építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

CommON_Épített Közösség – kiállítás terve a Velencei Biennáléra

A 13. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále magyar pavilonjának kialakítására CommON_Épített Közösség címmel nyújtott be pályázatot Antal Gabriella, Fazekas Katalin, Kemes Balázs és Somogyi Krisztina. A koncepció a közelmúlt azon beavatkozásait fogja össze és mutatja be, ahol az építész szakértelme nemcsak egy épület, de a közösség épülését is szolgálta. A közös építés kapcsán a konkrét eset hasznosságán túl magában a tevékenységben lát és láttat olyan globális értéket, mely a kortárs építészet számára fontos hozadékkal bír.

CommON_Épített Közösség

Kurátori koncepció a 13. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjához

A magyar építészetgyakorlásnak van egy kevésbé közismert területe, a közösségi építéseké (építőtáborok, kalákában vagy egyetemi szervezésben, civil szervezetekkel vagy baráti összefogásban készülő, jellemzően kisebb léptékű építészeti beavatkozások), amelyek több szempontból is méltóak arra, hogy nagyobb (országos és nemzetközi) figyelmet kapjanak. A Visegrádi táborokhoz (1981-től Makovecz Imre szellemi vezetésével) vagy Reischl Gábor kezdeményezéseihez visszavezethető (évtizedes hagyományú) építőtáborok az elmúlt évtizedben megerősödtek: a fiatal építészgeneráció számára a közös építés megtanulása, illetve a közösségben és közösségért végzett munka egyre nagyobb fontosságú tapasztalás. Ezt igazolják a közösségi kezdeményezések során (Beretben, Markócon, Mánfán, Kolontáron, Nagykanizsán, Pannonhalmán, Perbálon, Sajókazán, Tapolca-Diszelben, Valkonyán, Vöröstón, az Ormánság vagy Erdély különböző falvaiban) elkészült épületek, felújítások és kertek. 

 

„… egyedül az ember csak magára számíthat, de másokkal megsokszorozhatja erejét…”, fotó: Kemes Balázs
 

 

A CommON_Épített Közösség koncepció a közelmúlt azon beavatkozásait fogja össze és mutatja be különböző hangsúlyozással, ahol az építész szakértelme nemcsak egy épület, de a közösség épülését is szolgálta. A felvetés a JELENSÉGRE koncentrál. A különböző közösségekkel (érdek, szociális, lokális, vallási, etnikai) való közös építés kapcsán a konkrét eset hasznosságán túl a tevékenységben olyan globális értéket lát és láttat, amely a kortárs építészet számára fontos hozadékkal bír.

A koncepció három érvényességi léptéke

A bemutatott projektek különböző léptékben vizsgálva is értéket képviselnek:

1. Primer szinten a beavatkozás helyszínén (lokalitás elsődlegessége) apró, de pontosan megfogalmazott, szükséges megoldást hoznak.

2. Az esetek számosságát és tradícióját tényként kezelve, a közös építést Magyarországra jellemző építészeti tettnek nevezhetjük (jellemző magyar attitűd), aminek egyik hozadéka, hogy a „magyarral” kapcsolatban kialakult individualista, azaz csoportmunkában kevésbé jó, általánosító képet (részben megalapozott nemzetközi sztereotípia) új, pozitív példákkal árnyalja. A felvetés sugallja, hogy a közösségi építés a munkára éhes fiatal építészgeneráció kitörési lehetősége (induló stratégia) is, ehhez kapcsolódva, az építészet kommunikációja felől szemlélődve, a magyar építészekről a helyi társadalomban kialakult kép alakítása (az építészet újra pozicionálása) is egyben.

3. A CommON_Épített Közösség koncepció harmadik léptéke általános (univerzális)  érvényű, hiszen az építészet és a közösségi építés, a manuális tudás, a helyi aktivitás, a dialógusban való gondolkodás, az újrahasznosítás, (in the making, low-tech, slow architecture – visszacsatolás Reischl Gábor kambodzsai felvetéséhez) avagy a kis léptékű, illetve a kész tárgy helyett a folyamatra (process contra object szemlélet) koncentráló építészeti szemlélet hangsúlyozása túlmutat az országhatáron. Az alkotóra, technológiai innovációra és a kiemelt fontosságú megaprojektekre koncentráló építészet évtizedei után érzékelhető, hogy egy olyan közösségi szemléletű társadalmi attitűd van felemelkedőben, ahol az online szerveződő csoportok  közös akciókat szerveznek, ahol a valóság teljes megtapasztalása (virtuális és reális közeg egyensúlya) alapvető szándék és ahol az emberi energia és a sok apró beavatkozás (gondolati analógiaként Ai WeiWei: Sunflower seeds, 2011, Tate Modern Turbine Hall, London) kerül előtérbe.

A kiállítás aktualitása

A mai helyzet súlyos ökológiai és gazdasági problémáin reflektálva, illetve kapcsolódva ahhoz a kortárs felfogáshoz, amely az élet pragmatikájából kiinduló a (pro-aktív építészeti elgondolások) elképzeléseket részesíti előnyben, a CommON_Épített Közösség kurátorai a helyhez kötődő (helyi, gyakran hulladék vagy újrahasznosított anyagokból, a feladat léptékével arányos technológiával, az épített tradíció ismeretében), időben elnyúló (folyamatos építések, az alakulás-alakítás logikája) a megbízóval dialógust folytató (sajátos feladat és munkamegosztásban megvalósuló) építészeti munkákat válogattak ki, amelynek pozitív hatásaihoz nem fér kétség.  A felvetés tehát az etikai és esztétikai paramétereket együttesen szemléli.

A koncepció lényegéhez tartozik, hogy az építésznek az építésben való aktív, (aktivista, participatív) és manuális (making) azaz egyben kézműves (craft) jelenlétét példaértékűnek gondoljuk, az építész szakma presztízse, illetve az építészet kommunikációja felől is kitörési pontként azonosítjuk. Felidézzük a tényt, hogy az építészet történetét megelőzi az építés története, (amikor az építészet természetes, közösségben végzett emberi cselekedet, közösségi gesztus volt). Az ezt követő, hosszan elnyúló kor, amelyben csak az építészet és a társadalom specifikálódása következtében szétvált az építészeti tervezés és az építés (design szemlélet), illetve két, ellentétes oldalra került építő és építtető (szegregálódás) nem az egyetlen működő rendszer. A közösségi szemléletű, alkotói jelenléttel megvalósuló építészeti jelenlét a közös nyelv (közérthetőség, valós jelentések) újraépítéséről is szól, az építészet eredetéhez (archetípusához) való visszatérésre is utal.

Ahogyan a 20. század második felének fontos kérdése volt, a szociológus Marc Augé terminológiájával élve, a HELY és NEM_HELY hely kérdése, úgy az új évtized egyik komoly felvetése a közösség (analógiaként a KÖZÖSSÉG és NEM_KÖZÖSSÉG) problematikája az építészeti beavatkozás függvényében. Ebben a gondolati felvetésben az építés egyszerre vonatkozik a közösségre és az épített környezetre, és ami legalább ilyen fontos, az épülés az építés tevékenysége által valósul meg. Ahogyan ezt az 1981-82-es kambodzsai építések kapcsán Reischl Gábor mondta: „…itt az építésnek nem is az volt a lényege, hogy milyen szép házat tudunk építeni, hanem az, hogy az építés maga legyen az élet!”

A Velencei Biennále nyitottsága a tematikus felvetések iránt ismert, szintén látszik egy olyan tendencia, amely a meglévőt, a valóságosat, az országos karakter büszkén vállalja fel és gondolja bemutatásra méltónak. A CommON_Épített Közösség című koncepció vonzását a felvetés speciális jellege, az építés szokatlanul pici léptéke és az alternatív építészeti gondolkodás adja. Ezek teszik attraktívvá a felvetést a megaprojektek és high-tech pavilonok között.

A kiállítás

A CommON_Épített Közösség koncepcióját 4 kiemelt, építészeti értékeiben is meggyőző alkotás (Valkonya: Pajtaszínház 2010, Perbál Gyermekotthon: felújítások és új építésre tervek, Pannonhalma: erdei kápolna, Markóc: aszaló és pajta) adja. Ezekről a kiemelt munkákról az építészeti fotográfia kifinomult (stilizált) közlésmódján és precíz tervrajzokon keresztül mutat képet.

A kiemelt projektekhez filmek is társulnak, melyek három léptékben mutatják a valóságot: az épített és természeti környezet esztétikáját, a résztvevők (alkotók és helyiek) rövid vallomásait és az építés zajos és nyers realitását fogják össze kompozícióvá. Mindezek az CommON_Épített Közösség felvetést meggyőző erővel kötik a valósághoz.

Az építészeti művek földtől való elemelését (jelenséggé való alakítás) a hátterében, mint egy gondolati szőttesként megjelenített (az építészet hétköznapjait át- meg átszövő) számos alkotás, megvalósult építés és ugyanilyen mennyiségben megfogant építészeti elképzelés vagy diplomamunka adja, amely térben elmozduló falként (dinamikus elemként) alakítja a teret és a bejárás dramaturgiáját.

Valkonya 1997 – folyamatosan, Pajtaszínház 2010.

A valkonyai alkotótáborokat Reischl Gábor indította útjára 1997-ben. A Szent István Egyetem mellett több más egyetem vett részt a kezdeményezésben, melynek során a különböző szakterületek hallgatói közösen készítettek felméréseket, fejlesztési elképzeléseket a helyiek bevonásával, a résztvevő oktatók  szakmai felügyelete mellett. A táborok során felújításra került a turistaház, ami egy déli terasszal és kültéri kemencével bővült, elkészült a település gyökérzónás szennyvíztisztító hálózata. A munka 2004-ben, Reischl tanár úr betegsége majd váratlan halála miatt megszakadt. 2008-ban a korábbi alkotók, Benárd Aurél és Fáczányi Zsuzsa segítő támogatása mellett Kemes Balázs, Láris Barnabás és Varga Imre Zoltán próbálta folytatni a megszakadt örökséget. A táborok a korábbiakhoz hasonlóan folytak, felmérések és tervek készültek, amik közül az elmúlt években épült meg a régóta áhított Pajtaszínház, ami a turistaház kertjében kapott helyet.

 

Valkonyai Pajtaszínház, fotó: Kemes Balázs
 

 

Perbál, Gyermekotthon 1993-1997, építőtáborok 2009-től

A perbáli gyermekotthon gondolata egy szülői közösségben fogant, akik sérült gyermekeik ellátására kerestek alternatívát. A többfunkciós épületcsoport kisebb részt egy barokk malom átalakításával, nagyobb részt Janesch Péter és Karácsony Tamás építészek terevei alapján készült. A tervek a szülői közösséggel és a gazdaság irányítására felkért erdélyi házaspárral közösen készültek, majd az építés is hasonlóan folyt.

A körültekintő előkészítés és lelkiismerettel elvégzett munka eredményeként kialakult sajátos élet egyensúlyát azonban külső hatások megzavarták. Az új élethelyzet következtében az építészek számára nyílvánvalóvá vált, hogy az ottélők nem rendelkeznek a korábbi években természetes, alapvető üzemeltetés tudásával (pl. szellőztetés fontossága vagy a termény szakszerű tárolása).

A helyzet orvosolására 2009-től Janesch Péter és Gerzsenyi Tibor segítségével Karácsony Tamás és Kemes Balázs építészeti alkotótáborokat kezdtek szervezni, amelynek következtében a gazdaság tevékenysége, a ház működése és a közösség is kedvező irányba változott. Az elmúlt évek fejlesztési munkái (rámpák, járdák építése; tetőszerkezetek korszerűsítése; híd és lépcső készítése) után, jövő évi közös tervek eredményeként új építések irányába (góré) mozdul el a folyamat.

 

Perbáli Gyermekotthon, 1. Render: Vesztergom Ádám, 2. Kép jobb: Danyi Balázs és Kiss Gergő
 

 

Pannonhalma, kápolna 2010.

A pannonhalmi zarándokház és kápolna építésének története is visszanyúlik az időben, talán 1997-ig, amikor Czigány Tamás és Páll Anikó 1x1-es méretben építette meg annak a diákkápolnának a tervét, amelyet a gimnázium 3. emeletén, egy hajdan volt hálóteremben alakítottak ki. A pauszpapírból és lécekből felállított ideiglenes kápolna karácsonytól nyárig, a végleges építésig jól szolgált. A Czita Építészműteremben azóta több épület is készült a pannonhalmi bencések megbízásából.

A zarándokház részeként épített, a terület erdős-ligetes részébe bújtatott kápolna az elvonulásnak, a csendes szemlélődésnek és az egyéni imádságnak ad teret. Alapterülete 20m2, magassága 9m. Vízszintes vörösfenyő fagerendákból épül fel, a nyílások rései a máglyarakáshoz hasonló szerkesztésből adódnak. Az egyes elemek keményfa csapokkal kapcsolódnak egymáshoz. A kápolnán nincsen ajtó, nincsen ablak, nincsen benne fűtés és mesterséges világítás. Átfúj rajta a szél, átsüt rajta a nap. Átmeneti tér a természetben. „Építése közös tett volt, a vállalkozó, az építésziroda és építészhallgatók kétkezi munkájával. Felemelő napok voltak.”

 

Szent Jakab kápolna, Pannonhalma, fotó: Cseh András
 

 

Markóc, közösségi tér 2011.

A hátrányos helyzetű, sellyei kistérségben elhelyezkedő Markócon, az Ormánság legkisebb falvában a közösség már évek óta épül nagy részben Lantos Tamás, polgármesternek köszönhetően. Holczer Veronika 2010-ben építészhallgatóként ismerte meg a falu hétköznapi életét és alapos ismeretszerzés után talált rá diplomamunkájának helyszínére, amely egy régi pajtaépület. Az Ormánság Alapítvány irodájaként működő épületet minimális építészeti eszközökkel és költségvetéssel tervezte át az újraéledő helyi közösség számára.  

A szükség, az igyekezet és a helyiek szívélyes fogadtatása okán a diplomamunkának készülő terv első fázisát 2011 nyarán Veronika szervezésében helyi önkéntesek és építészhallgatók közösen, építész kalákában sikeresen megépítették. 2011 nyarán a fedett-nyitott közösségi térben a markóciak megtartották az első rendezvényüket, az építés tovább folytatódik.

 

Holczer Veronika diplomamunkájának részlete
 

 

Installáció

Az elképzelés lényegi pontját artikulálja az installáció. Mivel a CommON_Épített Közösség felvetés esetenként szokatlanul apró és hétköznapi építészeti beavatkozásokat állít reflektorfénybe (“Man is small, and therefore small is beautiful.” Schumacher), azért a bemutatás módja artikulálja a belenagyítás (léptékváltás) aktusát. A fogadótér (nyitott átrium) a kiállításban Udvarként azonosított hely. A valkonyai táj szépsége burkolja körbe a látogatót. Az ottlét (cselekvő részvétel, természetes aktivitás) transzponálása a Velencei Biennále terébe (és szellemi kontextusába) komoly kihívás.

 

Perspektíva az átrium teréről, a valkonyai táj burkolja körbe a látogatót
 

 

Szenzoriális élménnyé kívánjuk tenni a teret, amelynek meghatározó eleme egy hanginstalláció, amely az építési munka zajából készített (auditív szövet) hangmontázs. A kiállítás installációjának két fontos tárgyi eleme egy asztal és egy pad, amelyek a bal illetve a jobb terembe kerülnek, felnagyított méretben. Az asztal gondolata az építőtáborokban gyakran elhangzó mondáshoz kötődik: „Először is kell csinálni egy asztalt.” (Zombor Gábor). Ennek a gondolatnak a megidézése (tárgyiasulása) a másfélszeresére nagyított, mívesen megmunkált, de egyszerű asztalosmunkával készített asztal, amelynek lenolaj kenése, mint illat, szintén a helyi élmény és az anyagi dimenzió érzékeltetését szolgálja.

 

Perspektíva a nagy asztalról
 

 

A pad gondolata jelen pillanatban még képlékeny: változik, mint az a rongyszőnyeg, amelyet a perbáli sérült gyerekek készítenek, s amely esetenként éppen az esetlegesség (spontán szépség) okán esztétikai öröm. 

 

Perspektíva a képekből épülő gondolati szőttesről a pavilon hátsó falán
 

 

A jobb oldali térben a kiemelt projektek filmen jelennek meg, összefoglalva a kiállítás alapgondolatát. A film három szálból (képi narratívákból) szövődik. Az egyik a táj és az épített környezet higgadt, esztétikus, objektív világa. Kissé távolságtartó, idilli, építészeti objektíven keresztül fényképezett. (Totál) A másik az emberi lépték, amely erőteljes közeli képekkel lép egészen közel a résztvevők, így az alkotókhoz, építőkhöz és helyiek arcához, kezéhez, mozdulatához egészen közel. A részletből épít esztétikát. (Detail) A harmadik lépték az építő közösségé, és támaszkodik a közös építésekről a hallgatók és résztvevők által felvett archív képekre. Ez a szint szubjektív, zajos, természetes.  (Jelenlét és atmoszféra)

 

Kiállítás kialakításának axonometrikus bemutatása
 

 

Konferencia és katalógus

A felvetés fontos eleme, hogy a közösségi építésben a fiatal magyar generáció szakmagyakorlási kitörési lehetőségét is azonosítja. Felhívja a figyelmet arra, hogy a mai, megbízásokban szegény időben a kezdő magyar építészek magasan képzett és nagy tehetségű csoportja az összefogást és a hasznos tevékenységet találja meg magának. A közös építésre mint közös tanulásra (szakmai, szociológiai, antropológiai, kommunikációs és egyéb gyakorlati tudások) gondol. Saját szerepét közben újrafogalmazza: nem a városból jött értelmiségi felsőbbrendű tudásával, hanem a helyben alakuló beszélgetések (dialógus) során a helyi és a szakmai tudások ötvözésével valósítja meg.

Általánosabb érvénnyel, a konceptekre alapozó nagy építészeti beavatkozások helyett, amelyeknek szükségessége és hasznossága sok esetben megkérdőjelezhető, az apró, sok esetben alakító vagy minimális mértékben beavatkozó építészeti tett fontossága mellett érvel. E gondolat megerősítését szolgálja a márciusra tervezett szakmai konferencia és az addigra megtervezett online jelenlét (CommON- Épített Közösség Magyarországon címmel) a résztvevő egyetemek (BME, Győri Egyetem, Mesteriskola, Vándoriskola) és csoportok előadásaival és meghívott szakértők részvételével, kettős céllal.

A még nem ismert projektek (rejtőzködő építészeti értékek) feltérképezésére és az eddigi eredmények bemutatása illetve mindezek elméleti kontextusba való átemelése egyben a Biennálera készülő katalógus előkészítése. A katalógus szerkesztésében az elméleti írások (szociológiai, urbanisztikai és építészet elméleti) és a megbízókkal, használókkal folytatott beszélgetések (interjú) illetve spontán esetbemutatások együtt vannak jelen, ezek egymással dialógust folytatnak, hogy a jelenség kettős karakteréhez alkalmazkodjunk.

A kiállítással, kiadvánnyal és konferenciával egybekötött kezdeményezéssel nem titkol célunk a figyelemfelkeltés, emlékezés és tiszteletadás mellett, hogy jelen helyzetben és időben a hasonló gondolkodással, társadalmi és szakmai empátiával rendelkező aktív résztvevőknek szellemi közösségi teret nyissunk. Részben értve ezalatt tapasztalatcsere lehetőségét, amely későbbi munkáikat nagyban segítheti. A legfontosabb előnye azonban a kezdeményezésnek, hogy lehetőséget ad a jelenleg szétzilált szakmai kohézióval bíró építész szakmának. Az új, már láthatóan bizonyított, kétségtelenül társadalmi hasznossággal bíró szellemiség újra közös alapra emelheti a szakmát a közös társadalmi jólét érdekében, a szó legjózanabb értelmében.

A szakmai kétnyelvű (magyar-angol) katalógus tervezett fejezetei

A négy kiemelt terv Perbál, Valkonya, Pannonhalma, Markóc bemutatása mindkét fél, tehát az építtető és építő közösség együttes megszólalásával.

Alkotótáborok – Valkonya 1997-

A Reischl Gábor által 1997-ben útjára indított valkonyai alkotótáborokat 2008-ban Benárd Aurél és Fáczányi Zsuzsa segítő támogatása mellett Kemes Balázs, Láris Barnabás és Varga Imre Zoltán próbálta folytatni. Az elmúlt években készült el a régóta áhított Pajtaszínház, ami a turistaház kertjében kapott helyet.

A megvalósítás lépésről lépésre, több év alatt történt. 2008-ban a helyszín felmerése és a tervek elkészítése, majd engedélyezése valósult meg, 2009-ben az alapozás és a színpad, majd 2010 nyarán a fa szerkezetű felépítmény készült el. Bár tervek szerint a padló burkolása 2012 nyarán készül majd el, a település közössége már 2009-ben birtokba vette a színpadot. A valkonyai polgármesterrel készítendő beszélgetés elősegíti, hogy megértsük a falu épülését, az építészekkel kialakuló kapcsolat megváltozásának folyamatát, a helyiek véleményét, hiszen ez teszi hitelessé és sikeressé a beavatkozást.

 

Valkonyai munkálatok, fotó: Kemes Balázs
 

 

Építőtáborok – Perbál, Gyermekotthon

A tervek a szülői közösséggel és a gazdaság irányítására felkért erdélyi házaspárral közösen készültek, majd az építés is hasonlóan folyt, hosszú évek alatt lépésről lépésre haladva. Ám az erdélyi házaspár megöregedett és visszaköltözött szülőföldjére, így irányítás nélkül maradt a gazdaság, illetve a világban tapasztalható anyagi nehézségek az egyesületet is elérték. Az így kialakult új élethelyzet orvosolására 2009-től Janesch Péter és Gerzsenyi Tibor segítségével Karácsony Tamás és Kemes Balász építészeti alkotótáborokat kezdtek szervezni a gyermekotthonba. Az elmúlt évek során kialakult dialógus építészek és a használók (ápolók, igazgató) között példa értékű. Az építészet és a tér belakása a pedagógiai program, a fejlesztés részeként is értelmezendő – minderről beszélgetés formájában ad hírt a katalógus.   

 

Perbáli munkálatok, fotó: 1. Kép bal: Ábrahám Tamás 2. Kép jobb: Danyi Balázs és Kiss Gergő
 

 

Kápolna, Pannonhalma

A Czita Építészműteremben több épület is készült a pannonhalmi bencések megbízásából. A bencés rend épülése és a pannonhalmi építkezések közötti összefüggésekről készítendő beszélgetés az építkezést levezénylő atyával a közös építés szellemi mondanivalóját is körbejárja.

 

Szent Jakab Kápolna, Pannonhalma, fotó: Cseh András
 

 

Markóc, Közösségi tér 2011.

A hátrányos helyzetű, sellyei kistérségben elhelyezkedő Markócon, az Ormánság legkisebb falvában a közösség már évek óta épül nagy részben Lantos Tamás, polgármesternek köszönhetően. Holczer Veronika 2010-ben építészhallgatóként ismerte meg a falu hétköznapi életét és alapos ismeretszerzés után talált rá diplomamunkájának helyszínére, egy régi pajtaépületre. A diplomamunka a legkülönbözőbb diplomadíjakat nyerte el. A projekt kapcsán a beszélgetés az oktatás és a közösségi építés kettősére koncentrál. Olyan kerekasztal beszélgetés rögzítése, amelyben a BME, a Győri Egyetem és a MOME tanszékvezetői vesznek részt.

 

Markóci közösségi tér építése, fotó: Holczer Veronika
 

 

A katalógus további fejezetei történeti és gondolati kontextusba rakják a munkákat. Így tanulmányban számol be a Visegrádi Építőtáborokról (1981-2001), amelyet először Makovecz Imre 1981-ben, a szocialista virtuális együttélés korában, a valós társadalmi közösségi együttműködés hiányának idejében hirdetett meg a Bercsényi Kollégiumon keresztül építészhallgatók számára. A pályázatokon nyertes tervek kiviteli munkáinak az Állami Pilisi Parkerdőgazdaság igazgatója, Dr. Madaras László adta a helyet a bányaudvar területén. A táborok hosszú, több száz nevet tartalmazó sorai között számos jól ismert építész neve bukkan fel. (Boór András, Bujdosó Győző, Dankó Zsófia, Ekler Dezső, Fonyódi Mariann, Golda János, Karácsony Tamás, Kern Orsolya, Klobusovszki Péter, Masznyik Csaba, Reischl Gábor, Somlai Fischer Szabolcs, Turányi Gábor, Vincze László, Zombor Gábor…)

Roma közösségi építések

Beszélgetés formájában hírt adunk az ország különböző részeiben, roma közösségek számára, velük együttműködésben készülő elképzelésekről, amelyeket Pelényi Margit készített vagy tervezett az elmúlt évtizedben. A Mánfán majd 10 évig működött iskola, a Szép Máli roma kulturális központ, a Sajókazán jelenleg formálódó buddhista cigány közösség iskolaépületei és a tavasszal induló, az Ormánságban vályogtéglából megépítendő templom szolgálnak építészeti anyagként a beszélgetéshez.

Fürdőépítések Erdélyben

Az erdélyi fürdőépítő kalákák, amelyeket Herczeg Ágnes indított, s melyek tavaly Torsanlorenzo-díjat kaptak Olaszországban, a tájépítészet oldaláról vizsgálják meg a kérdést. A kalákában végzett munka szépségeiről és nehézségeiről készítendő beszélgetést az erdélyi építések dokumentálják.

KONFESZT

A BME egyik kutatási területet egy tervezési feladatból (a Vági János vezette Go Vöröstó projekt) dagadt olyan országos vállalkozássá, amelyben a fiatal építészek mellett különböző képzőművészek, színészek, zenészek és térképészek, szociológusok, antropológusok vesznek részt. A KONFESZT program az ország apró civil közösségeit igyekszik egybefűzni annak a felismerésnek a következményeként, hogy a falu építészete a faluközösségen keresztül értelmezhető. A KONFESZT első nagy megmozdulása a Tapolca-Diszeli látványtárban és annak környezetében valósult meg. A 2012-es esemény a Médiawave időszakára tervezett Szombathely környékére.

Szociális Építőtábor

Szociális Építőtábor néven ismert csoport, olyan budapesti fiatalok csoportja, akik a Corvinus Egyetem Társadalomelméleti Kollégiumának tagjai és szociálisan hátrányos helyzetű szegregációkban kívánnak építőtáborokon keresztül a helyieknek segítséget nyújtani. A nagykanizsai szociális bérlakástömb rendbetételére szerveződött építőtábor 2011-ben elnyerte a osztrák Unruhe Magánalapítvány évente odaítélt SozialMarie fődíját. A kezdeményezés során nagykanizsai családok kaptak lehetőséget, hogy saját, illetve környezetükben levő szociális bérlakásokon végezzenek külső felújítást; munkájuk értékét az önkormányzat lakbérhátralékukból írta le. A katalógusban való felvetés sajátossága, hogy ezt a projektet nem építészek indították, így érdekes összevetés kínálkozik, hogy a közös témához különböző diszciplínák felől való közelítés milyen eredményekhez vezet.

A felsorolt projektek mellett célunk összegyűjteni az elmúlt évek fontosabb beavatkozásait, így többek között a Gulyás Erzsébet és Pozsár Péter vezette, 2011 nyarán elindított non-profit BERET10+1 programot, Kruppa Gábor mátraverebélyi építőtáborát, mely roma közösség számára készült.

A katalógust a kurátorok olyan lehetőségnek látják, ami egy fontos témára a nemzetközi, de különösképpen a hazai érdeklődő közönség figyelmét is felhívja.

Antal Gabriella, Fazekas Katalin, Kemes Balázs, Somogyi Krisztina

 

vélemény írásához jelentkezzen be »