építészet : környezet : innováció

Európai Kulturális Örökség Napjai, Budapest: újabb lerombolt házak

A hétvégén az ÓVÁS! és a Marom közös sétára invitált. A Kulturális Örökség Napjai alkalmából sétálhattunk volna büszkén, elmerengve a múlton, felidézve régi korok emlékeit...

A hétvégén az ÓVÁS! és a Marom közös sétára invitált. A Kulturális Örökség Napjai alkalmából sétálhattunk volna büszkén, elmerengve a múlton, felidézve régi korok emlékeit. A nap sütött, a szél sem fújt, jó páran összegyűltünk, minden adott volt tehát, hogy egy kellemes sétával zárjuk a hetet. Vagyis majdnem minden. Az apropót ugyanis az adta, hogy nagyjából eltűntek Kőrös János és a Kassowitz család házai, azaz a Síp utca 8 és 10. alatt található épületek. Újabb bontás, újabb tiltakozás, megint a zsidó negyedben.



Mindkét ház, 2005 óta egyedileg védett műemlék.
„42. § (1) Műemlékké nyilvánítom a Budapest VII. kerület, Síp u. 8. szám alatti, 34509 helyrajzi számú ingatlant. (2) Műemléki környezetet nem jelölök ki. (3) Az örökségvédelmi bírság megállapításának alapjául szolgáló érték szempontjából a műemléket II. kategóriába sorolom. (4) A védetté nyilvánítás célja a Kreinczer Károly tervei szerint 1890-ben épült, historizáló lakóépület építészeti értékeinek, iparművészeti, képzőművészeti részleteinek és utcaképi megjelenésének megőrzése. 43. § (1) Műemlékké nyilvánítom a Budapest VII. kerület, Síp u. 10. szám alatti, 34508 helyrajzi számú ingatlant. (2) Műemléki környezetet nem jelölök ki. (3) Az örökségvédelmi bírság megállapításának alapjául szolgáló érték szempontjából a műemléket III. kategóriába sorolom. (4) A védetté nyilvánítás célja a Wechselmann Ignác tervei alapján 1866-ban épült, 1875-ben Rill Imre és Schomann Ferenc tervei szerint bővített, historizáló lakóépület építészeti értékeinek, iparművészeti, képzőművészeti részleteinek és utcaképi megjelenésének megőrzése.
(13/2005. (IV. 4.) NKÖM rendelet egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról. http://www.koh.hu/hirek/doc/13_2005_nkom_rendelet.doc)

Még ez a szerencse. Mármint a fentebb idézett rendeletben szereplő, a házak építészeti, ipar- és képzőművészeti részleteinek megőrzése. Merthogy az ÓVÁS! hiába is tiltakozott, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyezte a bontást, egyedül a két homlokzat megtartását írta elő. Így eltűnt a lépcsőház, aminek megőrzését két éve még oly fontosnak tartotta az a hivatal, aki később engedélyezte a bontást. És ezt még lehet tetézni. A védett, eredetileg kétemeletes házakra még három szintet terveznek ráhúzni, az udvari szárnyakból pedig hétemeletes ház készül megszületni. Mindez, a Dohány utcai zsinagóga tőszomszédságában, a holokauszt áldozatainak emlékfája mögött jól láthatóan.

Kemény Mária az előtérben
Még jó, hogy a sétát Kemény Mária és Perczel Anna vezette, akik meséltek nekünk a Gömöry vagy patikárius házról, a ma szállodaként funkcionáló Király utca 6. szám alatti, eredetileg háromemeletes épületről, amely napjainkban egy borzasztó, finoman szólva oda nem illő ráépítéssel „büszkélkedhet”, vagy a Rumbach zsinagógáról, a Madách sétány kapujáról, amiről senki sem tudja, hogy hova vagy honnan is vezet. Lassanként valóban ott tartunk, hogy az épületek eltűnnek, ezzel együtt a város kollektív emlékezete is. Akkor is lesznek majd séták, ahol Kemény Mária, Perczel Anna és mások mesélnek nekünk majd arról, hogy milyenek voltak a 19. század házai.

szöveg: Biczó Gabriella
fotó: Kresalek Dávid

vélemény írásához jelentkezzen be »