építészet : környezet : innováció

Határ a csillagos ég - Csillagda a Hortobágyon

Tóból kiemelkedő periszkópszerű torony, erős geometrikus formák és a temészethez való harmónia jellemzi azt a turisztikai igényeket kielégítő, családi hétvégékre és elmélyült csillagászati kutatómunkára is alkalmas "csillagdát", amelyet Kiss Tamás tervezett a Hortobágy-Halastó területére. A fiatal építész diplomamunkájával a Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara Borsos József díját is elnyerte. 

Minket, embereket az idők kezdete óta gyönyörködésre késztet, ha csillagokkal teli égboltot látunk. Ezt az érzést egyre kevésbé élhetjük át, ahogyan megannyi más természeti csodát, amelyet veszélybe sodor valamely civilizációnkat szolgáló tevékenységből adódó szennyezés. Esetünkben a fényszennyezés, de mit értünk ez alatt? Azt a mesterséges fényt, amely nem kizárólag a megvilágítandó felületre, irányba és nem a megfelelő időszakban jut, ezzel káprázást, birtokháborítást, az égbolt mesterséges fénylését, vagy bármi más nem kívánatos környezeti hatást okoz.

A zavaró fényektől mentes éjszakai környezet alapvető fontosságú a lepkék és a vándorló madarak védelméhez és tájékozódásához is. Az ettől eltérő állapotok rendkívül rossz hatással vannak a rovarokra, kétéltűekre és emlősökre. A nappalok és éjszakák felcserélődését idézik elő, amely amellett, hogy a tápláléklánc megzavarásához vezet, sok fajnál a tájékozódási képességet is veszélyezteti.


HNP - IDA minősített terület


Éjjeleinket már el sem tudjuk képzelni köz- vagy egyéb világítástól, amelyekre minden település, telephely vagy épp ipari park nagy hangsúlyt fordít. Az így kialakult mesterséges közegből szinte-, vagy teljes egészében kieső területek pályázhatnak a Nemzetközi Sötét Égbolt Szövetségének (IDA) megtisztelő minősítésére, a “Sötét Égbolt Helyszín”- re, amit földünk alig több, mint egy tucat pontja tudhat magáénak.

A szigorú bírálati szempontoknak megfelelve kapott ezüst minősítést a Hortobágyi Nemzeti Parkunk 2011. január 31-én, amelyre méltán büszkék lehetünk. Mint balmazújvárosi lakos, régóta foglalkoztat a Hortobágy adta természeti kincsekkel való törődés, s a sikeres minősítésről tudomást szerezvén döntöttem el, diplomamunkám keretein belül igyekszem majd, még ha le nem is, legalább közelebb hozni a csillagokat embertársaimhoz.

 

A funkció

A Hortobágy-Halastó tanösvényébe bekapcsolódó csillagmegfigyelő létesítmény főként turisztikai célt kíván szolgálni, amelyre az eddigiekben is mutatkozott igény, viszont nem állt rendelkezésre megfelelő építmény. Az szinte bizonyos, hogy földünkön már szükségtelen tömegesen hi-tech kutatómunkára alkalmas csillagvizsgálókat létesíteni, hiszen az űrteleszkópok felváltották, túlszárnyalták a földi vizsgálódást és jóval hatékonyabban működnek az új felfedezések terén a fényszennyezés és a Föld atmoszférájának hátráltatásából, valamint az űrtechnológia fejlődéséből adódóan.


Csillagles alaprajza - tervező Kiss Tamás


Ebből kifolyólag elsősorban turisztikai igényeket kielégítő, csillagászati vizsgálódásokra, családi hétvégék eltöltésére, és közösségi kapcsolatok erősítésére alkalmas építménycsoport létrehozását tűztem ki célul. A tervezésnél korántsem egy burjánzó, profiton alapuló turisztikai központ kialakítása vezérelt, sokkal inkább az, hogy az érdeklődők számára óvatos léptékkel betekintést biztosítsak az érintetlen környezetbe.

A fogadóépületben tájékoztató táblák által információt kaphatunk a létesítményekről és az éjszakai megfigyelési turnusokról, programokról, valamint a hátranyúló szárnyában  figyelem felkeltő csillagászattörténeti installációk vezetik be az érdeklődőket. A főépületben lehetőség nyílik az éjszakai tartózkodásra is, hidegkonyha, vizesblokk és pihenőtér kialakítással, továbbá csillagászati kiállítótérként és nagyobb megnyitásaiban csillagászati megfigyelőhelyként funkcionál. Magába foglal nyitott, fedett-nyitott, illetve zárt, azaz fűthető tereket is, így az épület téli hónapokban való használata is lehetséges, mind az elvonult csillagászati kutatómunkára, mind az elmélkedésre.


Főépület belső tere - tervező Kiss Tamás

 

A helyszín

Az IDA által minősített területbe teljes mértékben beletartozik a HNP-n belüli Hortobágy-Halastó területe, izgalmas környezetet biztosítva a megközelítőleg 60 négyzetkilométernyi vízfelület, és méltán híres állat és növényvilága. A tüzetesebb, személyes helyszíni bejárások során kiderült, hogy a tavakat a parttól néhol 200 méter hosszan benyúló nádas övezi, azonban helyenként keskeny betekintő rések találhatóak, amelyek a tanösvény részeként szolgálhatnak.

A tanösvény-kisvasút indulótól mindössze 500 méterre találtam rá második nekifutásra, a helyszínként választott tisztásra. Ez egy 200 méter hosszan benyúló, körbejárható félsziget, amely végén elénktárul a tavak valódi varázsa, nagysága és vízi élővilága. A halastó területén a Halastó majorban elterülő gazdasági épületeken kívül, a legjellegzetesebb létesítmények a madárlesek, kilátótornyok, hidak és a nádasban kanyargó stégek, amelyek a növény és állatvilágot bemutató táblákkal együtt a tanösvény részét képezik. Ezek a tájat meghatározó létesítmények jelentős szerepet töltöttek be a koncepció kialakítása során.



A koncepció

A beépítés kialakításánál az épületek szembetűnően három különböző, egymástól viszonylag távol eső helyre kerültek. Ennek ellenére szoros a kapcsolatuk, amely egymásra való irányultságuk mellett formai és anyagkezelési sajátosságaikban is megmutatkozik. Törekedtem a környezethez való alkalmazkodásra mind anyaghasználatban, mind formailag. A halágyak földpartját tartó kőris vesszőfonat mint burkolat jelenik meg az épületegyüttesen (fogadóépület-főépület-torony). A fogadóépület egy fedett-nyitott, tölcsérszerű bejárati megnyitással ellátott tér, amit a helyszíni adottság generált hátramenően hídszerűvé, a két halkeltető medence között. Ez a “tölcsér” a tanösvényen haladó látogatókat magába szippantva vezet tovább, rámutatva a főépület bejáratára.


Főépület és torony eszaki homlokzata - tervező Kiss Tamás


A sziget menti nádassal harmonizáló főépület egy horizontálisan elnyúló tömeget képez, a fogadóépülettel ellentétben itt már az épület irányultsága vezérelt. A kijelölt útvonalról eltérve keresztirányban víz felett halad át a félsziget délnyugati csücske felé, rámutatva a tóból kiemelkedő periszkópszerű toronyra. Az erős geometrikus formavilágú megfigyelő torony, hangsúlyos kontrasztot alkot a táj és az épületek megszokott horizontalitásával, ezáltal válik az elnyúló tájban egyben vertikális jellé, az ég felé magasodva, jelezve feladatát, funkcióját. A főépület és környéke a csillagmegfigyelésben kiszolgálja az északi és a déli oldalt a tisztás irányultságából adódóan, a torony szerepe a másik két fő égtáj vizsgálatára szorítkozik, kimagasodva a fák vonaláig, lehetővé téve, hogy a keleti irány a horizontig belátható legyen.


