építészet : környezet : innováció

Az új Közlekedési Múzeum épületegyüttese

A Diller Scofidio + Renfro (DS+R) pályaműve a tervezési helyszín adottságait maximálisan kihasználva valóban képes élénk párbeszédre késztetni építőművészetet, urbanisztikát, mérnöki tudományokat, kortárs muzeológiát és közlekedésszociológiát. Ezek egymásra hatása teremti meg a DS+R Közlekedési Múzeumát – épületeit, környezetét, működési alapelveit. 

Alapelvek


A pályamű alapján az Északi Járműjavító területén álló épületek közül a hajdani dízelmozdony-javító csarnok, az igazgatósági fejépület, a mozdony mérlegház és az óvóhely maradnak meg, ezek lesznek az új intézmény épületrendszerének alapjai, illetve a Törekvés Művelődési Ház épülete játszik szerepet a terület terének és közlekedésének szervezésében.
A mozgás szerepe megjelenik a koncepcióban: a közlekedés mint a múzeum témája; az új múzeumnak a környező épített és parkos területekkel létrehozható forgalmi és intézményi nexusai, kapcsolatai a város távolabbi részeivel. 

 



A koncepció másik sarokköve a föld. Prózai értelemben a múzeum gyűjteményi darabjai a földi közlekedést reprezentálják, költőibben a föld mint rétegzettség – föld alatt, föld felett – van jelen a pályaműben. De az épület karakterét tekintve a földtől való elrugaszkodás is része a tervezői elképzelésnek, gondoljunk a terv szinte lebegő építészeti rétegeire.

 

Az új múzeumegyüttes

Északon az új vasúti megálló és a múzeumépület között múzeumparkot, szabad téren elhelyezett közlekedési műtárgyakat javasol a pályamű. A park területén álló, felújított mozdony-mérlegház és óvóhely időszakos kiállítások helyszíne. Az igazgatósági fejépületben az irodák restaurátorműhelyek, archívum és könyvtár működik.

A Törekvés és a Közlekedési Múzeum épülete között fákkal és egyéb zöld és burkolt felületekkel, páraszökőkúttal kialakított köztér látható. Ez a köztér „átfolyik” a déli és az északi területrészekre, szinte körbeöleli a múzeumépületet: a Kőbányai úti oldalon zöld sávban végződik, az északi oldalon pedig múzeumi parkká teljesedik ki.


Az új Közlekedési Múzeum épületegyüttese, Diller Scofidio + Renfro, együttműködésben az M-Teampannon Kft-vel, 2019.

 

Az új, központi tömb, mely a meglévő épületek közül a dízelcsarnokot és az igazgatósági fejépületet foglalja magában, ötszintes, áttetsző struktúrát mutat. A tervezők a dízelcsarnokot a Könyves Kálmán körút irányába egy új épületrésszel egészítik ki, melynek tere egybefonódik a dízelcsarnok szerkezetében is megőrzött, felújított terével. Az így létrejött múzeumépület alatt egy amfiteátrum jellegű szintet jelöltek ki az alkotók, mely a köztér felől lelépcsőzve érhető el. Ugyanezen a szinten található a látogatói mélygarázs, amely akár időszakos kiállítótérré is alakítható.

A főbejárat a süllyesztett térségről nyílik, a körülötte lévő zónákban pedig konferenciatermet, éttermet, múzeumi shopot és a jegyvásárlás helyszínét jelölték ki. Ez a süllyesztett tér egyúttal a városi köztér folytatása is, valamint külső kiállítótér, mivel a pályamű legkarakteresebb építészeti elemei: a Dízelcsarnok földszintjén, az óriásvitrinekben elhelyezett, az épület fő tömegéből, mint gigantikus fiókokból „kihúzott” nagyjárművek erről a szintről, − alulról, félig oldalról − is tanulmányozhatók. A parkoló homlokfala ugyancsak síküveg, így állandóan változó kiállítás maga a mélygarázs is; önálló tárlóban a kisföldalatti egy kocsiját is elhelyeznék itt.


Az új Közlekedési Múzeum épületegyüttese, Diller Scofidio + Renfro, együttműködésben az M-Teampannon Kft-vel, 2019.

 

A földszinten a kiállítócsarnok főtengelyében az állandó kiállítás műtárgyait helyezték el, nyugatról kelet felé kronologikus sorrendben. A dízelcsarnok északi, a déli és keleti oldalán a látványt kiegészítik a nagyjárműveket rejtő üvegfalú látványraktárak is. A restaurátorműhelyek részben a dízelcsarnokba, részben az igazgatósági fejépületbe kerülnek. A csarnok középső traktusa az időszaki kiállításé, ami éppen szomszédos a felújított tolópaddal, melyen lehetőség van a nagyobb műtárgyak mozgatására, bejuttatására a kiállítások területére, a restaurátorműhelyekbe és a látványraktárakba, ráadásul az északi oldal felé is kijárattal rendelkezik. Mozgatható üvegfallal határolható el a csarnoktértől a tolópad, ami lehetőséget teremt a múzeum nyitvatartásától független események, rendezvények megtartására.

A csarnok északkeleti és délkeleti pontjain lépcsők, liftek vezetnek fel a félemelet hídrendszerére, ahol északon kisjárművek állnak a látványraktárakban, délen pedig egyéb raktárak, archívum és irodák találhatók, részben szintén a kapcsolódó fejépületben.


Az új Közlekedési Múzeum épületegyüttese, Diller Scofidio + Renfro, együttműködésben az M-Teampannon Kft-vel, 2019.

 

A múzeumépület következő szintje az ún. infrastrukturális rész, melynek lemezes tetőszerkezete rejti a gépészeti blokkot. A DS+R pályaműve komoly hangsúlyt fektet a fenntarthatósági szempontokra, a környezetkímélő megoldásokra. Ezen a rétegen a látogatók tulajdonképpen csak áthaladnak, hogy végül a tető felett úszó második szint üvegfolyosóira érkezzenek. Ez nem csupán kilátóhelyként szolgál, a változatos kiterjedésű folyosók végében múzeumpedagógiai helyiségeket, kávézót helyeztek el.

 

Összegzés

Ha helyszínt és nézőpontot váltunk egy percre, és a távolból pillantunk az új Közlekedési Múzeum nagyívű épületére, mintha nem is épületet, hanem magát a közlekedést látnánk: méretes üvegdobozokban járműveket, üvegfalak mögött mozgó embereket, sajátos interakciókat járművek, emberek, történetek és korok között.

 


 

Szöveg: OCTOGON Architecture & Design magazin különszám, 2019. 

 

 

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »