későbbi kormányok működése során is. 



Éjszakai Budapest.


Pénz-szervezet-ember

A pénz és a megfelelően felépített, működtetett intézményi-szervezeti keretek mellett az emberi tényezőt emelném ki. A városcsinálás egyszerre kíván városálmodó fantasztákat és legyártásához elengedhetetlen sültrealistákat. Szükség lehet olyasvalakire, aki mint egykor Pepi báró, vagyis az 1870-ben életre hívott FKT évtizedeken át nagy közhaszonnal működő titkára, Podmaniczky Frigyes (korábban Párizsban Hausmann, az egyesülés utáni Berlinben Hans Stimman), korszakokat, politikai ciklusokat átívelően személyében váljon a koncepció őrévé, az alapelvek következetes képviselőjévé. Az igényelt egyetlen letéteményes mellett pedig szükség van a kor urbanistáira, városcsinálóira, a kultúra, a gazdaság, az oktatás, az ingatlanfejlesztés, a turizmus, a pénzügy és a közlekedésszervezés szakértőire. Sok tucat gondolkodóra, kiknek elgondolásai azonban összehangolt, s a célként tételezett alapvetésekben közmegegyezést tudnak megalapozni. 


Hotel Mariott Budapest.

 

Budapest népének tudnia kell, hogy mit akar. Nemcsak Budapest elitjének, és lehetőség szerint minél mélyebben a társadalom szövetébe leszivárgó ismeretekkel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy céljainkat elérjük. Az 1873-as városegyesítés hangütésével, később a Milléniumi ünnepségsorozat városfejlesztő építkezéseivel hajdan az utolsó kofáig, szatócsig, hivatalnokig bezárólag mindenki tudta, hogy konfliktusok sorozatán keresztül ugyan, de egy kiteljesedő közös nagy álom részese. Azt, hogy Budapest szép, fontos, nagy, gazdag és jelentős boldog helyszín legyen, mindenki akarta. Viták a hogyan kérdései körül zajlottak.

A jó (város)kormányzásról

A jó politika, közte a várospolitika célja meggyőződésem szerint nem lehet más, mint hogy olyan körülményeket, életfeltételeket teremtsen, melyekben a polgárok minél szélesebb köre a lehető leghosszabb ideig, minél egészségesebben, eredendő faj- és létfenntartó céljaikon túli önbeteljesítő vágyaikat a lehető legoptimálisabb módon elérjék, s ezért megelégedett boldogság legyen a jutalmuk. Ez a tán idealisztikus, de szükséges célmeghatározás egyszerűnek tűnik, mégsem az. Létezik olyan politikai elit, amely a boldogság, egészség, kitolt élethossz, önbecsüléssel megélt élet kollektív vagy magánörömét nem okvetlen kívánja a polgárok széles köre számára biztosítani. Azt megtartja inkább magának, rokoni és baráti, üzleti szűk érdekköre számára. Ez a harmadik világ modellje. Ennek hatékonyságában azonban nem hiszek. 


A Tima Zoltán tervezte GTC irodaház, vagy más néven Black Rock a Váci úton.

 

A magas szintű tudáshoz hozzáférés, a 21. században minden korábbinál gyorsabban változó életfeltételekhez elengedhetetlen adaptációs képesség fejlesztése, az egészség hosszan tartó megőrzése és a színvonalas gyógyítás, az egzisztenciális és anyagi biztonság, a lakhatás gyermekvállaláshoz nélkülözhetetlen élménye együttesen garantálják a kollektivitás produktív megéléséhez szükséges köznyugalmat. Olyan politika, amely ezeket a tényezőket fenyegeti, nem remélhet széles társadalmi azonosulást, együttműködési vágyat, legfeljebb szervilis igazodást, kényszercselekvést, melynek hatékonysága behatárolt. Vagy éppen szüntelen feszültségeket. A globális versenyben mindennek nincs túl nagy esélye.

Tervezz globálisan, élj lokálisan

Márpedig egy sikeres holnapi Budapest alfája a tervezés globális keretezése. Ennek alapvetése, hogy leszámolunk idejétmúlt mítoszokkal: Budapest nem Bécs után lohol vagy kullog, hanem a hozzá hasonló méretű, adottságú és öt kontinensen elhelyezkedő városok százai között foglal el pozíciót, ebben a fölvállalt globális szereposztásban jelöli ki a maga feladatát, holnapi céljait. Ennek nyilván van és lehet geopolitikai vagy geo-gazdaságpolitikai meghatározottsága, de az összezsugorodó és virtualizálódó tér feltételei között Budapest lehetséges holnapja sokkal több lehetőséget kínál, mint történelmében bármikor.


Budapest látkép.

 

Geopolitikai tér

Mégis, a városon belüli területek racionális funkciósémájának kialakítása előtt a Budapestet övező régiók közvetlen és egyértelmű közlekedési kapcsolatainak kiépítését tartom fontosnak: TGV-szerű gyorsvasutat Bécs, Fiume, valamint Kolozsvár-Brassó-Bukarest irányába. Nem direkt módon Budapesthez tartozó közlekedésfejlesztés, mégis alapvetően a főváros szerepvállalását érinti: az ún. M9-es autósztráda, az országos sztrádagyűrű kiépítése Győr-Szombathely-Zalaegerszeg-Kaposvár-Pécs-Szeged-Debrecen között, melyekkel nagyvárosaink fejlődése, hálózati kapcsolódásaik önállósulnak. Meggyőződésem, hogy a vidék-Budapest ellentétpár marhaság, politikai konstrukció, amely Kádár óta csak a társadalom megosztására, belső bűnbakképzésekre alkalmazott trükk. Mindenki, a régiós alközpontok és Budapest elemi érdeke is az, hogy az előbbiek önerőből vagy egymással való kooperációban történő fejlődése felgyorsuljon, ahogyan ez történt a “nagy bumm” negyven éve során is. A Kiegyezéstől kezdve ugyanis nemcsak a főváros, de valamennyi városunk hatalmas fejlődést élt át. S ehhez nélkülözhetetlen a horizontális viszonyrendszerek közlekedési, kereskedelmi, oktatási és tudományos kapcsolatainak biztosítása. 


A MOL-campus most épül.

 

Amint régiós nagyvárosaink levegőhöz jutnak, lekerül róluk, legalábbis gyengül felettük a minden korokban politikailag okkal fenntartott vízfej döntéshozó autoritása. Attól kezdve Budapest is sokkal tisztábban tudja definiálni önmagát. Fejlesztésének irányát immáron nem a 93 ezer négyzetméteres magyar közigazgatási térben, hanem globális versenytérbe helyezkedve, európai léptékű regionális szerepkörben tudja megfogalmazni. Amit hajdan, a polgárosodás városfejlődési bummja idején, a magyar miniszterelnök, ám a bécsi kormány külügyminisztere, Gróf Andrássy Gyula a magyar főváros számára a Balkán központjaként, kvázi-fővárosaként fogalmazott meg, annak nyomvonalán ma is lenne okunk Budapest szerepkörét újra keresnünk. Hajdani ikerfővárosi státuszunkról lemondhatunk, ehhez az eltelt harminc év léha várospolitikája elvégezte az esélytelenítő elbambulást. 


A Bazilika a Zrínyi utcából.

 

Ma Bécs mellett a tween city Pozsony. Az osztrák főváros fapados légiközlekedésének jelentős része is oda van kiszervezve és az osztrák érdekű nemzetközi cégeknek is jobb, olcsóbb a negyven percre lévő Pozsonyban székhelyet találniuk, mint Bécsben. Ez a jelenség jól mutatja, hogy Bécs fölismerte és tudatosan alkalmazza a nyilvánvaló tényt: szerepkörét globálisan pozícionálja és a legkevésbé sem nemzeti határokhoz igazítja természetes határait. Bécs metropolisztérségének Pozsony mellett éppúgy fontos szereplője Melk vagy a jó órányira elhelyezkedő Graz, mint Sopron vagy Győr. A mai Budapestről mégsem mondható el, hogy az 1.7 millió bejelentett lakossal, napközben 2.5 millió emberrel élő, pulzáló Budapest gazdasági metropolisz térségébe beletartozna a Felvidék Budapesthez közeli déli területe. Ahogy nincs kimondva, hiszen nincs stratégiailag kijelölve sem, hogy Siófok (a Balaton keleti része), Székesfehérvár, Tata, Esztergom, Hatvan, Kecskemét és néhány másik jelentős környező település szintén a főváros mintegy 4.5-5 milliós gazdasági metropolisztérségnek alközpontjai. Ha pedig nincs kimondva, úgy az a fejlesztésről való gondolkozást is behatárolja. Tehát: 1.) Konkurenciaelemzéseken keresztül meghatározott globális szerepkör. 2.) Metropolisztérségben, közvetlen gazdasági és társadalmi kisugárzó hatásban gondolkozó tervezés, 3.) a város fizikai környezetének közlekedésszervezési optimalizálása. Az a kérdés, hogy hol, mi és miért épüljön Budapesten, lényegében ezt követően határozható meg. Ha a bevezetőben a “jó (város)kormányzásról” megfogalmazott prioritásszempontokat is ideveszem, akkor a városi építkezések legfontosabbika a szociális feltételrendszer: az oktatás, egészségügy, lakhatás hosszútávú stratégiájának meghatározása. 



Látkép.


 

A globális felmelegedés kihívása

E fenti stratégiaalkotó szempontok közé mára szintén elsődlegessé vált egy új elem, amelyről a legkevesebbet tudjuk, de talán a legfontosabb: a környezettudatos fejlesztés. A Föld lakóinak több mint 50 százaléka máris nagyvárosokban él, s ez a folyamat mindinkább fokozódik. Ha a prognózisok beválnak, márpedig a tendenciák megtapasztalása mellett sajnos semmi okunk kételkedni benne, a felmelegedés következtében emelkedő tengerszint milliárdnyi ember kényszerű költözését, a szárazföld belsejébe való behúzódását vonja maga után. Budapestnek erre forgatókönyvvel kell rendelkeznie! Ahogy Európa a 2015-ös humanitárius katasztrófa, drámai menekülthullám áradatát - látványos konfliktusok mellett és sokszoros utólagos korrekciókkal – végső soron két év alatt kezelni tudta, úgy felkészüléssel a történelem várható legdrasztikusabb népvándorlásának sok eleme is kezelhető lesz. És természetesen nem mind. 


Pest-budai integrált városfejlesztési térkép.

 

Mai tudásom szerint elkerülhetetlenül súlyos konfliktusok várhatók a világ különböző térségeiben, hiszen sokezer kilométeres partszakaszok, azok régóta kialakult civilizációi, népei fognak felkerekedni a szárazföld belseje felé, de a máris rendelkezésünkre álló fejlett információtechnológia, stratégiai gondolkodás, erős közigazgatás, bölcs irányítás, pontos és hiteles kommunikáció mellett éppolyan módon kezelhető lesz, ahogy fél emberiséget kipusztító gyilkos járványokon is sokszor úrrá lett már az emberiség. Ha ma Budapest a holnapján töpreng, ezt a komponenst nem hagyhatja figyelmen kívül. 


Ezt a nagy tornyot lapunk hasábjain sok neves építész ellenezte.

 

Szintén a környezettudatosság kérdéskörébe tartozik a város energetikai fejlesztésének kérdése, amely máris összefügg a zöldterületi fejlesztések kérdésével. Különféle politikai nyilatkozatokban elhangoznak olykor “merész” kijelentések 10 vagy 15 ezer elültetetendő fáról. E mondatok még mondat formájában is bátortalanok, a mögülük elfogyó cselekvés még inkább. Ami ránk és gyermekeinkre (esetemben unokákra) vár az elkövetkező évtizedekben, az többmillió fa betelepítését kívánja. S ami ránk vár, benne egy alapjaiban újrafogalmazandó környezettudatossággal, az nemcsak a preventív, vagy a kárelhárító megoldásokra kell irányuljon, de stratégiákra is, amelyek a megnövekedő lakosságszámú nagyváros minél kevésbé szállításhoz kötött élelmiszerellátásának feltételeit, lényegében városi agrárium kifejlesztését irányozzák elő.


Ebből a bárból nyílik az egyik legszebb kilátás a városra.

A város urbanisztikai karakterét radikálisan átalakító növénytelepítések nem esztétikai témák. Alapvetően a máris kontinensrekord budapesti halálozási ok, a felsőlégúti megbetegedések általános kezelése, a sokkal jobb levegő biztosítása, valamint a város energetikai optimalizálása a cél. Árnyas fák nyáron, lehulló lombjaikkal a nap melegét átengedő fák télen ekkora léptékben nagyon jelentősen képesek természetes és nem ipari eszközökkel kalibrálni a városi fűtés-hűtés energiaigényét. A nagyszámú növényzet stresszoldó, humánus rekreáló hatása most nem is kérdés.

Szoftver szemléletű városfejlesztés

Budapest az elmúlt negyed évszázadban teljesen elveszítette ipari jellegét. Ha van ipar, akkor legfeljebb a filmipar fejlődött itt. Ám ez inkább a gazdaság nem kézzelfogható termékeket előállító puha tartományába illeszkedik. Ahogy szinte minden, ami az utóbbi időszakban Budapestet jellemzi. Európa globális funkcióváltozásának szélsőséges példája Magyarország, s azon belül a főváros. Ma már a szolgáltatóipar, a kereskedelem meghatározó, s ha a városnak valamiféle arculati értékekkel bíró gazdasági szegmensét kell kijelölni, akkor a hozzáadott értéket előállító kultúra, tudásipar, élménygazdaság, növekvő mértékben a kreatív gazdaság tekinthető jellemzőnek. Mindezek az építős, gyártelepítős hardverfejlesztő szemlélettel szemben a városi szoftverfejlesztő hozzáállást kell erősítsék. Igaz, Európa tendenciáit látva, ez a legerőteljesebb versenytematika, hiszen a gyártás harmadik világba történt kiszervezése miatt Európa nagyvárosaiban ma már szinte mindenütt ugyanezek a komponensek a meghatározók. Ha Budapest mint márka alapértékeit vesszük szemügyre, akkor a víz (Duna, fürdők, ásványvizek), a kultúra (elsősorban zene, irodalom), a város fekvéséből adódó szépsége, az elmúlt tíz év felfokozott turizmusáradata révén, elsősorban a kontinensen kívülről érkezőkben mindinkább Budapesthez is hozzátapadó, valamiféle régi nemes és mélyen kulturált életforma képzetei az uralkodóak. Nekünk ezekre a meglévő képzetekre kell építkeznünk -- elsősorban a kreatív ipar innovatív működése valamint a tudásipar, az oktatás magasszintű fejlesztése révén. Ez utóbbi téren --  a világ első 500 egyetemének rangsorában sem tudhatunk már egyetlen hazait sem —  bőséggel lesz tennivalónk. Stratégikus tervezés e tényező mellett nem mehet el érvényes válasz nélkül. 



Ha ezen a hídon mehetnénk át Budáról Pestre....


Aki utazik, látja, hogy a világban sokfelé a pénz áramlása nagyságrendekkel hatalmasabb, kézzelfoghatóbb, mint nálunk, városok százaiban forog százszor ennyi építődaru az égen. Európa süllyed, benne Budapest várható és remélt felfutása kizárólag a kontinens összefüggésében mutatkozhat jelentősnek, Kína, India, Latin-Amerika, USA, Kanada városfejlesztései teljesen más léptéket képviselnek, mint ami itt várható. Ám ennek is jelentősége van, s elsősorban a mi számunkra van meghatározó hatása. Budapest a kontinens belsejében helyezkedik el, jelentős édesvíz bázison. Maholnap e két körülmény rendkívüli, sorsmeghatározóan szerencsés tényező lesz. Tudjunk róla és számoljunk velük.

Azt, hogy mi hova és mikor épüljön, Budapest egyes városrészei milyen (lakó, logisztikai, rekreációs, turisztikai, ipari, közlekedési) tartalmakat kapjanak, azt majd csak mindezen stratégiai alapok meghatározása után lesz módunk helyesen kijelölni.

Summázat hét lépésben:

1.) Jó, azaz össztársadalmi nézőpontú (város)kormányzati alapelvek

1.) Globális szerepvállalás, lokális értékek érvényesítése

2.) Metropolisz- és nem várostervezés

3.) Budapest közlekedési kapcsolatainak erősítése Európa szomszédos régióiba

4.) Felkészülés a felmelegedés várható ökológiai és társadalmi kihívásaira

5.) Komplex energetikai városterv

6.) Szoftver jellegű, tudásipari városfunkció erősítése

7.) A városon belüli helyszínek funkcionális kijelölése

Bojár Iván András

20 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »