építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

A városrehabilitációról

Válogatás tanulmányi dolgozatokból - elsőként Koncz Levente Árpád: A rehabilitációról című írását adjuk közre (MOME DLA dolgozat)

Janáky István olyan lelkesen mesélt egy múltkori találkozásunk alkalmával a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építész karának DLÁ-s dolgozatairól, hogy nyomban megkérdeztem, nem lehetne ezek közül néhányat publikálni az epiteszforum-on. Bár ő maga még nem esett bele a képernyő-csapdába, támogatta az ötletet, és jónéhány építész nevét megadta az eddigi öt évfolyamból - a most odajárókat is beleszámítva -, akik szóba jöhetnek. Szerkesztőségünknek még nem is sikerült mindenkit elérni, de páran örvendetesen frissen reagáltak, úgyhogy a sorozatot máris megkezdjük.

Megjegyzésül csak annyit, hogy kimondottan tanulmányi dolgozatokról van, melyek nem publikálás céljából készültek. Ám egyrészt már tudjuk, hogy a háló más, papírnál-nyomdafestéknél többet bír, másrészt mind a szerzők, mind az olvasók számára hasznos lehet a közzététel a jövőre nézve. Interaktivitás mindenekfelett - indul a MOME DLA doli sorozat.

vm 


 

Koncz Levente Árpád "A városrehabilitációról"
(a teljes dolgozat a csatolt pdf-ben található)

Részlet a dolgozatból

A rehabilitációról

„Ha jellemeznem kellene a mai helyzetet, azt mondanám, hogy az az orgia utáni állapot. Az orgia a modernitás kirobbantásának, a minden téren való felszabadulásnak a pillanata. Politikai felszabadulás, szexuális felszabadulás, a termelő erők felszabadulása, a pusztító erők felszabadulása, a nő felszabadulása, a gyermeké, a tudattalan ösztönöké, a művészeté. A valósnak, racionálisnak, a szexualitásnak, kritikának és anti-kritikának, növekedésnek és növekedési válságnak. Végigjártuk a tárgyak, jelek, üzenetek, ideológiák, gyönyörök termelésének és virtuális túltermelésének minden ösvényét. Mára mindent felszabadítottunk, minden játszmát lejátszottunk, és itt állunk mindnyájan együtt a nagy kérdés előtt: Mit tegyünk az orgia után?”
(Jean Baudrillard  - A rossz transzparenciája)


"Mivel a belvárosi lakóövezetekben már többnyire csak azok maradtak, akiknek nem állt módjukban a kertvárosi területekre költözni, vagyis egy alacsonyabb jövedelmű társadalmi osztály tagjai, ezek a területek egyre gyorsuló eróziónak indulnak. A lakosság elszegényedése következtében a területi önkormányzat is kevesebb bevételhez jut, ami tovább fokozza a helyzet súlyosságát, hiszen egyre kevesebb lehetőségük marad a helyi döntéshozóknak, hogy beavatkozzanak a folyamatba. Ugyan az ingatlanárak egyre csökkennek, de ez még nem elegendő ahhoz, hogy odavonzzák a befektetőket, hiszen a közvélemény rossz megítélése megfosztja a területet piaci értékétől. Hogy mégis át lehessen lendülni ezen a mélyponton, kialakult egy gyakorlat, amit egyre tudatosabban kezdenek alkalmazni, és ami arra irányul, hogy ezeket a beszürkült területeket megkülönböztethetővé tegyék, hogy elhelyezhetőek legyenek egy ismertségi térképen, ezáltal újból jegyezhetővé váljanak a fluktuációs tőzsdén.

Ezt a gyakorlatot kulturális fejlesztésnek nevezik, habár korántsem az a cél, hogy valamiféle kulturális terméket hozzon létre, hacsak nem tekintjük egy új színházi műfajnak a pusztuló díszletek közt eljátszott életteli városi pezsgést. Abból a felismerésből született a megoldás, hogy az underground mozgalom egyre nagyobb turisztikai potenciált képvisel."

Szerző: Koncz Levente Árpád
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskola, Építőművészet 5. félév

Témavezető: Csomay Zsófia
2007. január

vélemény írásához jelentkezzen be »