építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Cyberminden

Divatos szólamokkal jócskán teletűzdelt cikk jelent meg egy máskülönben érdekes építészeti projektről a worldarchitecturenews.com-on. A szerző szerint a ház jó példája lesz annak, hogy a 21. században az építészetet már nem a beton, az acél és az üveg sajátosságai határozzák meg, hanem az új, közvetlenül már nem tapintható/ nem érzékelhető (intangible) és intelligens anyagok, a multimédiás megoldások és az interaktivitás.

Divatos szólamokkal jócskán teletűzdelt cikk jelent meg egy máskülönben érdekes építészeti projektről a worldarchitecturenews.com-on. Egy Mumbaiban 2010-re felépülő irodaházról adnak hírt: a szerző kifejti, hogy e ház jó példája lesz annak, hogy a 21. században az építészetet már nem a beton, az acél és az üveg sajátosságai határozzák meg, hanem az új, közvetlenül már nem tapintható/nem érzékelhető (intangible) és intelligens anyagok, a multimédiás megoldások és az interaktivitás.

 

képek: worldarchitecturenews.com

 

A tervező James Law, a Cybertecture nevű építészeti, környezet- és formatervezési cég vezetője a Vijay Associate (Wadhwa Developers) megbízásából egy hatalmas tojást formázó, 32 ezer négyzetméteres, 13 emeletes épületet képzelt el. A szerző szerint olyan ikonikus műről van szó, mely egyesíti az intelligens épületgépészeti és ergonómiai rendszereket, a dizájn legújabb eredményeit, az új anyagokhoz kapcsolódó mérnöki szemléletet és az ökológiai szempontokat, hogy a végeredmény egy innovatív és „félelmetes” (awe-inspiring) landmark legyen. Az építész elnevezései nyomán minden létező építészeti részlet és berendezés megkapta a „cyber” előtagot, ami legalábbis némi gyanúra ad okot: a szó értelme így devalválódik, tartalmatlan hívószóvá válik. Miután felfedeztük, hogy nagyon nagy újdonságokra nem bukkanhatunk a terv leírásában, még inkább elbizonytalanodunk. E közhely- és lózung-tengerben néhány konkrétum azért felfedezhető.

 

 

A tojást úgy tájolják, illetve tengelyét olyan szögben döntik meg, hogy egyfelől erős vizuális hatást keltsen, másfelől enyhítse az intenzív napsütés következményeit. A legfelső szintre részben fedett kertet terveznek telepíteni, mely segíti majd az épületet a túlhevülés elleni harcban. Az áramot egy szélturbina fogja termelni. Napkollektorok is lesznek az épület „bőrének” felső részén, a szürkevizet speciális berendezés tisztítja meg. Maga a tojásforma révén egy hasonló méretű, hagyományos modern megoldásokat és formákat alkalmazó épülethez képest 10–20 százalékkal kisebb külső felületekkel rendelkezik majd – ami jelentős energiamegtakarítást biztosít. Szintén a befoglaló forma teszi lehetővé, hogy a belsőben akár 30 méter fesztávú, alátámasztás nélküli terek is kialakíthatók legyenek.

 

 

Az épület „cybertecture health” rendszere a vizes helyiségek részeként a dolgozók egészégét folyamatosan monitorozza majd (méri a testsúlyt, a vérnyomást stb.), s szükség esetén az adatokat továbbítja az orvosnak. A "cybertecture reality” a világ bármely tájának, panorámájának valós idejű képét folyamatosan sugározza majd.

Talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy ez a cybercsoda valójában a több mint tíz évvel ezelőtt divatba jött ún. blobitecture újabb példája, felturbózva a ma már kötelező öko-felszerelésekkel. Igaz, hogy ma még nem általános, hogy egész pálmafákat ültessenek a tetőemeletre és szélturbinát szereljenek a homlokzatra, de nyilvánvaló, hogy néhány év múlva ilyenekkel lesz "tele" a világ. Szóval, ez a ház annyira lesz cyber, amennyire már ebben a pillantaban is több száz (több ezer?) ház az. Ebből következően azt az "újságot", melyet a cikk szinte minden sóhajával sugallni próbál, szintén nem kell feltétlenül komolyan venni.

Haba Péter
szemle: www.worldarchitecturenews.com

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »