építészet : környezet : innováció

Budapesti nappalik

A Városháza Kiadó A mi Budapestünk sorozatának új darabja Kristin Faurest "Tíz tér" c. munkája az idei Könyvhéten jelenik meg. A szerzőt nem a báltermek vagy a folyosók, hanem a város nappali szobái izgatják. Biczó Gabriella könyvrecenziója.

A Városháza Kiadó A mi Budapestünk című, három nyelven (magyar, angol, német) futó sorozatának zsebre vágható útikalauzként is használható új darabja az idei, 81. Könyvhétre jelenik meg. 

Kristin Faurest
A Tíz tér című kötetet jegyző Kristin Faurest kertépítész és egyetemi oktató, többek között a Royal Botanic Gardens of Kew-ban tanult. Az Egyesült Államokban született, de sok éve Magyarországon él. A Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karán doktorált 2007-ben, szakmáját ma is itt gyakorolja, kerteket tervez, köztér-rehabilitációval foglalkozik. Érdeklődési területéből egyértelműen következik a városi terek iránti vonzódása. Ahogy a könyv bevezetőjében fogalmaz: Budapest városszerkezetét vizsgálva legalább háromféle térrel találkozhatunk. A szerző szerint, a terek egyik jellegzetes típusa a kollektív identitást szolgáló, impozáns terek - példaként a Hősök terét említve -, amely „nem hívogat, inkább csodáljuk”. Nem hívogatnak, pláne nem csalogatnak a Moszkva vagy Blaha típusú terek: tipikus átszállóhelyekként, közlekedési csomópontokként funkcionálnak. Bár a szerző nem említi, ezek a Marc Augé által, a szürmodenitásra jellemző terek, az úgy nevezett „nem-helyek”, amelynek vizsgálata és bemutatása szintén megérne egy kötetet. Ha az első típus – a várost, mint otthont elképzelve – a bálterem, a második pedig a folyosó, akkor a könyv tárgyát képező, az identitást, múltat hordozó terek, amelyek részei az egyéni és kollektív tudatnak a nappali szobák analógiájában értelmezhetőek. A szerző választása egybeesik a sorozat céljával: egy olyan szubjektív utazás, amely a személyes élmény erejével egy könnyed, de annál információ gazdagabb útikönyvként szolgál.

Kristin Faurest tíz teret mutat be könyvében, sorrendben ezek a következők: Mechwart liget, Fő tér, Károlyi- kert, Hunyadi-, Klauzál-, Mátyás tér, Teleki László tér, Ferenc tér, Szent István park és végül a Kós Károly tér. A felsorolásból jól látható, hogy széles ívet ír le a választás: Budától Pestig, belvárostól külvárosig, hangulatában, méretében, funkciójában igen eltérő fővárosi tereken járhatunk.

A szerkezet nagyjából az összes tér bemutatásánál megegyezik: belülről kifelé illetve a jelenből a múltba, majd ismét a jelenbe és némelykor a jövőbe is eljutunk. Megtudhatjuk, hogy kik látogatják fel az adott teret, mind demográfiai, mind szociológiai értelemben, mi a tér funkciója, bemutatást kapnak a környék épületei, műemlékei, az utcabútorok, részletes leírást kapunk a kertekről, megtudhatjuk a terek történetét és (ha van ilyen) az önkormányzatok jövőbeli terveiről is értesülünk. Az arányosság és hangsúlyok azonban nem követnek szigorú rendezési elvet. Mindez nem hiba: a szöveg gördülékeny és személyes, ugyanakkor néhol túl hangsúlyos a „kitekintés”. Mindjárt a Mechwart ligetnél, az egykori Átrium mozi története és bezárásának okai túl részletezőek. Az óbudai Fő térnél azonban kifejezetten oldja a szöveget és igen szórakoztató is a Mrs. Ratcliffe forradalma c. angol film rossz helyszínválasztásának bemutatása (tudniillik a film készítői úgy gondolták, hogy a Fő tér kiváló helyszínül szolgál egy tipikus kelet-európai, hatvanas években játszódó jelenethez).

A legerősebb kétségtelenül a Hunyadi tér, a Klauzál tér és a Mátyás tér bemutatása. Nem véletlenül: a Klauzál térben több jelentésréteg is összesűrűsödik. A tér korai története nem túl dicső (Váradi Antal szerint „egy istenverte piszokfészek), később a rövid életű István téri Színháznak adott otthont, de volt itt piac és a vészkorszak temetőjét is itt találjuk. A Hunyadi és Mátyás tér jelenkori története izgalmas, és a szerző alaposan be is mutatja: az egyiknél a lakók sikeres, míg a másiknál pont ellenkezőképpen, a lakók sikertelen bevonásáról szól.

Kifejezetten nagy erénye a könyvnek, hogy a külvárosba is ellátogat: a Wekerle-telepen található Kós Károly térrel zárjuk a virtuális sétát. A tér alapos ismertetésén túl, még azt is megtudhatjuk, hogy 1917-ben a kerítések mellé telepített ribizlibokrok terméséből, a telep lakossága átlagosan az éves lakbér négyszeresének megfelelő bevételhez jutott.

Azon túl, hogy alapos kutatómunka előzhette meg a könyv megírását, nem ez a legnagyobb érdeme. Kristin Faurest helyismerete sok született fővárosit megszégyenítene. Minden egyes térnél érzékelhető, hogy a szerző rengeteg időt tölthetett el az általa választott tereken, alaposan ismeri a környező utcák hangulatát, a boltokat, az éttermeket. Nincsenek a városról öröklött ismeretei, így aztán nem is elfogult.

A könyv útikalauz jellegből pedig következik, hogy kényelmesen zsebre vághatjuk és előkaphatjuk, ha a személyes benyomásainknál többre is kíváncsiak vagyunk.

Megjelenik: Könyvhét, június 3-6, Vörösmarty tér
Dedikálás: június 5. „könyvek éjszakája”
Könyvhét után kapható lesz az Irók Boltjában.

Biczó Gabriella

vélemény írásához jelentkezzen be »