építészet : környezet : innováció

Az Emlékezés tere - koncepció

A Holokauszt Emlékhely és Dokumentációs Központ udvarának terve. Tervezők: Kovács Árpád, Szabó Edit, és Tihanyi Dominika

A Holokauszt Emlékhely és Dokumentációs Központ udvarának terve. Tervezők: Kovács Árpád, Szabó Edit, és Tihanyi Dominika

Az emlékezés közös és örök érvényű az ember számára. Olyan teret szeretnénk létrehozni, ahol mind a személyes, mind a közösségi emlékezés a saját maga rendszere szerint tud létrejönni. Az emlékezés tere egy befogadó közeg, mely az emlékezésen keresztül késztet befogadásra, egy meditatív tér, ahol az ember saját maga számára vonatkoztatja el és értelmezi a világot. Mindemellett közösségi tér, emlékező közösséget hoz létre. Az emlékezés tér és idő függvényében él. A térben az emlékek "tájékozódási" pontokat hoznak létre, és állandó viszonyulást teremtenek. A tér maga az emlékezés megszemélyesítése.

Célunk az, hogy aki ide eljön, feloldódjon az emlékezés terében. Az idők során kialakult emberi tapasztalatok az emlékezésben esszenciaként értelmezésre kerülnek. Az emlékezés mellett létrejön az értelmezés, mely meghatározza közösségi életünket. Ezért tartjuk fontosnak újabb és újabb viszonyulási pontok létrehozását a térben.

Az emlékezés egyik sajátossága a szakrális tartalom, ezt számunkra (az adott térben) a felújított zsinagóga épülete testesíti meg. A teret körbeölelő Múzeum képviseli a valósággal való szembesülést. A szabad tér "gondolati" és "időtlen". Két fő sík határolja, az Emlékfal, mely sírhelyeket takar, és az emlékezés tere, ahol a múlt integrálódik a jelenbe. A tér befogadó jellege abban nyilvánul meg, hogy az áldozatok által megélt emlékek, sajátként kezelt viszonyulásban átélhetőek, vagyis az egyént fogadja be a személyes élmények révén. Az emlékek által kijelölt térrész határozza meg azt a meditációs teret, mely súlypontként szolgál az emlékfalak előtti tereknek. A tér személyes kapcsolódási lehetőséggel bír, ez a szabad tér az emóciók tere.

Emlékfal

Maga a fal, mely hordozza az áldozatok neveit, a tér fő szervezőeleme. Formai megoldása, kompozíciós célja, hogy a vertikálisan, erősen osztott teret gesztusszerűen összefogja. A falakon egy vonalban, a bejáratnál megszakított, az évek során egyre szélesebb sávban húzódik a nevek sora, mely vizuálisan egybekapcsolja a két különálló falat, és a tér erős, összefogó látványává válik.




A térérzet szempontjából az ívesen átforduló falak a burkolat enyhe emelkedésével (a bejárati üvegépítmény felőli oldalon) együtt befogadó formát alkotnak, leválnak az egybeolvadt zsinagóga és múzeum együtteséről. A két "térsík", az Emlékfal és az emlékezés tere az épületek közé ékelődve, egy olyan homogén közeget hoznak létre, melyben az idő és a térérzet kifordul. A függőleges síkból előtörő nevek, és a vízszintes síkból feltörő emlékek, illetve életek, töltik ki az amúgy üres teret. A tér "végtelen" érzete utal arra a lelki megnyilvánulásra, mely szükséges a felfoghatatlan befogadásához.



Plasztika:
Fontosnak tartjuk, hogy minden egyes név külön személyiségként jelenjen meg, olyan plasztikai nyelvezettel megoldva, hogy az ismeretlen tömegből előtűnjön az egyes ember. Az áldozatok nevei külön porcelán elemeken jelennek meg. Az Emlékfal nagy felülete és az apró elemek kontrasztja érzékelteti az elképzelhetetlen méretű tömeggyilkosság léptékét. A porcelán "kavicsok" organikus plasztikája kifejezi az áldozatok nyomorúságát. Egy "kavics" önmagában egy harmonikus forma, de több "kavics" egymáshoz préselődve, drámai feszültséget hoz létre.

Anyag:
Porcelán "kavicsok" és fagyálló kerámia burkolat használatával a két anyag közötti kontrasztoknak emocionális hatása van. A tervezés során hangsúlyt fektettünk az asszociatív szempontokra. A porcelán anyaga utal, és egyben kifejezi az emberi élet törékenységét, az anyag nemessége, pedig az élet értékét. A fényes apró porcelán "kavicsok" és a selyemfényű, grafitszürke mázas fagyálló samott elemek komponálják a falfelületet, és a kettő közti mennyiségi arány változása alakítja ki idővel a falfelület végső képét. A sötétszürke felületből bontakoznak ki a fehér nevek, mely azt szimbolizálja, hogy az ismeretlen tömegből előtünnek a személyek. Mindkét elem azonos plasztikai jellegű, de a porcelán erőteljesebb plaszticitású és nevek vannak rajta, míg a grafitszürke elem névtelen, és visszafogottabb a plasztikája.

Három alakú, típusú porcelán "kavics" van, melyek sorolása és elforgatása révén variábilis felület jön létre (ilyen kevés elemtípus a megvalósítás szempontjából fontos).