Kiss Tamás


Opponencia Kiss Tamás diplomatervéhez

Csillagfény, Hortobágy-Halastó Csillagda

Civilizációs betegségünk a fényszennyezés. Ami korábban szinte mindenütt fellelhető volt, most rezervátumokba szorul. Olyan érzésem van, mint a múzeumok kapcsán; az életünk vitrineken keresztül élhető. A helyszín kapcsán első pillanatra az elviselhetetlen könnyűség gondolata kap el, vajon milyen kötöttségekkel kellett megküzdeni e környezetben? Ez visszadöbbent. Túlnépesedés, ökológia, fenntarthatóság, éppen a tágabb környezet nem pusztán építészeti kérdéseivel kellett viaskodnia Kiss Tamás diplomázónak, ami egyáltalán nem nevezhető könnyűnek!

Ne számítsunk globális válaszokra, csupán az egyén felelőssége vethető fel, azon belül az építészeti viselkedésmód. Nagyon szimpatikus a majdnem semmi szándéka, azt a diplomaterv műfaji korlátain belülről feszítve. Itt is arról van szó, mint az élet oly sok területén, hogy szeretnénk birtokba venni valamit, jelen esetben a csillagok fényét anélkül, hogy azt megsemmisítenénk, megszüntetnénk. Tűnékeny dologról van szó, s a hozzányúlást e helyett a tanulási, figyelemfelkeltési szándék teszi elfogadhatóbbá. Egy kis kérdőjel persze mindig ott sejlik a háttérben, amit csak az idő fed fel vagy tűntet el.

Némi zavart okoz a feladat élményeztetés része, mert ha túl jól működik, akkor a látogató tömegek szándékuk ellenére megszűntetik a helyet. Ezért a lépték itt nagyon lényeges, s számomra ez a diplomaterv ezt optimálisan kezelte. A fogadóépület-főépület-torony hármas tagolás inkább amolyan kötelező zenei szerkesztésre vall, ahol a zenei ívnek egy crescendóval kell záródni. Mintha lenne egy belső kényszer, indíttatás, amely arra sarkall, hogy dráma legyen az építészet, ahogy Tamás fogalmaz "izgalom". Meggyőződésem, hogy az igazi dráma az égbolton van, s a funkcionális egységek azt csupán keretezik, a terven nagyon helyesen egyszerű, többcélú módon. A drámai megközelítésből érthető a homogén anyaghasználat addig, amíg az a vizuális visszafogottság eszköze; egy épület-tárgy a tájban, s nem szobor. Ezért nagyon meggyőző, helyénvaló a kőris vesszőfonat alkalmazása, de leháncsolva, s festve már túlzásnak, öncélúnak tűnik.

A belső szerkezet tisztasága, szerkesztettsége, a fa alkalmazása magától értetődően erőssége a tervnek, amelyben a főépület átlós gerincének formalista gyanús eleme is összeáll szerves egésszé. A fogadóépület szellős egyszerűsége jól előkészíti a zenei sort. A főépület rombusz szerkesztése a részletekben megoldható, de szívesen látnék egyszerűbben, anyagtakarékosabban kivitelezhető megoldást, mint ahogy a belső tér drámai szűkülő-táguló pulzálását is megértem, magában hordozza a természetesség, tervezett esetlegesség vágyát a racionális ortogonális renddel szemben, ezt inkább kortünetnek tartom, melyet az idő felülírhat. E kérdés érdekesen alakul a torony esetében, mert vertikalitásával együtt nehézkesebb, mint a bevezető elemek, mintha a rézfúvósok nagyobb szerepet kaptak volna, tömörebb és zengetesebb, mint várnám.
Összességében nagyon dicséretes felütést láthatunk, tiszta gondolatokkal szerkesztéssel, melynek kíváncsian várom a folytatását Kiss Tamás későbbi munkáiban, mert a jelenlegi csillagállás jó irányba mutat.
A diplomaterv elfogadását javaslom!


Lévai Tamás


vélemény írásához jelentkezzen be »