építészet : környezet : innováció

Adalék Eszterháza építési történetéhez

Összeesküvés vagy nemzeti önállósági törekvés és Prof. Emeritus Mőcsényi Mihály Eszterháza kutatása. Kiss József Kós Károly díjas táj- és kertépítész írása.

Kiss József Kós Károly díjas táj- és kertépítész alábbi írása (melynek szerkesztett változatát közöljük) a Magyar Nemzet 2014. január 30-án megjelent Műemlékvédelem című mellékletének egyik, Eszterházát bemutató írására reflektál. Kiss József – Mőcsényi Mihály kutatásaira hivatkozva – Eszterházának a Wesselényi mozgalommal (1666-1671) való kapcsolatára és ezzel összefüggésben a kastély építéstörténetének korábbi fejezeteire is igyekszik rávilágítani. 

Talán ideje lenne igazán a meg- és önbecsülésünket tükröző, megfelelő szóhasználatra áttérni. Wesselényi összeesküvés? Vagy inkább a többek között Zrínyi Miklós hadi sikereit, a Vasvári Békével az akkor győztes pozícióból az ellenségnek visszajátszó Habsburg-házi, Magyarországon berendezkedő abszolutizmus elleni rendi intézményrendszeren nyugvó Magyar Királyság visszaállítását célzó törekvés? E törekvés során Zrínyi Miklós, majd a magyar szempontból elégtelen Vasvári "békekötés" évében bekövetkezett halála után testvére, Zrínyi Péter, illetve Wesselényi Ferenc nádor, majd Nádasdy Ferenc és Frangepán Ferenc megpróbáltak I. Lipót magyar király, majd német-római császár önkényuralma ellen fellépni.

Nádasdy Ferencet az ország nádorát, 1670-ben országbírót, az országgyűlést megelőző Besztercebányán tartott rendi ülést követően, a bécsi udvar utasítására Pottendorfi kastélyában letartóztatták. Az osztrák területen, osztrák törvények szerinti koncepciós perben teljes vagyonvesztésre és kivégzésre ítélték, amit 1671-ben végre is hajtottak. Ezek után a Magyar Királyság osztrák tartományként degradálódott és I. Lipót kinevezett főkormányzója idejében megkezdődött a protestánsok üldözése, a lelkészek gályarabsága és mintegy háromszáz birtokos vagyonelkobzása, ami később a Thököly Imre vezette kuruc felkeléshez vezetett.

Tehát igencsak leegyszerűsítve, de lényegét tekintve kijelenthetjük, hogy a Wesselényi féle nemzeti törekvések az 1956-os, az 1848-as, illetve a Rákóczi-forradalmak sorába tartoznak, megbecsülésünk, kegyeletünk, kifejezéseinek eszköztárával együtt. Ez az egyik fontos észrevételem a Díjnyertes megújulás Eszterházán című cikkhez kapcsolódóan, amely a Magyar Nemzet Műemlékvédelem mellékletében jelent meg, 2014. január 30-án.

Hogyan is kerül ide ez a bevezetés, amikor a cikkben nem is esett szó semmiféle összeesküvésről. Éppen erről is van szó, hiszen a cikk alábbi kezdőmondata sem helytálló: "A kastély őse egy huszonkét szobás vadászlak volt, amelyet Esterházy József herceg építtetett 1720-ban." E mondat tulajdonképpen több más, már régen meghaladott elméletet követve tagadja ki Eszterházáról báró Nádasdy Ferencet és Nádasdy Tamást feleségével, Kanizsai Orsolyával együtt. A korán árvaságra jutott Kanizsai Orsolyát, nagynénje Kanizsai Dorottya nevelte Sárváron. Ő az a Kanizsai Dorottya, aki 1526. augusztus 29. után négyszáz jobbággyal és a környékbeli papokkal eltemette a mohácsi csata temetetlen, hős halottait. Kanizsai Orsolyával kötött házassága (1534) révén került a kiterjedt Kanizsai birtokok fejlesztésének nagyívű munkáiba Nádasdy Tamás.

Az egykori Kanizsai, Nádasdy családi birtokokon, mint pl. Kismarton, Kapuvár, Süttör (Fertőd-Eszterháza) máig fennmaradt reneszánsz építkezések és tájalakítások történtek. (Sajnos, Kapuvár reneszánsz várát, amelyet olasz mesterekkel együtt épített, kiemelkedő alkotás volt, 1709-ben, már Esterházy birtokként, Esterházy Antal generális lebonttatta.) Nádasdy közben olyan építkezést folytatott pl. Sárváron is, amelyhez Andrea Palladio olasz reneszánsz építész tevékenységét köti Détshy Mihály építészettörténeti tanulmánya. A magyar vonatkozású, kézzel írt, szignált, közvetve Márton mesterhez szóló levél az Országos Levéltárban található.

Nádasdy Ferenc birtokait, 1671-ben történt mártír lefejezése utáni vagyonelkobzásban, Esterházy Pál magyar gróf és birodalmi herceg – 1681-től nádor – megszerezte. Így jutott a Süttöri (Fertődi-Eszterházi) Nádasdy birtokhoz is, és így a Kanizsaiak által épített, Nádasdy Tamás által reneszánsz stílusban bővített, majd Nádasdy Ferenc idejében barokk részletekkel kiegészített vadászkastélyhoz is, ami a mai rokokó Esterházy kastélyépület meglévő magja és a park-táji együttes továbbalakított alapja!

Itt már Mőcsényi Mihály professzor úr sok évtizedes kutatási eredményeire hivatkozom, aki Magyarországon is egyedüliként az agrártudományok doktora, valamint okleveles muzeológus, művészettörténész és Műszaki Egyetemi építész doktor. Tehát a témakörben hozzászólók mindegyikével összevetve, okleveles elismertséggel, szakmán belüli, de több évtizedes kutatásának minden szavát tényekkel alátámasztó teljesítménye egyedülálló. Többek között Eszterházára vonatkozó kutatásai is, amelyek külföldön is elismertek és 16 éve, könyv formában is közölte Eszterháza teljes, hiteles építéstörténetét. Tőle olvashatjuk azt is, hogy "Kanizsaiak a XVI. sz. elején a Lés erdőt vadaskertté alakították. Az 1721-ben készült un. bányaművelési terv olyan állapotot rögzít, amelynek már Nádasdy Ferenc, 1671-ben végrehajtott kivégzése előtt léteznie kellett."

És most idézzük ismét az elmlített cikk kezdőmondatát: "A kastély őse egy huszonkét szobás vadászlak volt, amelyet Esterházy József herceg építtetett 1720-ban, Miklós herceg fogott hozzá a ház átépítéséhez, amely néhány évtized alatt pompás barokk rokokó kastéllyá alakult, ..."

Ezzel a kezdőmondattal zárja ki a cikk és a hasonló értelmű történeti feldolgozás a vértanúkat, nemzeti hősöket, fontos történelmi és kultúrtörténeti előzményeket.

Jacoby 1784.

Mőcsényi professzor úr kimutatta, hogy Jacoby Miklós három kastélyt tervezett és épített. 1763-tól a Nádasdy barokk kastélyt alakította át, 1767-től a babilonkupolás kastélyépítkezések folytak és 1775-1778 között a háromszintes, mai Eszterházi kastélyt hozta létre. Levéltári okmányokkal is bizonyította, hogy Esterházy Miklós herceg mily nagyra értékelte a bátyjától, a majorátussal együtt "megörökölt" univerzális tehetségű Jacoby-t, akit Haydn-nal együtt fogadott szolgálatba.

Bár évente mindketten azonos "fizetésben" részesültek, de Jacobyt külön juttatásokkal és lakóházával, és számtalan egyéb dokumentummal igazolhatóan, nagyobb becsben tartotta Esterházy Miklós herceg. Jacoby már 1759-ben, Esterházy Pál Antal herceg udvari építészeként, a korábbi vadásztájba új vadaskertet tervezett a Lajta hegység területén (Kismarton-Sérc, amit 1622-ben Fraknó várával együtt kapott meg Esterházy Miklós herceg).

A parkban a közelmúltban Miklós herceg és Haydn emlékére szobrot állítottak. Az építészeti mű alkotója, az alkalmazása idején csak franciául író és beszélő, zseniális Jakoby Miklós építész is megérdemelne méltó megemlékezést mellettük.

Ide vágó megállapítás Mőcsényi Mihálytól: "A múlt század végén Eszterháza építéstörténetéről írt könyvemben (Eszterháza fehéren-feketén, 1998 - a szerk.), illetve a hozzá tartozó CD-n közöltekkel azt állítottam, bizonyítottam, hogy a műegyüttes tervezője, építője Jacoby Miklós. Az ország legértékesebbnek tartott későbarokk kastélyáról, vadasparkjáról azóta megjelent közlemények többségében mind a tervezőt, mind az alakulástörténetet tekintve továbbra is sok a téves állítás." (Eszterházáról, Mőcsényi esszék 11. 2012.december 7.)

Mőcsényi Mihály Professzor Úr fontos mondatával zárom írásomat: "Eszterháza a Dunánúli arisztokrácia építészettörténetének Szent Helye, Szent Emléke."

Budapest 2014. február 1.

(A cikkem természetesen már megküldtem február 2-án a Magyar Nemzet Igazgató-főszerkesztőjének, Liszkay Gábor Úrnak is, remélve az ottani megjelenést is – Kiss József.)

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »