építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Graffiti és antigraffiti

Beszélgetések, interjúk pro és kontra. "Nem megfellebbezhetetlen állításokat tenni tehát, hanem diskurzust kezdeményezni, ez a feladat."

Ha az ember vonattal érkezik Budapestre, a sínek melletti betonfalon színpompás graffitikben gyönyörködhet. Aztán tájékozódni próbál a metróállomáson lévõ várostérképen, de a vastag filctollas tagek alatt még a Dunát sem tudja felfedezni. Ahogy a térképet, úgy borítják el a várost is a graffitik és tagek.

A graffiti szó eredeti értelmében falra írt szöveg, üzenet, tömör bölcsesség. Lásd iskolapad: „Itt rohadtam négy évig.” A magyar nyelv azonban a graffiti szót használja a stylewriting (stílusírás)–ra is. A stylewriting az afro-amerikai gettókultúra szülöttje. Az utca mûvészete. A tag-re (angol: cédula, címke) nincs megfelelõ magyar szó. A tag egyfajta kalligrafikus aláírás, mellyel készítõje csupán annyit közöl a világgal: itt jártam.

Magyarországon tizenkét éves hagyománya van a graffitinek. 1044 csapat regisztrált a firkaneten (firka.net), ezekbõl úgy két-háromszáz aktív. Egy graffitis csapat általában 2-6 emberbõl áll, de vannak magányos alkotók is. Az ellenségeskedõ bandák tönkreteszik egymás munkáját bosszúból. Vannak viszont testvércsapatok is, akik néha együtt dolgoznak. Nem csak Budapesten, az egész országban mindenhol vannak graffitisek, és egyre többen. A stílus terjed, mert nincsen semmi ellenállás vele szemben. Ha úgy tetszik, hírnévszerzésre ez a legkönnyebb módszer. A graffitisek nem homogén társaság: egy részük mûvészi igényességre törekszik, adott keretek között, más részüknek az a fontos, hogy minél merészebb helyen helyezze el kevésbé színvonalas munkáját. Õk olyan veszélyes helyeket választanak, ahol állandó a rendõri jelenlét, vagy megközelíthetetlennek tûnik a felület. Persze vannak, akik egyszerre törekszenek mindkettõre: igényes munkák, veszélyes helyen.

Beszélgetõtársaim egy valóban underground - aluljárói presszóban tartott - találkozón P. Dániel, alias Cukor a Firkanet fõszerkesztõje, és Rockchild a 1088 product egyik stílusírója. Rockchild még igen, Cukor már nem fúj.

- Mi az oka szerinted, hogy az utóbbi idõben ennyire elburjánzott a falfirka?

Cukor: - Nincs legál fal Magyarországon. Én a Városvédõ Egyesületben az antigraffiti osztálynak vagyok elnökségi tagja, tanácsadója. Érthetõnek tartom a város ellenállását. Szerintem nem a graffitivel van baj, hanem az iszonyatos tag-mániával. Ez nem a mûvészi része a graffitizésnek, és itthon már anarchiaszintre került a tagelés. A legnagyobbak - vagy akik magukat annak tartják - is kivették a részüket ebbõl: mindegyiküknek van a körúton száz tagje legalább. Ha akarnád, se tudnád velük megértetni, hogy nem kéne. Viszont ha látná, hogy a körutat, meg az Andrássy utat lekenik egy antigraffiti réteggel, és ha megint odatagel, akkor rögtön leszedik, talán legközelebb nem menne oda, mert neki is pénzbe kerül a festék.

- Ha a graffiti lényege az illegalitás, ki fog fújni a legál falra?

Cukor: - Aki komolyabb összegeket költ festékvásárlásra, és valódi tudást akar fölmutatni. Azt a tíz kannát, amit megvett, így is-úgy is föl fogja használni, a kérdés csak az, hogy hol. Egy jó, és igényes munkákkal teli legálfal elgondolkodtatja a gyereket, hogy talán nem a városban kéne fújkálnia, mert ott nem tud ilyen kidolgozott mûveket készíteni. A legál falakkal csak jól járna a város. Tûzfalak százával vannak Budapesten, de az önkormányzatok ezeket nem hajlandóak legális festésre átadni. Inkább nagy cégeknek adják el reklámfelületnek, mert abból pénz van. Az a baj, hogy a legális falaknak pont a városvédõk vannak ellene, õk nem értik meg, hogy éppen ezzel lehetne a várost megóvni.

- Vannak etikai korlátok? Hova fújtok, hova nem?

Rockchild: - Ez változó, kinek, hol van a határ. Egy biztos: templomra senki sem fúj. Valahogy kicsit istenfélõ mindenki. Ennek ellenére Ráday Mihály mindig a Margit körutat hozza fel ellenpéldának, pedig a templomon egy darab tag nincs, viszont mellette van egy épület, de ez a papok szállása, na ez szanaszéjjel van fújva. De azon nincs egy felirat sem, hogy paplak, ha lenne, biztos tabu lenne az is.

- Kockázatosak az esti kiruccanások?

Rockchild: - A vonatos akcióknál nehezebb elmenekülni, mint az utcán. A vonat általában lezárt területen van, figyelni is kell, meg festeni is. Manapság a vasutasok nagyon rámentek, hogy elkapják a srácokat. „Vérdíjat” kap a vasútõr, aki elkap egy graffitist.

- Pedig tavaly megállapodást írtatok alá a MÁV-val…

Cukor: - A MÁV illetékese azzal hívott föl minket, hogy csináljunk valamit, mert a helyzet most már tarthatatlan. Mi azt javasoltuk nekik, hogy az egész világon elõször, legális legyen a vonatfestés. Rengeteg tárgyalás után végre legálisan festhettünk vonatokat.

- Miért lett ennek vége?

Cukor: - A MÁV nem adott elég vonatot. Tulajdonképpen az egész egy látványos akció volt a MÁV részérõl, amivel bepalizta a Firkanetet. Egy alkalomra szólt ez a vonatfestés, kamerák elõtt, aztán vége lett. Alkudozások követték egymást, sorra jelentek meg az újságcikkek, ami a Firkanet látogatottságának ugyan jót tett, de a helyzeten nem változtatott.

- A BKV-val mi a helyzet?

Cukor: - Úgy néz ki, hogy a BKV-val is lesz most egy hasonló egyezség, mint a MÁV-val volt. A metrókocsiknál nincs pénz felújításra, festésre. Ha megengednék, hogy kifessük a kocsikat, még jól is járnának, mert ezek jó minõségû, korrózióálló festékek.

- Te még aktív vagy. Bebuktál már?

Rockchild: - Többször elkaptak, de huszonnégy-, illetve egyszer hetvenkét óra múlva kiengedtek. Nincs külön törvényi szabályozás a graffiti ügyében.

Ha valakit tetten érnek falfirkálás közben, azt elõállítják a kerületi kapitányságon. Az elõállítást megelõzõen a helyszínen intézkedõ rendõrök gondoskodnak a helyszín megfelelõ biztosításáról, fõleg abban az esetben, ha ott az elkövetõk által a cselekmény megvalósításához használt eszközök (spray) hátramaradnak. Ha a sértett jelen van, szóban nyilatkoztatják az okozott kárról, ami az esetleges munkaköltségeket nem tartalmazhatja, csak a konkrét anyagi kárt. Amennyiben a helyszínen nem megállapítható a kárérték, úgy azt az eljárás során igazságügyi szakértõ állapítja meg. Ha az okozott kár mértéke nem haladja meg a tízezer forintot, az elkövetõvel szemben szabálysértési eljárást folytatnak le. A gyorsított eljárás során az elõállított személyt maximum hetvenkét órás szabálysértési õrizetbe helyezik, amely csak addig tart, míg a bíróság elé nem állítják. A bírói ítélet figyelmeztetés, pénzbírság vagy elzárás lehet. A gyakorlat szerint a figyelmeztetés és a pénzbírság a gyakoribb. Ha az okozott kár mértéke a tízezer forintot meghaladja, vétségi vagy bûntetti eljárás indul, melynek során az elõállítottat gyanúsítják, valamint bûnügyi nyilvántartásba veszik. Kiemelt esetekben (ha a kárérték nagyon magas), bûnügyi õrizetbe kerül.

