építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Az Északi Szél Háza. Az AU Műhely az Oslói Építészeti Triennálén

Az Oslói Építészeti Triennálé az északi országok egyik legnagyobb építészeti eseménye. Nyitóhetét 2019. szeptember 26-29. között rendezték meg, ekkor állították fel az egyetlen magyar résztvevő: az Architecture Uncomfortable Workshop (AU Műhely) installációját, az Oslói Szél Házát is. 

A tavalyi ősz folyamán a triennálé nyílt felhívást tett közre; ennek alapján válogatták ki az esemény résztvevőit, kiállítóit, akik megannyi különböző területről érkezve kapcsolódtak, illetve alakították programsorozatát. Az AU Műhelyt 400 jelentkező közül válogatta be az Interrobang, az idei triennálé kurátorai, s két projekttel is szerepeltek a programok között.

A 2019-es Triennálé az Enough: The Architecture of Degrowth címet kapta, tematikája a „nemnövekedés” eszméje köré épült. A kurátori program az építészet antikapitalista kritikáját fogalmazza meg, az építészetet pedig a gazdasági szempontok szándékolt mellőzésével, nem mint szolgáltatást, gazdasági és kulturális termelőeszközt, hanem mint társadalmi rituálét definiálja. Nem az végcélért: a „növekedésért, a termelésért, hanem gondolat-építés-tervezés önmagért való folyamataként.

A Triennálé négy különböző helyszínen, négy épületben kapott helyet Osló városában. A kurátori kiállításnak, a „Könyvtárnak” a Nemzeti Múzeum Építészeti Múzeumának épülete adta a helyszínt, ahol olyan építészeti ötleteket, terveket, projekteket, könyveket gyűjtöttek össze, melyek alternatívát, inspirációt nyújtanak az antropocén kor válságára. A könyvtár koncepciójának alapja egy olyan gyűjtemény kialakítás volt, ami újragondolja a könyvtárak alaptéziseit. Egy könyvtár koncepciója, ami nem könyvekből, hanem ötletekből, tárgyakból, installációk, képekből áll, és ugyanúgy megosztható, elérhető az emberek számra, akár a könyvek, mint egy kölcsönözhető wunderkammer.


Az Oslói Szél Ház felállításának eseménye az Ekeberg Parkban (kép: AU Workshop)


A gyűjtemény egyik darabját alkotja az AU Műhely Tavaszi Szél Háza projektje. Az eredeti tervek alapján az Au Műhely csak a Tavaszi Szél Házának videójával szerepelt volna a Könyvtár kiállításán, a triennálé kurátorainak, többek között Phineas Harper építészkritikusnak azonban annyira megtetszett a Szél ház alapötlete, hogy felkérte a Műhelyt: állítsák fel Oslóban is.

Viszont ez az installáció nem csupán egy építmény, hanem egy ünnep is. Az AU Műhely sajátja, melyet a tavaszi szél első érkezésének megünneplésére találták ki az építészek, és 2013 óta immár hét alkalommal állították fel, minden év első tavaszi napjaiban a nagyszénási dombok egyikének tetején. A ház felállítása, a helyszín megközelítése is része az ünnepnek, a rituálénak, közösen történik a résztvevőkkel egy kisebb piknik keretében.

Az építmény egy ház formájú fakeret köré fogott vászon, aminek formáját a szél alakítja. Ellentétben „valódi” épületeinknek, amik megóvnak minket a természet erőitől, a Szél Háza beengedi és nem kizárja a szelet, sőt: a szél ad formát az építménynek. A Tavaszi Szél Házának ünnepe, és formája univerzális, archetipikus, nem kötődik időhöz és térhez, kultúrához sem. Adoptálható és mozgatható, az emberek alkotják köré a rítust.

Az új építmény megalkotásához az építészek irodájának közös könyvespolcán található művészeti albumot forgatva, Hanne Borchgrevink norvég festőművész festményeiből inspirálódtak. Hanne Borchgrevink művészete a ház, az otthon archetipikus formájának egyszerű tiszta színekkel való variálásából, leképezéséből formálódik. A kapcsolat kollaborációvá fejlődött, bevonva a művészt az építmény színének, formájának kialakításába.


Hanne Borchgrevink: Løe (1998, 160x180cm, olaj, vászon - az Arcasa Arkitekter AS tulajdonában) és az Oslói Szél Háza az oslói Ekeberg Parkban (az AU Workshop analóg képe)


Az Oslói Szél Háza alapjaként a művész 1998-as, Løe című festménye szolgált, melyen zöld alapon egy feketén kitöltött nyeregtetős házforma, s hozzá csatlakozó aranysárga színezet tartozik. A festmény reprodukciója az Építészeti Múzeum kiállításán együtt kapott helyet a fent említett videóval. Az installáció szerkezete a festményen látható ház hosszúkás formáját követi, és a hozzá csatlakozó vászon aranysárga színt kapott.

Az építményt szeptember 26-án az oslói Ekeberg Parkban állították fel, a közös ünnepbe bevonva a triennálé látogatóit és a művészt is. Az Ekeberg park környezete tökéletes helyszínül szolgált, hisz egyrészt a festmény hátterében található színekkel teljesen megegyezett, másrészt a park két része között állították fel, a híres kortárs szoborpark és érintetlen ligetes terület határán. A helyszín köztessége az építmény műfaji határait is szimbolizálta. Az Oslói Szél Háza időlegesen a szoborpark részévé vált, ugyanakkor természetéből vagyis időlegességéből és funkciójából fakadóan nem egy múzeumi tárgy, se nem szobor, se nem építmény – habár mégis építészet. Az építészet rituáléja.

Az építészek Oslóban az Oslói Szél Házának felállításával egy új ünnepet akartak hátrahagyni. A Szél Ház formája nyitott, akár egy kapu, amin keresztül az ember kölcsönhatásba léphet a széllel, áthaladva rajta az új évszakba léphet, hátrahagyva a régit. A természet változásaihoz kötődő ősi ünnepeinken, ahogy természet, úgy az ember is metamorfózison megy át.

A Szél Ház szimbolikája egyéni interpretációra van bízva, mindenki saját magában talál helyet neki. Most a Szél Ház Hanne Borchgrevink telkén áll, a svéd és norvég határ között, egy erdőben. Ahogy új helyszínt és funkciót, akképp új nevet is kapott: az Északi Szél Házának hívják.

vélemény írásához jelentkezzen be »