építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

A loftokról

Loftban élni – azaz elhagyott ipari épületekben kialakított lakásokban lakni – valamikor forradalmi tett volt. Manapság e szónak és vele együtt a loftok által képviselt életformának már más jelentése van.

Nagy Péter értekezése (MOME DLA dolgozat)

Nagy Péter: A loftokról
(a teljes dolgozat a csatolt doc-ban található)

Részlet a dolgozatból  


Loftban élni – azaz elhagyott ipari épületekben kialakított lakásokban lakni – valamikor forradalmi tett volt. Manapság e szónak és vele együtt a loftok által képviselt életformának már más jelentése van. A loftok legnagyobb része a gazdasági és társadalmi elit „szolgálatában” áll, a loft fogalom szoros összefüggésbe került a pénzzel, illetve világszerte designerek és építészek céltáblájává vált. Érdemes felidézni azt a gazdasági, társadalmi, szociális helyzetet, ami az 1950–es években, New York-ban az első loftlakások kialakulásához, és ezzel együtt egy új életforma megszületéséhez vezetett.
Az eredeti értelemben vett „loftélet” szegény művészekkel kezdődött, akik elhagyott, korábbi ipari épületekbe költöztek. Két alapvető oka volt e mozgalomnak: az üresen álló ipari csarnokok nagyon olcsón elérhetők, bérelhetők voltak – lásd később –, illetve elegendő teret biztosítottak ahhoz, hogy egy helyen lehessen lakni és dolgozni. Ezekkel a gondolatokkal és szükségekkel indult útjára egy mozgalom, ami azóta többször változott és átértelmeződött, igazodott kulturális és földrajzi sajátosságokhoz, és töretlenül tovább hódít.

A „romantikus” loft

Csak azok találhatják az ipari épületeket romantikusnak és érdekesnek, akik nem ismerik egy igazi gyár működését.
A mai ember véleményét, érzéseit a „loftéletről” már alapvetően a média és a távoli múlt iránt érzett romantikus vágyódás határozza meg. Ahogy egyre távolabb kerülünk a klasszikus ipari koroktól, és behatolunk az információ és számítástechnika világába, egyre nagyobb nosztalgiával tekintünk vissza azokra az időkre, amikor az ipar és termelés még kézzelfogható és bárki számára átélhető valóság volt. A loft szó hallatán mindenkinek csupasz téglafalak, látható gépészeti vezetékek, vasoszlopok jutnak eszébe, de amíg egy elhasznált, lepusztult épület idáig átalakul, komplex utat jár be.


Henry Smith-Miller szerint – aki 1972 után sok loftot tervezett New York –ban – a „loftélet” nem romantikus, sokkal inkább nomád. A loftok szegényesek, puritánok, az egyetlen luxus, amivel élni és visszaélni is lehet, az maga a tér.
Ellentmondásos, de a „loftéletet” senki nem tudta romantika nélkül szemlélni.
Jane Jacobs The Death and Life of Great Americans Cities ( 1961 ) című könyvében üdvözli azt a gazdagságot, ami a régi és az új épületek egymás melletiségéből adódik, és azt a sokféle tevékenységet, amelyeknek teret biztosítanak. A legélvezetesebb látvány a nagyvárosokban az eredeti épületek új használat érdekében történő furcsa átalakításai. Ezért varázsol el mindenkit a loftok világa.

Otthon és munkahely

A loftok sajátossága, hogy egyszerre adnak teret a munkának és a magánéletnek. A „loftlakók” nem szeparálták el munkájukat a szabadidejüktől – ez az intenzív kapcsolat különleges embereket és különleges tevékenységet tételezett fel. Loftokban a mai napig csak művészek lakhatnak legálisan. Ez nem volt újdonság, Európában már a 19. században a műtermekben éltek a művészek. Ezt a modellt vette át elsőként az absztrakt expresszionizmus, majd a pop art – szellemiségükkel összhangban -, így e műfajok és a „loftélet” egymásra találtak.



A belső térosztás, meghatározottság illetve a fent és lent hierarchiájának teljes hiánya kiváló táptalaja az alkotó tevékenységnek. Ez a rendkívüli flexibilitás egyben lehetőséget és teret is adott a különböző tevékenységek számára. Természetesen a furcsa belső hasonlóan furcsa külsővel párosult. Egy loft eddig nem látott módon kapcsolódik egy városi szövethez, éppen az ellentmondásos otthon – munkahely párosításból adódóan nincs előkert, előlépcső, kerítés, rendes bejárati ajtó stb.
A loftok – központi elhelyezkedésüknél fogva – kiváló munkahelyek voltak.
E keveredésnek két nagy ellenzője akadt: az önkormányzatok, hivatalok, illetve az ingatlanpiac szereplői.

A loftok kialakítása és értékesítése esetén a fejlesztők és beruházók felelőssége nagyobb, mint egyéb ingatlanoknál. A loftok mindig a figyelem középpontjában állnak, ahol régi épületeket lehet megmenteni vagy tönkretenni, izgalmas építészeti feladatokat lehet megoldani. Minden nehézség ellenére helyes beruházói magatartás esetén az átlagosnál nagyobb profit realizálható.
Az 1970-es években szemléletváltás ment végbe az amerikai társadalomban. A középosztály számára új élet- és kulturális modell született és vált követendővé: a művészélet modellje. Mindenki szerette volna azt érezni, hogy szabadon, a társadalmi konvencióktól mentesen, öntörvényűen él, akár az eredeti „loftlakók”, persze mindezt már nem az eredeti nomád körülmények között. Az egyre inkább romantikussá váló loftok értékesítéséhez ekkor a művészek és a művészvilág arculatát használták fel.

Lényegében a kapcsolat nem is ábrázolható helyesen, hiszen a „loftélet” és maguk a loftok nem egyszerűen kapcsolatban álltak a művészekkel és stílusokkal, hanem azok részei voltak, együtt, egymást erősítve jöttek létre és váltak később divattá is.

Szerző: Nagy Péter
Témavezető: Dobai János
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskola 2007
 

vélemény írásához jelentkezzen be »