A BKV magát megnevezni nem kívánó illetékese elmondta, hogy a cég a graffitisekkel szemben bevezette a manapság divatos, ún. zéró toleranciát. Ez azt jelenti, hogy huszonnégy órán belül minden graffitit eltávolítanak és folyamatos õrzéssel igyekeznek megakadályozni a graffitizõk tevékenységét. A MÁV, melynek eddig 520 vasúti kocsiját festették le graffitisek, százmilliós kárt okozva, megkeresésünkre elmondta, hogy a graffitisekkel kötött megállapodásról akkor szeretne majd nyilatkozni, amikor a közeljövõben elindítja legújabb akcióit graffitimentesítés és tavaszi nagytakarítás címén. Ezek várható idõpontja április vége, május eleje.

Folytassuk utunkat tömegközlekedési eszközökön a firka nyomában.
A Fõvám téri villamosmegálló-aluljáróban nagy színes graffitik igyekeznek kompenzálni a húgyszagot. Végre jön a villamos, késésben vagyok: egy graffiti-eltávolító céggel beszéltem meg randevút. Már messzirõl látom az antigraffiti furgont a sarkon. Mint a Szellemirtók. Mire odaérek, már csak egy graffitikezdemény árválkodik a makulátlan sárga falon, direkt a Köznevelésnek tartogatták. Most nem önkormányzati megbízásból dolgoznak: egy üzletlánc minden épületét õk tisztítják. Míg Vér Balázs kereskedelmi igazgató a technológiát magyarázza, Siskovits Attila ügyvezetõ igazgató nekiáll eltüntetni a graffitit. A gõzborotva radírként távolítja el a rajzot a antigraffiti védõbevonattal kezelt falról.

- Mi a védõbevonat lényege?

Vér Balázs: - A vakolatról nem lehet eltávolítani a firkát, csak maximum 60-70%-os hatásfokkal, mert a graffiti-festék akár fél centi mélyen is diffundál a falba. A mi módszerünk, hogy két rétegben impregnáló felülettel vonjuk be a falat. Ez egy vízbázisú viasz védõréteg, láthatatlan, gyakorlatilag az a funkciója, hogy nem engedi a graffitit közvetlen érintkezésbe lépni a fallal. Ha graffiti kerül a falra, kihívnak minket, és egyszerûen egy ipari gõzborotvával eltávolítjuk a védõréteget, és vele együtt a graffitit is. A megtisztított felületet két rétegben újra impregnáljuk. Plusz elõnye ennek a védõrétegnek, hogy hideg vízsugárral könnyen letisztítható róla a rárakódott városi kosz is, és a légáteresztése is kiváló. Nem vakolt - kõ, tégla, mûkõ, márvány - felületekrõl a graffiti mechanikusan, nedves szemcseszórással teljesen eltávolítható.

- A graffitisek nem veszik észre, hogy melyik a kezelt felület?

Vér Balázs: - De, itt is próbálgatták, meddig tart a védõréteg. Általában négy-öt méterig - három méterig védeni egy felületet értelmetlen. Ha a graffitisek látják, hogy a munkájuk másnapra eltûnik, ott fogják hagyni azt a helyet, hiszen egy graffiti kivitelezése sem olcsó.

- Sok munkájuk van?

Vér Balázs: - Évrõl évre több. Nincs Európában még egy olyan fõváros, mint Budapest, firkaszempontból. Információ- vagy pénzhiány miatt tíz évig nem törõdtek a graffiti eltávolításával. Most kezdenek ráébredni az önkormányzatok, hogy valamit tenni kell.

- A graffitisek az önök ellenfelei és egyben belõlük élnek, ellentmondásos viszony, nem?

Vér Balázs: - Ez érdekes, nemcsak ön, hanem az emberek kilencven százaléka megkérdezi, hogy foglalkoztatunk-e graffitis brigádokat. Mindenkit megnyugtatok, hogy nem, mert fújnak amúgy is.

