építészet : környezet : innováció

Helyére került —

a formatervezési-iparművészeti ösztöndíjasok kiállítása kapcsán...
A Moholy-Nagy László- és Kozma Lajos-ösztöndíjasok munkáit együttesen bemutató, igényesen installált kiállítás végre „főhelyen”, az Iparművészeti Múzeum központi csarnokában kapott helyet.

Tekintve, hogy a magyar formatervezéssel kapcsolatos nyilvánosság még igencsak fejletlen, fontos momentumként vagyunk kénytelenek értékelni azt az egyébként elhanyagolható körülményt, hogy a Moholy-Nagy László- és Kozma Lajos-ösztöndíjasok munkáit együttesen bemutató kiállítás végre „főhelyen”, az Iparművészeti Múzeum központi csarnokában kapott helyet. A megnyitón külön kiemelték ezt a másutt bizonyára szót sem érdemlő szervezési részletet – mintha legalábbis kitörő örömmel kellene fogadnunk, hogy a múzeum legfontosabb termében végre nem céges bulikat és hasonló hívságokat tartanak (pénzügyi szükségből persze…) és nem az intézmény valamelyik harmadrangú helyiségébe „szervezték ki” a kiállítást (mint eddig általában).

 

Ösztöndíjasok kiállítása az Iparművészeti Múzeumban
Ösztöndíjasok kiállítása az Iparművészeti Múzeumban
Ösztöndíjasok kiállítása az Iparművészeti Múzeumban

 

Persze ez csak csepp a szakmai intézményekre és szervezetekre vonatkozó problémák tengerében – a gyenge együttműködési hajlandóság, az elégtelen szakmai kommunikáció újra és újra oda vezet, hogy fontos kezdeményezések maradnak a szakmai berkeken túli nyilvánosság számára homályban, talán soha el nem jutva az érdeklődő közönségig vagy az – igencsak megfogyatkozott – potenciális gyártókig.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem például évről évre egyre jobb eredményekkel, nemzetközi sikerekkel büszkélkedhet, mégis alig tudunk ezekről: hiányoznak az egész szakmát megmozgató fórumok, az egyes szakmai platformok közös tevékenységeiből adódó szinergiák. Számos magas színvonalú munkát kínáló, egy-kétszemélyes „akció” bukkant fel az országban, de ezek valahogy „nem érnek össze”, nem alkotnak húzóerőt. E hibernált állapotot illetően nem mellékes persze, hogy a magyar iparban bekövetkező változások elsorvasztották a design-igényt, s a jelenlegi kis- és középvállalkozó szférát sem motiválja semmi arra, hogy a formatervezésben rejlő gazdasági lehetőségekkel éljen. Hiába tehát a kapcsolat az állami finanszírozású intézmények, a pályakezdő tervezők és a magánvállakozások között, ha mindez kevés a design valódi fejlesztése számára, ha nincs jó gazdasági-ipari környezet, s ha nincs a kormányzati szervek által is segített, koherens „designpolitika”. Mindemellett a design népszerűsítésére, a szakmai tájékoztatásra hivatott szervezetek gyakran heroikus küzdelmet vívnak, s a rengeteg gátló tényező ellenére is elismerésre méltó eredményeket érnek el.

 

Ösztöndíjasok kiállítása az Iparművészeti Múzeumban
Ösztöndíjasok kiállítása az Iparművészeti Múzeumban
Ösztöndíjasok kiállítása az Iparművészeti Múzeumban

 

Ugyanakkor a civilek köréből a design kapcsán is egyre erősebb törekvések indulnak el (lásd: holland-magyar designfesztivál a Wamp-csoport jóvoltából), és némely kereskedelmi vállalkozások is fantáziát látnak az ifjú designereknek nyújtott bemutatkozási lehetőségekben (lásd: a Lakástrend és Design kiállítás keretében megrendezett „madeinhungary” és m.e.d. tárlatok). A szakemberek és a magánszféra egymásra találásának példája a Krea Iskola (amely rendszeresen sikeres kiállításokat szervez) vagy a KitchenBudapest. Színvonalas és különböző piaci szegmenseket megcélzó lapok is indultak (The Room, H.O.M.E.), friss szellemű honlapok és blogok jelentek meg.

 

Ösztöndíjasok kiállítása az Iparművészeti Múzeumban
Ösztöndíjasok kiállítása az Iparművészeti Múzeumban
Ösztöndíjasok kiállítása az Iparművészeti Múzeumban

 

Az „alulról” jövő jelzések tehát lassacskán kikényszerítik a hivatalos szervek reakcióit. Hogy a Moholy- és Kozma-ösztöndíjasok munkájának megismertetésére történnek eredményes lépések, azt az is mutatja, hogy a vernisszázson évről évre mind többen jelennek meg. Most először jutott pénz igényes katalógusra is (igaz a Kozma-ösztöndíjasok esetében csak kis leporellóra futotta). Fontosabb azonban, hogy idén átalakították az ösztöndíj pályázatának rendszerét: a szokásos kategóriák mellett négy gyártócég által javasolt, az ő pénzügyi hozzájárulásukkal megvalósítandó témákat is meghirdettek. Bár „csak” négy - de a hazai viszonyok között jelentős - cégről van szó, melyek természetesen csakis a profiljuknak megfelelő – tehát viszonylag korlátozott – lehetőségeket adnak, ám ez mégis azért figyelemre méltó, mert a mostani kiállítás is mutatja, milyen iszonyú nehéz terheket ró a fiatal formatervezőkre egy valamirevaló – a pályakezdéshez elengedhetetlen – prototípus megalkotása, illetve a gyártókkal való eredményes kapcsolat és tiszta jogviszony kialakítása (az új pályázati rendszer eredményét a jövő évi kiállításon láthatjuk majd). Mindenesetre a szervezők kezdeményezéséből a későbbiekben meghatározó eredmények születhetnek, új, termékeny gyakorlat alakulhat ki.

 

Ösztöndíjasok kiállítása az Iparművészeti Múzeumban
Ösztöndíjasok kiállítása az Iparművészeti Múzeumban
Ösztöndíjasok kiállítása az Iparművészeti Múzeumban

 

Az idei kiállítók egy része látványtervekkel próbálta szemléltetni elképzeléseit, mások tárgyrészletekkel, egységelemekkel jelentkeztek – ezek azonban nem helyettesíthetik a teljes terméket, melyek a potenciális gyártók döntései szempontjából alapvető fontosságúak. Jobb helyzetben vannak az olcsóbb anyagokkal dolgozó tervezők, az ipari designerek, nagyobb léptékű termékekkel foglalkozó alkotók azonban komoly próbatétel előtt állnak.

Haba Péter
fotók: éf

vélemény írásához jelentkezzen be »