Terminálok

A terminálok az emlékfal előtti teret jelölik ki, interkommunikatív állomások. Az Emlékfal mélyebb megismerését teszik lehetővé. Térszervező elem, mely az Emlékfallal kialakuló téri viszonya jelöli ki az Emlékfal intim terét. Az Emlékfal mélyebb megismerését szolgálják, kikereshetők a nevek és azoknak emlékköve a falon. A rokonok és áldozatok között szinte látható kapcsolat alakul ki, mely behálózza ezt a térrészt, ezáltal jelenti a "szent" teret. Az Emlékfal alján (lábazat) végigfut egy apró jelrendszer, mely alapján a gépben adott nevek elhelyezése, a falon is kikereshető. Ez a jelrendszer apró, egyszerű elemekből áll (kis kockák), melyek színbeli és elhelyezési módjai alapján könnyen megkülönböztethetők egymástól és megjegyezhető helyzetük. Képzeletben felosztják a falat, így egy láthatatlan koordinátát adnak a keresők számára.

A terminálok, földből ferdén kitörő, változó méretű (kb. Két méter magas) keskeny, információt hordozó lapok a térben. Elhelyezésüket az Emlékfalhoz kapcsolódás határozza meg. Az Emlékfaltól távolabb állnak, így létrehoznak egy nagyon intenzív kommunikációs térhálót, ez a kapcsolat különbözteti meg a többi térrésztől. Az így létrejött térrészek az áldozatok iránti tisztelet terei. Szeretnénk a Bizottság felé egy javaslatot tenni a lézerfény esetleges áthelyezésére. Véleményünk szerint térileg az adott helyen nem megfelelő. Ez a térrész a "legérzékenyebb" helye a Múzeumnak, így túl erőteljes egy direkt szimbólum alkalmazása.

Megpihenés

Az ülés fontos eleme egy meditációs tér létrehozásának. Használata válasz a befogadásra. A fém ülőkék mozgása (feszített huzalok által rögzített, egy ponton alátámasztott lapok) a meditációs térélményt segítik. Mozgathatóságuk által felveszik az ember mozgását, ezáltal személyes tereket határoznak meg,. Elrendezésük közös és intim terek kialakulására adnak lehetőséget. Az ülőkék szorosan kapcsolódnak a "személyes emlékek teréhez". Az ülőkék fekete gumiőrleményből készült anyaggal vannak borítva.

Térviszonylatok

A tér, mint az érkezés kezdete és végpontja kiemelt jelentőséggel bír az idelátogatók érzelmi hozzáállásának megfelelő kialakulásában. Az első és az utolsó kép, amit magukkal visznek, egyben egy előkészítés és levezetés dramaturgiailag, múzeumlátogatás szempontjából. Ez az emlékezés tere. Az ilyen léptékű történelmi esemény befogadásához, megfelelő léptékű, tiszta szerkezeti felépítésű teret kell biztosítani, ami alaphelyzetben nincs. A tér teljesen átláthatóvá válik egy hangsúlyos térrész kialakításával. Ez a térrész a személyes emlékek tere, mely irányultságánál fogva egyértelművé teszi a bejárat irányát (balra terel) és kijelöli és egyben össze is köti az emlékfalak előtti tereket. Az emlékfal előtti egyes tereket a létrejövő érzelmek szinte látható mezei jelölik ki, mely a termináloknál emlékező emberek, és az emlékfal közti kapcsolat alakít ki, térileg is. Az alaprajzon jelzett irányok jelzik a falak és a hozzájuk rendelt terminálok közti kapcsolatot, mutatják a tér létrejöttét. A személyes emlékek terét állandó elemként az ülések jelölik, egyben határolják. Valós méretét a fekete keret mutatja, mely az ideiglenesen rendezett emlékképek töltenek ki.

A tér folyamatosan ugyanazzal a grafitszürkén csillogó palával van leburkolva, így biztosítva az egymástó távolabb eső, de hangulatilag egymáshoz tartozó terek kapcsolatát. Egyetlen hely van a burkolat által kiemelve: a személyes emlékek tere, mely tulajdonképpen ugyanaz a palaburkolat, felviaszolva. A fal és az emlékek külön tereiben a tisztelet kifejezése is másképpen történik, és erre a térviszonylatok is utalnak. Az áldozatok emlékei előtt, állva (ennek jelképei az emberléptékű terminálok), míg a személyes emlékek közt ülve (ennek jelképei az ülőkék). Az ülések előre-hátra mozgása mind pszichológiai jelentőségű, mind egy bókoló mozgásra utal.

Emlékezés tere - emlékképek

1. Ibolya mező. Személyes élményen alapuló történet, tavasszal ibolyamezőn keresztül vonultak az emberek a halálba. Személyes élmény általi beleérzés elérése. A zsinagóga falán a történet megismerhető.

2. Művészeti alkotásokkal integrálódnak az emlékek a jelenbe. Egy emlék részletei- téri kompozíció (idézet felnagyítása). A zsinagóga falán az idézet megtalálható teljes egészében.

3. Ginkgo levelek a térben, az idő-elmúlás-emlékezés szomorúsága

4. Művészeti alkotásokkal integrálódnak az emlékek a jelenbe. Az emlék megfogalmazása - téri kompozíció-vetítés. A zsinagóga előtti oszlopok összekötözése. A különálló elemek közti kapcsolat, illetve viszonyuk újrafogalmazása.

5. Gyermekrajzok a téren, az emlékezés fontos része a jövő generációinak bevonása az emlékezés terébe.

6. Művészeti alkotásokkal integrálódnak az emlékek a jelenbe. Képzőművészeti alkotások önálló tárgyak a térben. Az adott jelenben megfogalmazott válasz.

 

vélemény írásához jelentkezzen be »