építészet : környezet : innováció

A miénk? A miénk! - A Klotild -palotákról

Dr. Komjáthy Attila, a Klotild-ikerpaloták északi - egykori B - épületének helyreállítását vezető tervező érdekes adalékokat közöl a házak történetéről. A 111 évvel ezelőtti, korabeli stáblisták bemutatásával arra keresi a választ, hogy az építési folyamat mely elemei, résztvevői tekinthetők „magyarnak”, mitől válik, válhat e két ház fővárosunk identitásának részévé.
Tervezőként 2003 óta foglalkozom az ún. Klotild Paloták, ezen belül a valamikori B épület, illetve a ma már Klotild II.-nek nevezett épület tervezésével, műemléki helyreállításával, korszerűsítésével. A műemlékeket szigorú technológiai rend szerint állítják helyre. A tervek sorából ki kell emelni a tudományos dokumentációt, amely foglalkozik a telkek, az építés, az átalakítások és pusztulások történetével. Az építésznek ezek felhasználásával kell azt a szintézist megteremtenie, amely megtartja, megmenti, továbbélésre alkalmas állapotba hozza az értékeket, egyúttal az épület új funkcióját szolgáló technológiai terveknek, elképzeléseknek is megfelel. Ennek kapcsán természetesen a tervező építész (az ember) többször elolvassa a tudományos dokumentációt, ízlelgeti, mint egy jó bort, és gondolkodik a létrehozás történeti szituációján. Természetesen minél közelebb áll hozzánk korban egy épület, annál több írott és íratlan információval rendelkezünk róla. Engedjék meg, hogy a Klotild II. Palota műemléki helyreállítása kapcsán két korabeli lap által közölt stáblistát bemutassak:

Építtetők:

Az egyesített 130-133. hrsz-ú telket 1899-ben Klotild cs. és kir. Főhercegnő Ő Fensége vásárolta meg, ő rendelte meg a négyemeletes bérházak tervezését. Az adatok alapján azt mondhatjuk, hogy a Klotild II. Palota tervezése 1899. év elején történt.

 

Nézet az ikerpalotával együtt a Ferenciek tere felől
földszint-mezzanin portál részlet
eredeti képeslap a Váci utcai homlokzatról, a híd felől nézve
 

 

A Vállalkozók Lapja 1900. májusi száma szerint az épület alkotói a következők:

Tervezők: Korb Flóris és Giergl Kálmán (1900-ban még művész uraknak                tekintették őket)
Közreműködő mérnök: Unterauer József
Tervező művezető: Gattaringer Oszkár
Kivitelezők:   
Építőmesteri munkák: Bagosi Pucher István
Vasmunkák:  „Schlick”-féle vasgyár
Ács-, és padolati munkák: Gregersen G. és fiai (az élet szerencsés és felemelő okán irodánk ma a Budapest, IX. ker., Lónyay u. 29.-ben található, amely városi palotát Gregersen báró építette magának és családjának 1875-ben)
Palafedés: Dobay János
Bádogos munkák: Janisch J. és Tsa
Kőfaragó munkák: Hauszmann Sándor és Aprily János
Asztalos munkák: Müller Rezső
Lakatos munkák: Swadló Ferenc
Díszkovács munkák: Páder Nándor, Forreider és Schiller
Mázolás: Drobnits György
Üvegfestési munkák: Róth Miksa
Granittó terazzó-burkolás: Révai Oszkár
Tűzhelyek: Molnár Lajos
Asphaltozás: Dr. Heidelberg Tivadar
Szobrász munka: Szabó Antal
Festési munkák: Scholtz Róbert
Kárpitos munka: Sieburger és Tsa
Cserépkályha: Zsolnay-féle gyár
Villamos jelző és telefon berendezés: Egyesült Villamossági r.t.
Redőnyök: Magaziner Lajos
Ponyvák: Paschka és Tsa
Víz, légszesz, csatorna és világítási berendezések: Knuth Károly
Villamos világítási berendezések: Siemens és Halske
Felirati táblák: Knopf és Steiner
Felvonók: Otis-féle r.t.
Csillárok: Giergl Henrik
Villámhárítók: Süss Hermann és Tsa

 

Kígyó utcai homlokzati részlet
Városi gyógyszertár bejárata
Váci utca- Szabadsajtó úti sarok
torony a toronyból
 

 

Az Építő Ipar című folyóirat újból megismétli a vállalkozók névsorát:

Föld-, kőmíves- és elhelyező munka: Pucher István
Rabitz-munka: Biehn János
Vastartók és szerkezetek: Schlick-gyár
Ácsmunka: Gregersen G. és fiai
Palafedő munka: Dobai János
Bádogos munka: Janisch János
Kőfaragó munka: Hauszmann Sándor és Áprily J.
Asztalos munka: Müller Rezső
Lakatos munka: Svadló Ferenc
Mázoló munka: Drobnitsch György
Díszlakatos-munka: Pader Nándor, Forreider és Schiller
Üveges munka: Klopfer Jakab
Színes üvegezések: Róth Miksa
Amerikai padozatok: Gregersen G. és fiai
Granitto terazzo: Révai Oszkár
Tűzhely és vaskályhák: Molnár Lajos
Aszfaltmunka: Heidlberg Tivadar
Szobrászmunka: Szabó Antal
Szobafestő munka: Scholtz Róbert
Kárpitos munka: Sieburger és Társa
Villamos jelzők: Egyesült villamossági R.-T.
Villamos világítási berendezések: Siemens és Halske
Esslingeni redőnyök: Magaziner Lajos
Villámhárítók: Süss Hermann és Társa
Légszesz-, víz- és csatornázási berendezés: Knuth Károly
Liftek: „Otis”-Lift-Társaság
Felirati táblák: Knopp és Steiner

A listákat olvasva óhatatlanul elgondolkodtam azon - az építtetőkről már nem is beszélve -, hogy ebből mi a „magyar”. Mit tekintünk magyarnak? Az építészeti stílust, amely akkor az Európában uralkodó trend volt, tehát az akkor általunk belátható világ globalizált stílusát? A készítőket? Alig találunk magyar családneveket ebben a listában, és lehet, hogy már az is magyarított név, de az is lehet, hogy akik német, vagy szláv családnéven jelennek meg, azóta magyarítottak. Magyarnak tekintjük a helyet, a földet? Attól magyar, hogy ma fővárosunk két meghatározó épülete? Természetesen ez a két épület a miénk. Kis hazánkban élő magyaroké, a Kárpát-medencében élő magyaroké, és mindazoké - nemre, felekezetre, származásra való tekintet nélkül -, akik a létrehozásukhoz és fennmaradásukhoz hozzájárultak.

 

Belső udvar
bevilágító udvar
műemléki lépcsőházi részlet
 

 

Egy feladatunk van: megőrizni ezeket az épületeket, alkalmassá tenni a mai élet számára, valamint szeretni őket.

Komjáthy Attila
építész

 

vélemény írásához jelentkezzen be »