építészet : környezet : innováció

Cservenyák Eszter

MÉSZ-MÉK Diplomadíj dicsérő oklevél 2004

Diplomavédésed óta eltelt időben merre dolgoztál? Milyen nagyobb projekteken? Milyen tapasztalatokat szereztél az egyes munkahelyeken?

Pályafutásom első munkahelye a M-Teampannon kft immár fél éve. Meglehetősen nagy iroda, nagy munkákkal. Főleg oktatási intézményeket tervezünk, középiskolákat, egyetemeket. Ezek elég nagy projektek, így sok munkával járnak. Mivel első komoly munkahelyem, és eleinte kevés tapasztalattal rendelkeztem mind szakmailag, mind irodai gyakorlatot tekintve, elmondhatom, hogy rengeteget tanultam itt az eddig eltelt időben. Inkább feldolgozói, mint tervezői munkát látok el, a feladataim nagyon változatosak, így minden új számomra.
Én hiszek a mester-tanítvány rendszerben, vagyis hogy a fiatal építészek tapasztaltabb mesterektől tanulnak a legjobban. Úgy érzem, hogy itt ez a feltétel is teljesül.
Úgyhogy egyelőre jól érzem magam.

Mennyi időt töltesz munkával átlagosan? Csak a munkahelyen, vagy haza is viszed?

Napi 8-9 órát. Ha nyugalmasabb időszak van, ez elég is, leadás esetén nyilván többet dolgozunk, de akkor is inkább folyamatosan többet.
Irodai munkát nem szoktam haza vinni, azt hiszem ez nagyon jó. Néha van egy-egy magán munka, de azok elég kicsik.
Barátaimmal szoktunk pályázni is, ha találunk valami jót, ez viszont nagyon izgalmas.

Milyennek látod a szakma megítélését magyarországon? Milyen a mindennapi szakmai gyakorlat az egyetemi elképzeléseidhez képest? Azon belül a fiatalok helyzete?

Én úgy látom, igazából senkit nem érdekel az építészet.ahogy más sem. Szeretünk csak a saját problémáinkkal, dolgainkkal foglalkozni, nem szeretünk másra energiát pazarolni. Sokszor akkor figyelünk csak oda másokra, ha lehet irigykedni.
Ez igaz mindenkire, az emberekre, az irodákra, az építészekre, még az egyetemistákra is.
Az egyetemen is az építészhallgatók már tanulmányaik alatt megtapasztalják a hiúságot, az egymás közti rivalizálást. Ez sokszor emberi kapcsolatok elromlásába torkollik.Ez nagyon helytelen. Sokkal inkább az együttdolgozásra, összefogásra kellene őket ösztönözni.
Talán mi is többet tehetnénk azért, hogy a hétköznapi emberek jobban elfogadják, értékeljék az építészetet. Mindannyian tudjuk, hogy a szakmai publikáció már önmagában elég gyenge. Akkor miért várjuk el, hogy a még gyengébb laikus sajtó hatására az emberek elismerjék tevékenységünket?

Úgy érzem, az építész hallgatók elképzelése elég naiv. Az egyetemen még mindenki nagyon szabadon, sokkal tágabb korlátok között gondolkodhat. Ettől nagyon sok diák szárnyakat kap, és azt hiszi, ha majd kikerül az egyetemről, ugyanezt az álmodozást folytatja tovább. Elképzeli, hogy egyből tervezni fog, és milyen jó lesz.
Aztán jön a nagy csalódás. Hogy a munka nem erről szól. Sokkal szárazabb, és mindig van egy főnök.
Előbb meg kell tanulni szerkeszteni, aztán előrébb haladni. konszignálni, aztán épszerkezni. aztán megtervezni az első wc-blokkot, konyhát, szobát, házat.. és így tovább. Szerintem ez a rendje. Ezen mindenkinek át kell esni, mert az alapokat így lehet igazán megtanulni. És elfogadni, hogy van főnökünk, és elismerni, hogy valóban többet tudnak nálunk, mert van gyakorlatuk. Aztán majd 10 év múlva beszélhetünk arról, ki mire képes.

Én ezt az utat látom helyesnek, talán azért is, mert mérnök családban, építészirodák közepén nőttem föl, és ott ezt láttam. Ezt tartom fontosnak, és ezt a tapasztalatot sikerült átvennem. Így mindig is tudtam, hogy így fogom kezdeni.

Mi nem vagyunk építészek. Kezdő mérnökök vagyunk, akiknek nagyon sokat kell ahhoz tanulni, hogy felelős tervezők lehessünk.
Rengeteget tanultam itt fél év alatt, ahhoz képest, amit tudtam az elején. És mindenki így kezdi, csak kevés öntudatos fiatal építész gondolja ezt így. Ezt az utat végig kell járni. És a legfontosabb, azt is megtanulhatom, hogyan tanítsam, irányítsam a fiatalokat, ha majd idősebb leszek.

A fiatalok helyzete, hm... Tisztelem az időseket. A mi dolgunk segíteni a tervek megvalósításában, és úgy gondolom, a 7-10 éve praktizáló fiatalok helyzete nagyon jó. Aki akar, és tud, van ambíció és tehetség, annak menni fog.

Dolgoztál külföldön? Milyen volt (a fentiekhez hasonlítva) a tapasztalat?

Csak tanultam - ami először is rádöbbentett arra, hogy a BME egy fantasztikusan jó alapozó iskola...
Nem dolgoztam, de szerintem különbség csak a minőségben, a lelkesedésben és a fizetésben van. Ez nem feltétlenül a hazai építészek hibája, hanem egész Magyarországé... A minőségen nem az épületek stílusát értem. Személy szerint megcsömörlöttem a modern építészettől, sokkal értékesebbnek tartom felfedezni egy ország több száz éves múlttal rendelkező épületeit, hazai építészetünk pedig szerintem a lehetőségekhez képest színvonalas.
A külföldi nebulók sokkal lelkesebbek a munkát tekintve, talán azért mert általában jobban odafigyelnek az emberek az építészetre.

Mit tervezel a karriereddel kapcsolatban a jövőben? Más munkahely, még iskola, hobbi, pályamódosítás?

Szeretnék mesterképzésre, posztgraduális képzésre járni, bár nem tudom van-e értelme... Miskolci lévén, ha 'nagy' leszek, szeretnék ott élni és dolgozni. Ez régi vágyam.

Spanyolországban a suliban beleszerettem a festészetbe és a szobrászatba, és kicsit kiszerettem az építészetből. Ez lehet nem véletlen...

Mivel foglalkozol az építészet/a munka mellett?

Egyelőre semmivel, de ettől már megőrülök. 11 évig hegedültem, az egyetem miatt nem folytattam. Nagyon hiányzik, évek óta vágyom arra, hogy megint belefogjak. Csak nehezen megy. De ezt szeretném csinálni.
Ja! És a spanyol nyelvvizsga.

Család?

Egy kedves kedves. Ez majdnem az a biztonság, amit a család ad...

Hogy vagy?

Jól, köszi. Jó érzés, hogy úgy érzem, felnövök, és ettől jó lesz minden.

vélemény írásához jelentkezzen be »