A hatalmas gõzfelhõt az úttestre lépve kerülgetik a járókelõk. Idõs nénit segítek át karonfogva a veszélyzónán. A falfirkáról beszélgetünk. Elmondja, hogy már fél évszázada lakik a környéken, látta elpusztulni, és romjaiból feltámadni a várost, és most látja ezt a hálátlan generációt, amely nem becsüli meg az újjáépítõk munkáját. Nem haragszik, inkább szomorú, egyszerûen nem érti, miért csinálják.

Budapest harcot indított a falfirka ellen. Az egyes kerületi önkormányzatok anyagi lehetõségeiktõl függõen igyekeznek eltüntetni a firkákat, és megakadályozni újak keletkezését. - A kerület versenyeztetés után két céggel kötött szerzõdést – mondja Karácsony István, az I. kerületi önkormányzat mûszaki fõtanácsosa.
- Az I. kerületi önkormányzat 2004-ben pályázatot írt ki, melynek keretében társasházak igényelhetnek graffiti elleni védõréteget, a városrehabilitációs pályázat pedig kiköti, hogy ha egy társasház felújítási támogatást nyer, az összeg egy részébõl köteles graffiti-elleni védõréteggel bevonni a házat bizonyos magasságig. Új építésû házaknál pedig kötelezõ a védõbevonat. Az önkormányzat minden évben 3-4 középület, köztük mûemlékek felújítását végzi el.
A II. kerületnek nincs pénze a graffitik szakszerû eltávolíttatására, ezért Föld Napja alkalmából közös faltisztítást végeznek a lakók, társadalmi munkában. Schill Tibor, a VIII. kerület városüzemeltetési irodavezetõje elmondta, hogy elõkészítés alatt van egy helyi rendelet, amelyik az eltávolítási módokat és a megelõzést szabályozná. Két fronton zajlana ezután a graffiti elleni küzdelem. Az egyik jogi: azt szeretnék, ha nyakoncsípnek egy graffitizõt, komolyan lehessen büntetni, a másik a mûszaki vonal: falvédelem és firkaeltakarítás.

Ráday Mihály városvédõnek leginkább a tagek nem tetszenek, amelyek valóban szinte minden négyzetméteren megjelennek. A Népszabadságban megjelent cikkében Ráday azt írja: a tag „nem több, mint egy nyom, amelyet az állatok is elhelyeznek, jelezve területük határait.” A városvédõ szigorúbb fellépést követel a „kártevõkkel” szemben. Nem hisz a MÁV-éhoz hasonló megállapodásokban, ahol csak „krikszkrakszukat” biggyesztik a szerzõdés alá a garffitizõk. „Mégis lehet valami reményünk. Pénz kell hozzá, s akarat. És megfelelõ technológia is szükséges. Mert szerencsére egyre több cég vállalja az összekoszolt felületek megtisztítását.” – írja Ráday Mihály.
Az MDF javaslata szerint a rendõrség hozzon létre külön egységet a graffitisek megfékezésére, ahogy azt Bécsben tették, a rongálókat közmunkával büntessék, a fiatalkorúaknak pedig tiltsák meg, hogy festékszóró sprayket vásárolhassanak.

Védelem, eltüntetés, büntetés – tüneti kezelések. De mi lehet a lényeg? Miért szivárgott be ilyen mélyen a magyarországi nagyvárosi életbe a graffiti, a tag? Mûvészet vagy rongálás? Beszélgetõtársaim Szemerey Samu építész, az Építészfórum (epiteszforum.hu) felelõs szerkesztõje és Bodó Balázs, médiakutató, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Médiaoktatási- és Kutató Központjában.

- Miért ez a graffitiáradat?

Szemerey Samu: - Nem véletlen, hogy a graffiti ennyire elburjánzott Magyarországon: az elmúlt években tisztán követhetõ volt a folyamat, ahogy az elsõ kósza jelektõl a kevéssé használt épületeken át mára a védett, új házakra és az emlékmûvekre, szobrokra is kiterjedt a firkálás – párhuzamosan azzal a folyamattal, ahogy az egész társadalomban általánossá vált az az értelmezés, hogy köztér az, amit még senki sem rabolt el. A kilencvenes évek elején a graffitisek még tiltakoztak az emlékmûvek és védett házak, stb. fújása ellen. A mostani tizen- huszonévesek abban a tudatban nõttek fel, hogy az utca, a tér nem élettér, hanem csatatér.

- A graffiti a közlés, a kommunikáció egyik formája lenne?

Bodó Balázs: - Azt kell látni, hogy a város testére firkálás ugyanolyan kommunikációs csatorna az ezt mûvelõk számára, mint a társadalom más részei számára a Magyar Narancs hirdetési rovata, a valóságshow-k sms-fala, vagy épp a mainstream média levelezési rovata. Egy médium tehát, ahol emberek találkoznak, ötletek találkoznak, képek, stílusok érnek össze, mutálódnak, felejtõdnek el. Az emberek azonban nem ezt a kommunikációt látják, vagy ha látják sem akarják megérteni: egyszerûbb azt gondolni, hogy van egy rakás vásott kölyök, akiket el kéne fenekelni, mert senki nem nevelte meg õket. Eszükbe se jut, hogy egyrészt õk nevelték fel ezt a generációt, másrészt arról is hajlamos mindenki megfeledkezni, hogy az óriásplakátok, vagy a mindenhova felragasztott eladó lakást, autósiskolát hirdetõ cetlik, aztán citylight poszterek, vagy az internetes spammerek sem kommunikálnak más módon: a városlakók megkérdezése és beleegyezése nélkül hajtogatják kérlelhetetlenül és megkerülhetetlenül a magukét.

Banksy-t, londoni stencil-mûvészt kérdezték egy interjúban arról, hogy lebukott-e már. Azt válaszolta, hogy ha valaki odalép hozzá festés közben, és számonkéri rajta, hogy mit csinál, akkor rendszerint azt válaszolja, hogy egy reklámügynökségnek dolgozik, és az a firka, amin dolgozik egy új kampány része lesz. Ami magyarázatot eddig az emberek kivétel nélkül elfogadtak, mintegy megnyugodva, hogy „ha reklám, akkor mehet” - és nem kérdezõsködtek tovább.

Szemerey Samu: - És közben a felnõtt társadalom is vásott kölykökbõl áll. Ha megnézzük, hogyan használják a közteret, ilyen értelemben nincs lényeges különbség. Mámorosan felfedezték az utcát, ahol lehet ordibálni, zsidózni, fasisztázni, bármit. Hatalmi szinten ugyanez a folyamat. Számomra az, hogy megkérdezésem nélkül elviszik az Osztyapenkót és a várost telirakják Szent Istvánnal, semmiben nem különbözik attól, hogy valaki festékszóró sprayvel a falra felírja az õ véleményét. Én keresztény emberként mondom, hogy ez a kereszt- és Szent István-invázió, ami az országot elárasztotta, engem mélységesen felháborít.

- Mûvészeti, kulturális szempontból hogyan értékelik a graffitit?

Szemerey Samu: - A Hagia Sophiában is találtam latin, görög és arab graffitiket, különbözõ évszázadokból, különbözõ sarkokban.

Bodó Balázs: - A fal összefestése az emberrel egyidõs. Hol kõkori bölények, hol egyszerû trágárságok, hol bibliai tárgyú freskók, hol politikai lázító üzenetek formájában, de a falra írt szöveg, kép, mindig is kulcsszerepet játszott a kultúrában. Az értékest elválasztani az értéktelentõl igen problémás. A pompeji erotikus (vagy épp trágár) falfirkák például mára kultúrtörténeti kinccsé váltak.

Szemerey Samu: - Van, aki a tagelést is elfogadja, mondván ezek egy közösség jelei a városon. Én azt nem szeretem a tagekben, hogy nem mutatnak semerre, és túl erõs a hatásuk a funkciójukon túl. Szerintem egyszerûen nem szépek, nem érdekesek, de ez szubjektív, nehezen védhetõ érv. Viszont kifejezetten szeretem a matricázást meg a stencilezést, amin látszik is, hogy többnyire értelmes emberek csinálják, illetve hogy tudatos, a várost és életét kommentáló jelenség. A fújásban nem látok ilyet, talán más is a szubkultúra, amely csinálja. A matricák szépen kijelölik a város sebhelyeit – a botrányos trafóházakat és elektromos szekrényeket a tereken, a mai tekintet sajátos megállóit: üres kirakatokat, szétragasztott óriásplakátokat, buszmegállókat stb. ezt kellene látni! A jelek mögött a várost. Errõl nem beszél senki; tiltakozni a legkönnyebb.

Bodó Balázs: - Nem szabad elfelednünk, hogy a házfalakon zajló kommunikáció, akárhogyan is tekintünk rá, jelenidejû kommunikáció. Igen rövid ideig maradnak fenn az üzenetek, igen kicsi az esélye annak, hogy valami hosszabb idõt is megéljen. A festék kifakul, a házat újravakolják vagy lebontják, a képet eltakarják

- Hogyan kellene nevelni ezeket a fiatalokat ahhoz, hogy ne fújkálják össze a várost?

Szemerey Samu: - Ennek semmi köze nincs a formális oktatáshoz, a vizuális kultúra fejlesztésérõl van szó. Egy olyan közegben tudjanak felnõni, ahol a közösségnek és a köztérnek van valamifajta értelme, az önmagában megteszi a hatását. A mai magyar kultúrának egyszerûen nem része sem a város, sem a táj, az erdõ. Ehelyett szimbólumok oktatása, elhelyezése, áthelyezése és felismerése folyik. Én sokkal jobban érzem magam a valóságban, mint különbözõ kényszerítõ jelek között. Az a gondolat, hogy a városi levegõ szabaddá tesz, a középkorban született - el lehetne rajta végre gondolkodni. Ki jár ma erdõkbe vagy terekre, csak azért, mert jó ott lenni? És talán a történelmet is jobban meg lehet érteni, meg az irodalmat is ezen keresztül, hiszen ezek sem tantermekben zajlanak, hanem most is és mindig körülöttünk. Amíg nem értjük a várost, magunkat sem értjük.

- Sokak kívánsága, hogy sújtsák szigorúbb büntetéssel a graffitiseket. Mit gondolnak errõl?

Bodó Balázs: - Több lehetséges megközelítés létezik: a zéró tolerancia jegyében graffitizõt megverethetjük a rendõrrel, ha visszaesõ, le is lehet ültetni. Sõt, a kezét el lehet törni, ki is lehet végezni, végül is, mi alapján szabom ki a büntetést? A falfestés ténye, a létrejött mûalkotás mûvészi értéke, esetleg az okozott kár (vagy épp okozott haszon) alapján? Lesz majd ember, aki azt mondja: Banksy nem graffitis (bár ezt a médiumot használja), õt kitüntetjük, az a tag viszont mûvészileg értéktelen nonszensz, dutyiba az alkotójával? Én nem szeretnék ilyen országban élni. A graffitit meg lehet elõzni, illetve el lehet távolítani: védõbevonatot húzhatnak a házakra, tisztán lehet tartani a várost. Ehhez olyan elhatározás és erõforrások kellenének, amit nem nagyon látok a városban mûködni. Többet érne, ha beindulnának olyan városi programok, amiken keresztül beszélni lehetne ezekkel az emberekkel, ezekrõl az emberekrõl, a munkáikról, a város használatáról, a városi kommunikációról, a mûvészeti értékekrõl és a vizuális zajról, arról, hogy mi az, ami Budapestet a nemzetközi graffitis térképre mint pozitív példát rakja fel, és mi az, ami balkanizálja a várost. Nem megfellebbezhetetlen állításokat tenni tehát, hanem diskurzust kezdeményezni, ez a feladat.

Csordás Dániel

A cikk nyomtatásban megjelenik a Köznevelés folyóiratban.

vélemény írásához jelentkezzen be »